| A srácok kikkel valaha skulóztam |
| ottmaradtak a rákosfalvi porban |
| pergett az ősz a szél futott s az úgy volt |
| hogy mellém egyszer egyikük leguggolt |
| lyukat csináltunk egy akácfa mellett |
| olyat amilyen egy golyóból tellett |
| és a golyót belökni abba kellett |
| végül az utolsót a fejedelmet |
| a földbe nyomtunk egy acélgolyót |
| aminek helyén ottmaradt a lyuk |
| körbeugráltuk gurítottunk ájult |
| arccal golyóztunk – ez volt a varázslyuk |
| főúri tábornoki volt e státus |
| guggolt az egész proletariátus |
| fényes hajú hatházi gyerekek |
| és háború volt mi is lehetett |
| bombázórajok húztak el fölöttünk |
| légpamacsokban közben egy-egy eltűnt |
| és bombázták a várost cefetül |
| mi közben ottmaradtunk egyedül |
| a szőnyeget talán a Gumigyár |
| mellett terítették le ugyebár |
| és a dübörgés egyre közelebb jött |
| lehet hogy éppen én voltam az elnök |
| mi csak skulóztunk csillogó szemekkel |
| nem is gondoltuk hogy meghal az ember |
| golyó gurult és az egész csodás volt |
| ott volt az egész proletariátus |
| a középosztály és még valami |
| mit pontban ki se lehet mondani |
| vagy talán maga az emberiség |
| és kurva módon ragyogott az ég. |
|