Csokornyi bőség*

Nyüzsögnek miniatűr istenek
amelyek voltaképpen nincsenek
mégis képződnek ille-álla módon
magányosan egymásba kapcsolódón
mint kicsi kurvák járnak lingve-lengve
az alig keletkező végtelenbe
mint olyan útra hol elejtik őket
ahogy el szokták ejteni a nőket
de tulajdonképpen a végtelen sincs
csak kurvák izzadt homlokán a hajtincs
mit valaki valaha szeretett
de aki boldog sose lehetett
benépesülve így a Conti-utca
mindenki mintha maga elől futna
meztelenül vagy ruhában kacéran
ahol maga a cél a szeparé van
hol várja már kis ágya kis lavórja
ezer tündöklő élet belefojtva
maga az udvar is kettérepedt
egy fűcsomó jelent növényzetet
s úgy fekszik ez a horizont alá hogy
maga az ég is a felhők alá rogy
a kurva alszik mint az istenek
akik tulajdonképpen nincsenek
csak lét-alatti rózsa-pillanatban
mikor anyánkról lecsúszott a paplan.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]