| Krisztus hosszában lábtól mint a rajkók |
| ha nincs elég hely hanyatt dőlve alszik |
| és mint akire rácsukták az ajtót |
| felénk meredve csak a talpa látszik |
| ha ujjainkkal – kuc-kuc megvakarnók |
| szemérmetlenül – talán föl se ugrik |
| mint moziban a kiterített rabló |
| akiről már le is vették a zoknit |
|
| Horpadt hasa fölött a domború |
| bazilikányi mellkasa világit |
| ádámcsutkája torokgurguláit |
| gúvadt szemén befedve iszonyú |
| dülledt szemhéjjal belső mániáit |
| mik elvezették zaklatott hiú |
| isteni útjain a Golgotáig |
|
| A talp! A talpa! Meredő nagyujja! |
| ami vonalzó-egyenesen áll |
| s mint lyukas zoknin volna csak kidugva – |
| a száj zugán az ezüstfényű nyál |
| két karja tövén mintha nadragulya |
| bűvöletében heverne a váll |
| a dimbes-dombos selyembőrű talpra |
| ahogy kirajzolódik a halál |
|
| Hever csak ahogy egy halott heverhet |
| – egy darab agyag az istenfia – |
| kit már csak síró vén anyja szeretget |
| hová lett a régi kompánia? |
| Azokat is ismerte mindenegyet |
| az az összetört szürke Mária – |
| el se képzeli hogy lehet a gyermek |
| Jézusnak innen föltámadnia? |
|
|