Isten nem szerencsejátékos*
Drámai vizsgálat két részben
Szín: kihallgatóhelyiség.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mikor tudta meg, hogy a három fiú meghalt?
SIMON
A szállóban. A menedékházban.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ő volt a másik vezető?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ő kiktől tudta meg?
SIMON
Hát ő, azt hiszem, látta őket… rögtön.
SIMON
Ahogy felhozták őket a barlangból.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Maga nem nézte meg a halottakat?
SIMON
Nem. Rosszul voltam, engem is ápoltak.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Később sem nézte meg őket?
SIMON
Később megnéztem őket.
SIMON
Le voltak takarva pokróccal, mereven feküdtek.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Levette róluk a takarót?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Milyennek találta őket?
SIMON
Nem tudom. Nagyon meg voltam rémülve… ott feküdtek meztelenül… Bálinton már foltok mutatkoztak… Nemrég együtt mentünk, vacsoráztunk, gondolhatja.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Egy szobában feküdtek?
SIMON
Igen. Ketten így… a szemközti fal mellett, Ferenc így oldalt.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Maga. Maga nem sírt?
SIMON
Nem, nem sírtam. Anna sírt halkan, úgy emlékszem.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Maga mikor sírt utoljára?
SIMON
Nézze, férfi vagyok. Régen sírtam.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Joga van megtagadni a választ.
SIMON
Nem akarom megtagadni a választ…
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A törvény biztosítja, hogy úgy védekezzen, ahogy tud. Ahogy akar. Nem köteles válaszolni, egy. Másodszor úgy válaszol, ahogy akar.
SIMON
Nem védekezem. És az igazat mondom, akaratom szerint.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Igen. Mikor sírt utoljára?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem úgy, mint egy nő, szóval könnyekkel. De egyáltalán?
SIMON
Nézze… Mikor pappá szenteltek. Van a szertartásban egy mozzanat, amikor arcra borulva kell térdelni, akkor azt éreztem… mintha a saját tudatomban járnék, vagy az alatt…
VIZSGÁLÓBÍRÓ
De az kellemes volt?
SIMON
Minden sírásban van egy rejtetten kellemes mozzanat.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Talán ezért szeretnek sírni a nők.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Most, hogy halva látta a fiúkat, nem érzett ilyet?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Sérüléseket nem látott rajtuk?
SIMON
Sérüléseket? Kisebb ütődések nyomait. Úgy emlékszem, Sándoron leginkább. Az egyik térde be volt hasadva, a combján is láttam egy nagy kék foltot, meg a szeméremrész fölött karcolást.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A többieken?
SIMON
Nem tudnám ilyen aprólékosan elmondani… Talán Ferenc karján volt egy hosszabb horzsolás, meg a felém eső arcrészen… nem emlékszem.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És Bálinton? Ő halt meg a leghamarabb.
SIMON
Nem, arra nem emlékszem. Sima volt az arca, szeme félig nyitva, mint a…
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mitől keletkezhettek a sérülések?
SIMON
Sok mindentől. Lehet, hogy mikor vonszolták őket kifelé a mentők, vagy már előzőleg, mikor befelé mentünk.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Előzőleg nem látott rajtuk sérülést?
SIMON
Nem, egyáltalán. De a sötétben nem is láthattam.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Amikor a rácshoz értek, égtek a lámpák, nem?
SIMON
Égtek, egy kivételével. Nem láttam rajtuk semmit, de nem is időztünk ott sokáig.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mit csináltak?
SIMON
Néhány percre kifújtuk magunkat.
SIMON
És elénekeltük a Himnuszt.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Szilveszterkor mindig eléneklik a Himnuszt?
SIMON
A rádióban is. Elhatároztuk, hogy a rácsnál elénekeljük a Himnuszt.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mint hazafiak? Magyar emberek?
SIMON
Nézze… nem értem, mire kíváncsi… Nem arról volt szó, hogy vigyázzállásban harsogjuk a Himnuszt. Máskor is elénekeltük, ha felértünk egy hegycsúcsra, ha véghezvittünk valamit… Sokszor, mint most is, szinte csak szavakat motyogva énekeltünk, átérezve a teljesítmény súlyát, hogy megbecsüljük magunkat és a tettet.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ez a rács a határnál van?
SIMON
Ott, arra folytatódik a barlang, az országhatáron túl.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem akartak átmenni?
SIMON
Dehogy akartunk. Miért akartunk volna?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A lányok hol maradtak?
SIMON
A felső szakaszon, ahol nincs víz a mederben. Ott vertünk sátrat.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ők ott vártak magukra?
SIMON
Azt nem tudom pontosan. Azt hiszem, éjfélig, amikor megtudták a határőröktől az eseményeket.
