| Finom erők mozognak nagy erők |
| az iskolatermekben délelőtt |
| a sárga nap besüt az ablakon |
| a tanítónő fáj de nem nagyon |
| kibírja a következő telet |
| a gyerekekből erőt merített |
| a homlokába csusszan az aranyfürt |
| s boldoggá teszi minden amit eltűrt |
| a tér nemcsak bezár de kinyit is |
| van valami kicsit podolinis |
| a tájban: házak finom sorba állnak |
| a háztetőn madarak muzsikálnak |
| a kicsi város megmutatkozik |
| hogy bámuljuk mint egy fehér mozit |
| a múlt is előjön a tűzfalakból |
| a szűk ereszre egy madárka landol |
| keménykalapban jő egy úr egy angol |
| szivarfüstjét az égbe fújja föl |
| képeket mutogat a teremőr |
| hová járt Krúdy Gyula iskolába |
| mit fönntartott a kegyes tanítórend |
| jól éltek itt az iparosok jól ment |
| a bőrösöknek és az ötvösöknek |
| pedig a város nem látszott öröknek |
| most mégis él a téren korcsolyáznak |
| a háztetőn madarak muzsikálnak |
| a tanítónő arany fürtje szebben |
| rebben mint hogyha madár szárnya lebben |
| a kimeresztett ablakok fehér |
| üvegeiben megcsillog a tél |
| a tér nemhogy bezár hanem kitár |
| a róka lopni ugyanoda jár |
| s megismétlődik minden ami van |
| oly boldogtalanul és boldogan. |
|