| Kidudorodik az idő a nagy |
| vájdlingból mint egy kelttészta darab |
| anyám ütötte verte és gyötörte |
| a kék edénybe gyúrta körbe-körbe |
| behabakolta a hasa alá hogy |
| idejére elkészítse a lángost |
| apámnak aki egy csipetnyit elcsent |
| a masszából mielőtt végleg elment |
| a konyhában még dermeteg homály volt |
| a tűzhelyen a tűz vöröse lángolt |
| a karikákon villant körbe-körbe |
| anyám meg csak a kelttésztát püfölte |
| fölemelte és a vájdlingba vágta |
| hogy apám fölébredt a csattanásra |
| mint a gyilkosra úgy nézett anyámra |
| ki úgy érezte jobb ha most futásra |
| fogja a dolgot körben úgy rohantak |
| a keretben belerezgett az ablak |
| röpült a liszt a tányér a hokedli |
| ha megkapja többé el nem ereszti |
| a szőke asszonyt aki mint a méreg |
| az édessége lett az életének |
| feje búbjáig csattogott a talpa |
| hogy elkapja és mégis el ne kapja |
| anyám mint akit ölnek ordított a |
| kék vájdlingot hasához szorította |
| hogy meneküljön fusson védekezzen |
| nem tudom mért és nem tudom mi ellen |
| aztán a tésztát marta két marokra |
| s a fölsistergő serpenyőbe dobta |
| a forró zsír apám arcába fröccsent |
| én hálóingben álltam mint a jöttment |
| mint aki többé kenyeret se kap |
| úgy bömböltem. Alig jött föl a nap. |
|