SIMON
Bekísérték őket a menedékházba.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Csak ott tudták meg, hogy meghaltak a fiúk?
SIMON
Először azt mondták nekik, hogy határátlépési kísérlet miatt viszik be őket.
SIMON
Gondolom, hogy kíméljék őket. Ne essenek pánikba.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A halálesettől?
SIMON
Igen. Meg akkor már vagy hat órája magukban voltak a barlangban, a három lány.
SIMON
Hát… lányok. A barlangot meg kell szokni. Először voltak barlangjáráson. Először nyomasztó.
SIMON
Kire hogy hat. A bezártság, földbe zártság. Bent lenni. Mintha az anyaméh borulna körénk, vagy a saját lelkivilágunk.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mitől van ez?
SIMON
Lélektani hatás. Az érzékszervek eltompulnak, de ugyanakkor ki is élesednek. Minden misztikusabbá válik. Lehet, hogy egyszerű képzelődés.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hallucináció.
SIMON
Nem kóros mértékben… De kire hogy hat.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ez is szerepet játszhatott a halálesetben?
SIMON
Döntően nem. Aki átesik egyszer rajta, megnyugszik. Biztonságra tesz szert.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Miből gondolja, hogy a fiúk átestek rajta?
SIMON
Máskor is voltak barlangban. Tavaly ebben is.
SIMON
A halottak közül kettő. Az élők közül egy.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A rácsnál nem csináltak más semmit?
SIMON
De. Egy kis piros-fehér-zöld zászlót kötöttünk a rácshoz.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Minek kötötték oda?
SIMON
Hogy lássuk. Semmi különös. Ahogy a Holdra visznek zászlót.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Akkor még senki sem volt rosszul?
SIMON
Bálint panaszkodott odafelé menet, hogy ő nem jön tovább, megvár minket.
SIMON
A barlangban nem lehet megállni. Alig volt harminc méterre a rács. Az egyik fiú segített neki, nem tudom, melyik. De a rácsnál nem volt semmi baja. A kulacsban volt még egy deci pálinka, abból ittunk. Egy csöpp jutott.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mindenki ivott?
SIMON
Nem emlékszem pontosan. Talán csak Sándor nem.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A szerencsétlenségben ez nem játszhatott szerepet? A szesz?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mit gondol akkor?
SIMON
Igazán nem tudom, mit gondoljak. Vagy oxigénhiány, vagy valami mérgező gáz időleges szivárgása. Nem tudok másra gondolni.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A boncolásnál nem találtak semmi ilyen adatot.
SIMON
Akkor sem tudok másra gondolni.
SIMON
Nem lehetett olyan nagyfokú. És öten életben… maradtunk.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Igen, de ha párosul egy stresszállapottal, akkor se?
SIMON
Konkrétabb okának kellett lenni. Vagy a levegő összetétele, vagy valami gáz. Nem tudok másra gondolni.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Felelősnek érzi magát a gyerekek, a fiatalemberek halálában?
SIMON
Nem érzem magam felelősnek.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Lelkiismerete szerint mindent megtett, hogy a bajt megelőzze, megakadályozza s elhárítsa?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Gyónt azóta?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem kell válaszolnia!
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Engedjen meg egy kérdést. Mit gyónt?
SIMON
Hát… elsősorban a kétségbeesésemet gyóntam meg. A legfőbb bűnt, amibe az ember beleeshet. És személyes dolgokat.
SIMON
Nem az eseményekkel kapcsolatosak. Általános… Túl reális a fantáziám.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy érti ezt?
SIMON
Istenre vonatkozóan. Hiszem Istent, élem, vallom. De nem tudom elképzelni. Gyermeteg módon. Beléje vetem a bizalmamat, egész eszmerendszeremben átfogom őt… de nem tudom úgy elképzelni, mint egy… tárgyat, követ. Vagy személyek személyét. Ha már kérdezi. Félek, hogy csak Jézusba kapaszkodom – és nem Istenbe. Ezek hajszálvékony dolgok nálunk…
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Értem. Tehát nem látja?
SIMON
Jól mondja. Nem látom. Hiszem, de nem látom. Minden erőmet összpontosítottam, és várom, hogy átemel a személyes érintkezésbe.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Eddig nem emelte át?
SIMON
Ne nevessen ki… Fénylik, de nem látom.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Sohase látta?
SIMON
Hát persze nem valóságos értelemben… Csak szeretnék teljesen átjutni hozzá… vele lenni.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mást nem gyónt?
SIMON
Hát… hogy mindig isteni mértékkel szeressek.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ne embereket?
SIMON
Így is lehet mondani.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Azok személyesebbek?
