| Vörösök lovasok rohama kavarog |
| futnak a vörösen dülöngő lovasok |
| vörösen szállnak a lovak a kék égbe |
| elfog a rohanó lovasok szépsége |
| fölül az alkonyat visszfénye egyesült |
| még soha nem látott kéksége egybegyűlt |
| már nem a földön a felhőn a kék egen |
| dübörög a pata dobaja rémesen |
| mégis csak látni de nem lehet távoli |
| ámokfutásukat már meg se hallani |
| krémszínű homokon vágtatnak a lovak |
| fejükön csáklyaként rohan az alkonyat |
| hiába kiáltnak: nem félünk nem félünk! |
| foszlik a vörösen villogó mentéjük |
| megeszi a homok eszüket szemüket |
| az égbe tünteti el mindegyiküket |
| a sötétzöld folyó fut velük sötéten |
| kiáltja mindegyik: elérem elérem! |
| előttük vörösen lebeg a horizont |
| véresen tűnik el fölül a telihold |
| mit érsz el mit érsz el? kérdi az Isten is |
| ki a halál után van is meg nincsen is |
| a vörös lovasok már nem is látszanak |
| mégis a futásuk örökre megmarad |
| még azt se látni hogy árnyékuk hova jut |
| dübörög a szívük hallik a dobajuk. |
|