Groom
*
(Maxim lokál kifutófiúja)
Hülye vagyok de nem nagyon
legalábbis nem annyira
milyennek mutat az agyon-
dolgozott ujjaim sora
hülye vagyok de nem nagyon
és szétvetett lábbal ülök
a kanapén mint az urak
és nagyon lassan hülyülök
megtartom a derekamat
és szétvetett lábbal ülök
Azért feszengek mert az Úr
csúfnak csinálta arcomat
de ilyenkor csak hanyagul
felöltöm vörös frakkomat
hogy ily csúfnak csinált az Úr
Azért magamban érezek
hallok különös hangokat
és csak belülről vérezek
ha fölmosom a gangokat
– az alvilágból érkezek
Ferde fejem facsart fülem
túlságosan jól nem mutat
ne ríjanak ha hirtelen
átharapom a torkukat
s mindegyiküket megeszem
de ne féljenek nem teszem
inkább kihúzom magamat
büszkén ahogy egy gentleman
és behúzom a hasamat
embert azért még nem eszem
Inkább felkötöm magamat
de nem kell félni nincs kitől
elfogadtam a sorsomat
az ember addig él míg él
kivárom a halálukat
Uraim és az ördögöt
eljátszom véres-vörösen
kiirthatnám-e sok dögöt
de nem akarom nem teszem
csak eljátszom az ördögöt
reggel kilenc és tíz között
hülyén ülök a kanapén
s kivárom mint az ördögök
míg e sok fonnyadt úri vén
alak magától megdögölt.
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]