SIMON
Élnek. Érezhetőbbek. De érezni nem ugyanaz, mint szeretni.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A szerelem bűn?
SIMON
Szó sincs róla. Talán csak van, akinek útvesztő.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Volt szerelmes? Ne válaszoljon, ha nem akar.
SIMON
Azt hiszem, ez alkat dolga. Totális szeretettel közeledtem.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Viszonzatlanul?
SIMON
Nem. Egyáltalán. Mondhatni, fokozódva verődött vissza az én szeretetem.
SIMON
Nincs de. Úgy éreztem, mind a ketten elveszünk. Egyszerűen, mint a hajó a tengerben. Feloldódunk, és egyikünk sincs meg. Nem marad karakterünk, szellemünk… csak a kettős… semmi. A semmi lettünk. Mi nem maradtunk meg, csak az agypusztító gyönyörűség.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Miért vitte magával a női vezetőt?
SIMON
Erre akar kilyukadni?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Egyáltalán nem. Akkor nem így kérdezném.
SIMON
Osztálytársak voltunk az egyetemen. Ő is sok túrán vett részt, igen jó társ volt. Ő volt az erősebb, a különb. Végeredményben neki köszönhetjük, hogy élünk.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És akik meghaltak?
SIMON
Azok nem menekültek meg. Nem tudom, miért.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mit csinált, mikor feljöttek?
SIMON
Nem találtam a reteszt.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Milyen reteszt?
SIMON
A barlangfeljáró vasajtaján volt egy retesz. Nem találtam.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Kivel jött fel?
SIMON
A másik vezetővel, Annával.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A többieket otthagyták?
SIMON
Otthagytuk. Nem tudtak jönni. És csak egy lámpa volt.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Sötétben hagyták őket?
SIMON
Nem volt több lámpa.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Maga miért nem maradt velük?
SIMON
A barlangban előírás, hagy egyedül ne közlekedjék senki. Meg, gondoltam, gyorsabban tudok segítséget hozni. A retesz is nyugtalanított. Egyik fiú, azt hiszem Bálint, meg is sértette a kezét délelőtt, nehezen nyílt. Féltem, hogy Anna nem boldogul egyedül.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Azt mondta, nem találta a reteszt.
SIMON
Nem, először nem találtam, Anna találta meg, azután én kinyitottam.
SIMON
Én jobb felé akartam menni, úgy emlékeztem, arra van a ház.
SIMON
Balra volt. Anna vezetett arra. Még szerencse.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Rosszul volt?
SIMON
Mondtam, mintha köd ülne az agyamon.
SIMON
Félni nem féltem, csak homályos volt minden.
SIMON
Nem cselekedtem elég tervszerűen, azt hiszem.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Éltek a fiúk, amikor maguk kijöttek?
SIMON
Tudomásom szerint igen.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Milyen helyzetben hagyta ott őket?
SIMON
Hát… a patakvíz, a meder oldalára vonszoltuk azokat, akik nem tudtak járni.
SIMON
Bálintot meg Sándort meg Ferencet. A másik három fiú meg Anna segítségével.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem alkalmazott mesterséges légzést?
SIMON
Bálinton próbáltam.
SIMON
Ő volt a legelesettebb.
SIMON
Nem láttam hasznát, sietni akartam.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem mondta a többieknek, hogy lélegeztessék, vagy próbálják életre kelteni?
SIMON
Ők is kimerültek voltak. Feküdtek a parton.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Beszéltek valamit?
SIMON
Megbeszéltük, hogy mi ketten följövünk segítségért, ők ott várjanak meg.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A fiúk beszéltek valamit?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nyöszörögtek?
SIMON
Igen. Elgyötört hangot adtak.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem ért a vízbe semmilyen testrészük?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Amikor megtalálták őket, ketten, Ottó és Ferenc félig a vízben voltak.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Milyen mély volt ott a meder?
SIMON
Egyméternyi. A víz benne harminc-negyven centi.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Miért nem vitték távolabb őket a víztől?
SIMON
Siettünk. Meg elég szűk ott a pad, az agyagpad, amire kiláboltunk.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nehezen láboltak ki?
SIMON
A viszonyokhoz képest nem. Csak én támolyogtam.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem sérült meg?
SIMON
Nem. Egyszer elestem, Anna föltámogatott, és ő segített tovább.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem gondolt arra, hogy a retesztől visszamegy a fiúkhoz?
SIMON
Nem gondoltam. Segítséget kellett hoznom mindenáron.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Tudta, hogy meg fognak halni?
SIMON
Nem tudtam. Láttam, hogy komoly a dolog, lélegeztetéssel semmire sem megyek.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy hívják azt a patakot?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mért adták neki ezt a nevet?
