| Bőrablakok merednek egy-két |
| melyek mögött dereng a nemlét |
|
| az asztalfőn az özvegy ül csak |
| az asztalos meg copyright |
| melyekhez elvesztek a kulcsok |
|
| így nem lehet kinyitni őket |
| és nem lehet meglátni hogy |
|
| a ház ura egy patikus csak |
| mellényben ül s úgy gyűlöli |
| a nőt hogy az asztalra kushad |
|
| ahogy egy árny egy kisgyerek |
| lapul a szesz fölött a férfi |
| s utólag már maga se érti |
|
| hogy ordítoztak hogy hevültek |
| kik az asztalnál körben ülnek |
| mikor már régen nincsenek. |
|
|