A táj kitárul sárga gyorsvonat |
gyanánt röpíti az utasokat |
elöl ül Jézus égbe tereli |
a mozdonyt és az égbe vezeti |
körül röpül és bármennyire kisded |
látszik hogy mégis ura mindegyiknek |
és bármennyire maga is utas |
kigyúlik lángol fején a gyutacs |
a suhanó út minden perce más-más |
és elfoszlik a tömegellenállás |
a vonat megbontja a levegőég |
elébe tornyosuló levegőjét |
nincs már magasság nincsen nap se hold |
talán az Isten közelebb hajolt |
hogy Szent Simont magához fölemelje |
és arra is vigyáz hogy el ne ejtse |
gyöngéden egy felhőre ülteti |
a vonat robog száguld szakadatlan |
valami sárga fényben és folyamban |
fölemelkedik minden mi alant van |
szikrázik lebben szállong száz alakban |
úszik suhan toronylik – élni jó |
és megszűnik a gravitáció. |
|