SIMON
Nem mi adtuk. Ez van bejegyezve. Szeretnek ilyen neveket adni a barlangokban. Nem hiszem, hogy a veszélyessége miatt, lényegében nem tartozik a nehéz túrák közé. Lehet, hogy mikor fölfedezték, 1932-ben, kiismerhetetlensége miatt adták. Amikor megismerünk valamit, hirtelen minden borzalmasabb. Sok ilyen név van. Sárkány-zug, Fényes-halál, a Nagy Buktató, Gyilkos-terem.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Költői. Szépek is vannak?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Úgy értem, a név?
SIMON
Ja. Csodálatosság Fala, Nagy Király, Égi Mező…
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mennyire van a menedékház a barlangbejárattól?
SIMON
Nincs messze. Jó tíz perc.
SIMON
Nem tudtam gondolkozni. Úgy éreztem, csak a tüdőm él, az zihál, az cselekszik.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ha maga lenne a helyemben, mit csinálna?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A megbüntetését kérné, vagy a fölmentését?
SIMON
Nem érzem magam vétkesnek.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A megbüntetését kérné, vagy a fölmentését?
SIMON
Eleve nem látom a bűnösséget. Hogy kérném bármelyiket is?
*
Tisztelt közönség! Írónknak e darab megírásához az apropót újsághírek adták. Felhívjuk azonban a figyelmüket, hogy nem a valóságos per lefolyását látjuk itt a színpadon. Az író kitalálta ezt a vizsgálatot, nem kulcsdrámát írt, alakjait lelki modellálás útján hozta létre. Ne igyekezzünk valóságos személyeket behelyettesíteni, mert ezzel megnehezítjük magunknak a darab lényegének a megértését. A küzdelem itt nem a jogi igazságért folyik, az író általánosabb erkölcsi kérdéseket szándékozott felvetni. Bízzuk magunkat az író kalauzolására, hogy szabad és kötetlen lélekkel keressük a darab igazát.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A magáé Engelhart Simon. Az édesanyja után keresztelték Simonnak?
SIMON
Ne haragudjon, nem tudom.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Soha nem beszéltek erről a családban?
SIMON
Ilyen értelemben nem. Viccelődtek velem a gyerekek, korán, meg volt egy nagybácsink, az is.
SIMON
A papsággal kapcsolatban. Hogy olyan papi név. Pap is lett belőlem.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Maga értesítette a mentőket?
SIMON
Rosszul voltam. Ápoltak.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ki értesítette a mentőket?
SIMON
Nem hiszem. De ő mondta el, hogy a fiúk bent maradtak, és segítségre van szükség.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Kik voltak a menedékházban?
SIMON
Azt hiszem, határőrök. Ott szilvesztereztek.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mit csináltak azután?
SIMON
Nem tudom. Azt hiszem, elindultak a barlangba, vagy előbb telefonáltak a mentőkért.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Maga nem akart visszamenni?
SIMON
Nem tudtam. Leültettek egy székre. Valami vizes ronggyal törölgették az arcomat.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Kabay Annát is ápolták?
SIMON
Azt hiszem, őt nem.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ő nem volt annyira rosszul?
SIMON
Nem, ő állt, beszélt velük.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hol ültették le?
SIMON
A konyhában. Meleg volt. Kigombolták a ruhámat.
SIMON
Nem fulladtam, csak nehezen kaptam levegőt.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mit csinált még?
SIMON
Úgy emlékszem, kivezettek egy szobába, és lefektettek.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mást nem csinált lefekvés előtt?
SIMON
Nem tudom. Nem hiszem, hogy mást is csináltam volna.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Arra nem emlékszik, hogy evett volna?
SIMON
Nem. Nem hiszem, hogy ettem volna.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem is itatták?
SIMON
De, az lehet, hogy itattak. Talán teát adtak.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Arra nem emlékszik, hogy valami főtt a tűzhelyen, vagy hogy lábosok voltak rajta?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy pörkölt volt a tűzhelyen, maga fölállt, és kézzel vett a húsokból?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy tömte magába a meleg húsdarabokat, kapkodta?
SIMON
Nem, nem emlékszem.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Így, ha mondom, akkor se?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy akartak magának tányérba tenni, de maga csak legyintett, és kapkodta a lábosból?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Igen. Tudja, sok mindent beszélnek ilyenkor az emberek. – A lányoknak nem volt semmi bajuk?
SIMON
Nem. Ők nem voltak a járatban.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Őket is tanította?
SIMON
Nem. Fiúgimnáziumban tanítok.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Honnan ismerte őket?
SIMON
Egyiküknek a bátyja az én osztályomba járt.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
S a bátyja mért nem ment barlangtúrára?
SIMON
Más programja volt.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Fetter Valériát az iskolában ismerte meg?
