| Csak égből áll a kép a táj felett |
| egyetlen könnyű gondolat lebeg |
| a folyón korcsolyázó emberek |
| olyanok mint a rózsaszín legyek |
|
| Szánkó csúszik a ló szügye remeg |
| sikló fiú lábába kap az eb |
| a szakajtóban ül egy kis gyerek |
| fenekével előre-hátra megy |
|
| A dermedt jégen kunkori merev |
| vasán sután pufók paraszt lebeg |
| plébánián nem hitelesített |
| beburkolt feleségét rántja meg |
|
| hogy vigye nőjét befelé a jégre |
| a nyögő ló is fölsandít az égre |
| mintha kérdezné harsány nyerítése: |
| miért csúszkálunk itt alant mivégre? |
|
| Ragyog a fény az emberek fejére |
| küszködünk mégis néha bukva térdre |
| néha föltápászkodva caplatva fehérre |
| fagyva hogy fagyott lábuk partot ér-e? |
|
| Vagy csak játszani mint a gyerekek |
| szállongani csöpp rózsaszín legyek |
| módjára ide-oda míg lehet? |
| Az ég fontosabb mint az emberek? |
|
|