SIMON
Igen. Mikor látogatóba jöttek a bátyjához.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És hogyan csatlakozott a csoporthoz?
SIMON
Hát, már előzőleg hallott a túránkról, barlangászati szakkörünkről, mondta, hogy neki is kedve volna bekapcsolódni a mi munkánkba, adtam neki két vagy három barlangászati szakkönyvet, lelkesedett az ötletért, és így.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A többi lány bátyja is magukhoz járt?
SIMON
Nem. Váradi Nóra még Pécsről ismert, mikor a rokonaimnál voltam látogatóban. Hahn Ildikó pedig írt egy levelet, hogy hallott rólunk, mármint a barlangászati szakkörünkről; talán valamelyik fiú barátjától.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Kellett ehhez írásbeli engedély?
SIMON
Volt papírjuk. Én beadtam a Barlangászati Társaságnak a névsort.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A lányokat hogyan készítette elő a túrára? Levélben?
SIMON
Igen… pontosan leírtam, mit hozzanak, mire lehet szükség, hol találkozunk, és így.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Szülői engedéllyel jött mindegyikük?
SIMON
Persze. Ehhez ragaszkodtam.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Milyen felszerelést írt elő nekik?
SIMON
A lányok részletes előkészítésével Kabay Anna foglalkozott.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A fiúk önként jelentkeztek?
SIMON
Igen. Sokat beszéltünk erről a szakkörben. Ez az út afféle jutalom volt eddigi munkájukért.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Tanulmányi eredményen múlott?
SIMON
Azon is. Meg az igyekezeten, a magatartáson. Bocsásson meg… Ne úgy képzelje, hogy összegyűjtöttünk néhány ügyefogyott eminens diákot, hogy jutalmul egy vizes barlangban bóklásszanak. Jóformán minden vasárnap kirándultunk, víznyelőt tártunk fel, kőtermelőt csákányoztunk, ez egy összeforrott, stramm társaság volt, tele vidámsággal.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Vallásosak voltak ezek a fiúk?
SIMON
Természetesen. Papi gimnázium, ez bizonyos légkört feltételez.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Milyen vallási elfoglaltságaik vannak a fiúknak az Önök gimnáziumában?
SIMON
Nincs különösebb. Reggel szentmisére megyünk, meg hittanórájuk van.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Imádkoznak órák előtt?
SIMON
Nem. Csak tanítás előtt és után.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Őszinte bennük a vallásos lelkület?
SIMON
Nézze, ezek kamaszkorban levő fiúk. Azt gondolom, zömükben valódi érdeklődés él a vallás dolgai iránt, és a lelkiéletüket is ennek megfelelően hát… vezetik.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem maguk vezetik őket?
SIMON
A szó szoros értelmében mindenki maga vezeti magát. Mi természetesen meggyőződésünk szerint igyekszünk őket a hit és az erkölcs általunk vallott felfogására nevelni.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Magának is van lelki vezetője?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem korholta magát ezért a túráért?
SIMON
Nem, miért korholt volna?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy esetleg túlságos teherpróbának vetette alá a fiúkat.
SIMON
Nem vetettem őket alá túlságos teherpróbának. Tavaly ugyanebben a barlangban jártunk, többükkel.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem volt ilyen hideg?
SIMON
Tizenkét éves gyerekek megteszik ezt a túrát, és jól bírják. Egyáltalán nem számít nehéz túrának a Fátum megjárása még télen sem, ezt minden barlangszakértő tudja. Gondolhatja, hogy nem vállalkoztam volna rá, ha fölmerül bennem a lehetőség legkisebb gyanúja, hogy valaki is rosszul lesz az úton.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És mégis bekövetkezett?
SIMON
Be. Ezt nem lehetett kiszámítani.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Együtt aludtak a lányokkal a barlangban?
SIMON
Ők sátorban aludtak.
SIMON
Hálózsákban. Vízhatlan hálózsák volt velünk.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hány napig voltak lenn?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ezalatt nagy túrákat tettek?
SIMON
Elég nagyokat, de a terep szerint elég könnyűeket.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mennyi időt vesz igénybe a Fátum?
SIMON
Attól függ. Mindenesetre a leglassúbb tempóban is meg lehet tenni három óra alatt.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem rajongtak túlságosan magáért ezek a diákok?
SIMON
Nem hiszem, nem tapasztaltam semmi ilyesmit. Jól megvoltunk. Mint addig is a diákjaimmal.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Önöknél nincs olyan szavazás, hogy tanártitkárt választanak titkosan a diákok?
SIMON
Olyan választás van, hogy ki képviselje az összdiákságot a tanárok közül a tantestületben, olyan volt…
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Maga az, nem?
SIMON
Tavaly is… Nézze, én sok mindennel foglalkozom, szakköröket vezetek, nevelő tanár is vagyok, osztályfőnök…
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Szóval hány százalékot kapott? Úgy értem, a diákság hány százaléka szavazott magára?
SIMON
Hát idén… 91 százalék.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És tavaly 87, ugye?… Azt hiszem, az élet egyik legkényesebb kérdése a vezető szerep. Mikor katona voltam, sokat töprengtem ezen. Lényegében ez mindig valami beavatkozással jár. Mint a sebészet. Csak lelki értelemben. Beavatkozással a legbenső dolgainkba. Ezt a felelősséget magunkra kell venni, tudni kell a beavatkozás mértékét. Meddig, mennyire hatok? Meddig vagyok én, és meddig van ő?… Na, igen.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ettek a Fátum előtt valamit?
SIMON
Persze, hogy ettünk.
SIMON
Szalonnát. Volt sajt, alma, kenyér, csokoládé.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mindenki evett szalonnát?
SIMON
Azt hiszem, igen. Vagy Sándor, az nem, Sándor nem evett. Mondta, ő nem kér, nem szereti, inkább kolbászt evett. Ha jól emlékszem.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Elmondta nekik, milyen túra vár rájuk?
SIMON
Részletesen megbeszéltük, hány szifon van, ahol vízbe kell merülni. Alaposan tisztában voltak az egész járattal.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hány szifon volt?
SIMON
Nem. Egyik sem túl hosszú. Talán három és fél méter a leghosszabb. Aztán vagy kettő és másfél, ilyenek.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ha mint kívülálló képzeli el, elég különös játék, szilveszter éjjel bebújni egy barlangi vizes járatba, ahol háromszor vízben kell haladni, teljesen sötét van, ránk borul a föld, tapogatózva haladunk, botorkálunk a föld alatt, fejünk fölött közvetlenül a barlang plafonja. Ez lenne a boldogság?
SIMON
Nem boldogságról van szó. Az élet egészéről.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mint erről az alagútról.
SIMON
Ez éppen olyan kiragadás, mint a többi, ne haragudjon. A barlangászok nagy része nem pap vagy piarista diák. Mégis mennek, feltartóztathatatlanul. Nem volna helyes egyetlen kiragadott példával eléjük állni, hogy ne menjenek barlangba. – Egyébként úgysem lehet lebeszélni róla őket.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
De hova vezet ez a barlangi út?
SIMON
Sehova. Ha úgy tetszik. Szabadságba, ha ezt akarja. A lélek szabadságába. De nem azért, mert derékig lehetünk a vízben, mert azt fürdőkádban is megtehetjük. Az élet hosszabb távú megértésének egy azzal összefüggésbe szorosan nem hozható nyugalmába. Önmagunk legyőzésébe, ha úgy tetszik.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Le kell győznünk önmagunkat?
SIMON
Le. Ha már így kérdi. A legyőzés a lét egy ki nem élezettebb formája. De ezt maga is éppen olyan jól tudja, mint én. Teilhard de Chardin írta az egyik kínai útja idején, hogy minél tovább él, annál inkább érzi, hogy a nyugalom önmegtagadásból áll. Ami annyit jelent szerinte, mint határozottan elfogadni: semmiféle jelentősége nincs annak, hogy boldogok vagy boldogtalanok vagyunk.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hány éves lehetett Teilhard de Chardin, amikor ezt írta?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Gondolja, hogy tizenhét éves korban sincs jelentősége annak, hogy boldogok vagy boldogtalanok vagyunk? Ahogy maga mondja.
SIMON
Nem lehet minden kérdésre egyszerre felelni. Ahhoz száz nyelven kéne beszélni, egyetlen szájjal.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Értem. Teilhard-t tudósnak tekinti vagy fantasztának?
SIMON
Senki sem vonja kétségbe tudományos eredményeit.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem találja fantasztikusnak Teilhard végkövetkeztetéseit? Az anyag végtelen sűrűsödése, Ómega-pont stb.?
SIMON
Aki egész koncepciót hoz létre, annak mindig működik a fantáziája is.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Vagy megáll az ismeretlen előtt.
SIMON
Én? Én nem vagyok pesszimista. Egyébként nem vagyok se tudós, se nagy ember.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
De kis körben, a diákjai között, mégis nagy ember. Vezető.
SIMON
Amatőr szerep. A magam bizonytalanságaival együtt.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Milyen távolságban haladtak egymás mögött?
SIMON
Rendesen. Úgy két méterre.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Milyen magas általában a járat?
SIMON
Nem túl magas. Két méter, van, ahol persze alacsonyabb.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És a szélessége?
SIMON
Két métertől négyig változik.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Szűkebb sehol?
SIMON
De… Egy-két helyen még szűkebb.
SIMON
Kinn akkor mínusz egy-két fok lehetett.
SIMON
Benn? A barlangnaplóban pontosan fölírtam. Úgy emlékszem, plusz tizenegy fok volt.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És a víz hőmérséklete?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ebben kellett menni több mint két órát?
SIMON
Nem mentünk vízben, csak rövid ideig.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem gondolja, hogy ez rendkívüli túlterhelést jelentett a fiúk számára?
SIMON
Nem gondolom. Ismerem a szakirodalmat, sokkal hosszabb túrákról írnak, amelyek nem járnak különösebb megerőltetéssel. Nem beszélve arról, hogy tíz éve járok barlangtúrákra magam is ilyen korú fiatalokkal. Tíz-tizenöt vizes túrán is részt vettünk.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hány kilométert tettek meg a barlangban?
SIMON
Talán húszat se, három nap alatt. Egyébként a barlangnaplóból pontosan kiszámítható.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Beszélgettek befelé menet a barlangba?
SIMON
Persze. De nem állandóan. Annyit, amennyit kell.
SIMON
Olyan értelemben, hogy ne teljesen némán haladjunk.
SIMON
Hát ez, azt hiszem, természetes. Egyrészt nem kínzóeszköz egy ilyen túra. Másrészt mindenki beszélget, mintegy kapcsolatot tart a többiekkel.
SIMON
Nem kifejezetten célzatosan, de hogy ne burkolózzon önmagába, ne érezze magát egyedül a sötétben. De nem sokat beszéltünk. El voltunk foglalva a járattal. Ide lépni, oda lépni, láncszerűen adja tovább az ember, amit tapasztal. Elaludt Lajos lámpája, aki a közepe táján jött, s az utolsó akkor, Ágoston, előbbre adta az övét.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem próbálták meggyújtani az elaludt lámpát?
SIMON
Próbálkoztak vele, de átázott a gyufájuk, mondtam, majd a rácsnál meggyújtjuk újra.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És meggyújtották?
SIMON
Nem tudtuk ott sem meggyújtani. Az az igazság, hogy sárral is el volt tömődve, nem tudtuk teljesen rendbe tenni.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A szifonokon hogy hozták át a lámpákat?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A legszűkebb szifonnál mennyire lehet a plafontól a víz?
SIMON
Vagy húsz-harminc centiméter.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És a fejük felett gyönyörű, kis tűhegyes színjátszó cseppkövek. Azokat kerülgették, azok között bujkáltak. Ragyogó élmény lehetett.
SIMON
Úgy van. Jóformán az arcunkat érik ezek a szalmacseppkövek. Mert tudja, hogy kell itt átjutni? Hanyatt fekve, lábbal előretapogatózva, araszolva a vízmederben. Hason úszva beérne az arcunk a vízbe. Az előző túrán is ez volt a legnagyobb élményünk. Ha hiszi, ha nem, tényleg ragyogó élmény.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Bálint lett először rosszul? Hogy vette észre?
SIMON
Előreszólt valaki, hogy Bálint nem akar tovább jönni, megvár minket.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ki szólt előre?
SIMON
Azt hiszem, Sándor. Igen.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mit mondott?
SIMON
Hogy: „Atya, a Bálint nem érzi jól magát. Azt mondja, megvár minket itt a szárazon.”
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Utána volt még szifon?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Bálint nem mondott semmit?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És maga azt felelte, hogy végig kell jönni?
SIMON
Azt. Nem állhatott meg ott egyedül… vizes ruhában.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Igen. A rácsnál mit mondott Bálint?
SIMON
Nem mondott semmit.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem látszott rajta, hogy mennyire rosszul van?
SIMON
Nem volt olyan rosszul.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mit tanácsolt neki?
SIMON
Mindnyájuknak mondtam, hogy mozogjanak, magam is azt tettem.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És úgy dideregve énekelték el a Himnuszt? Meg ünnepeltek?
SIMON
Nem ünnepeltünk, csak elénekeltük, ittunk egy korty pálinkát, aztán fordultunk is vissza.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A többiek nem észlelték, hogy Bálint rosszul van?
SIMON
Akkor már nem volt rosszul.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Visszafelé is segített neki valamelyik fiú?
SIMON
Nem. Magam mögé vettem, és indultunk.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És ment rendesen?
SIMON
Ment rendesen. Egy darabig.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Bálint lett először rosszul visszafelé is?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogyan lett rosszul?
SIMON
Hát… lemaradozott. Nyögött.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem mondott semmit?
SIMON
De… Hogy nem tud tovább jönni.
SIMON
Átfogtam a hóna alatt, és támogattam.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A szifonokon hogy mentek át?
SIMON
Ahogy tudtunk. Húztam, igyekeztem a felszínen tartani.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Lemerült a vízbe?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem ivott a vízből?
SIMON
Nem hiszem, hogy ivott volna. Az arca beleért ugyan a vízbe, de nem hiszem, hogy ivott volna.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Gondolt arra, hogy nem érnek ki?
SIMON
Nem, nem gondoltam.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mit gondolt, mitől van rosszul a fiú?
SIMON
Nem nagyon gondolkoztam ezen, örültem, hogy megyünk. Engem is nagyon meglepett, hogy ilyen rosszul van, és ilyen hirtelen.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Bálint nem mondott semmit?
SIMON
Köszönte, hogy segítek neki.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy fejezte ki magát Bálint, összefüggően?
SIMON
Azt mondta: „Az Isten áldjon meg, hogy hozol.” „Atya, te nagyon rendes tag vagy…” Valahogy így mondta.
SIMON
Tegezett. Engem is meglepett, hogy így beszél, de hát ez volt a legkevesebb.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Végig egyedül vitte?
SIMON
Nem, eleinte ő maga is ment, csak támogattam. Aztán mindjobban elgyengült, akkor már nem nagyon bírtam, vonszolni kellett, magam is elfáradtam. És akkor segített nekem a mögöttem jövő fiú, Ottó.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ketten vitték Bálintot?
SIMON
Ketten. Akkor már a feje lekókadt, úgy cipeltük.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Meg volt rémülve?
SIMON
Nem. Csak amikor a másik fiú is rosszul lett. Ferenc.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ferenc mikor lett rosszul?
SIMON
Vagy tíz perccel Bálint után. Sándor előreszólt, hogy Ferenc rosszul van, meg akar állni.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Maga mit mondott?
SIMON
Mondtam, hogy nem lehet megállni, nemsokára kiérünk, segítsen neki valaki.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És ki segítette?
SIMON
Sándor. Ő hozta egy darabig.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Égtek még akkor a lámpák?
SIMON
Nem tudom. Azt hiszem, akkor már csak egy lámpa égett.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És Sándor meddig vitte Ferencet?
SIMON
Amíg ő maga is rosszul nem lett.
SIMON
Akkor az hozta őket, vagyis segítette, aki tudta. Lajos meg Kabay Anna.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ők nem voltak rosszul?
SIMON
Ők sem voltak valami fényesen, de tudtak még segíteni.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Kabay Anna is rosszul volt?
SIMON
Ő sem volt teljesen rendben, de megközelítőleg sem volt olyan rosszul, mint én.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mindenki más rosszul lett?
SIMON
Eléggé kivoltunk, mire arra a helyre értünk, ahol végül is hagytuk őket.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mit gondol, Isten tervében hogyan szerepel egy ilyen halál?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Előre ki van számítva?
SIMON
A természet rendje törvényszerűségekkel van tele, ez nem jelenti azt, hogy minden percre meg van határozva… a szabadság és törvényszerűség egymásba folyik…
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Isten nem maga a természet?
SIMON
A természetnek megvan a maga függő szuverenitása.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nehéz. – Szóval Isten megmenthette volna a fiúkat, ha akarja.
SIMON
Isten mindent megtehet.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
De nem akarta őket megmenteni.
SIMON
Isten nem Gut bácsi. Szabadságot dobott a természetbe, az emberi küzdelem szabadságát például. De ilyen alapon minden betegségért Istent tehetnénk felelőssé.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Maga elcserélte volna valamelyik fiúval az életét, ha megmentheti?
SIMON
Elméleti kérdés. Nem cserélhettem el.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem bántja, hogy ugyanolyan esélyekkel maga életben maradt, és ők meghaltak?
SIMON
Hiába bántana. Így történt.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Milyen lánynak ismeri Fetter Valériát?
SIMON
Fiatal, értelmes teremtés. Bekapcsolódott a mi szakköri munkánkba, lelkesen vett részt a kirándulásokon…
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Több túrán volt már?
SIMON
Ezen. Ezen a legutolsón, most a barlangban.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A bátyját tanította?
SIMON
Igen. Az én osztályomba járt.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ő is szakköri tag volt?
SIMON
Ő is. Nem azért maradt ki a kirándulásból, mert valami kifogása volt ellene, hanem mert, mint mondtam, más programja volt.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És a lányt elengedték magával a szülők?
SIMON
Velem? Egy kiránduló közösséggel, nem?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A lány mennyi idős?
SIMON
Tizenhat. Tizenhat múlt.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Tizenhat. A fiú tizennyolc.
SIMON
Igen. Most fog érettségizni.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A lány mindig a szülőkkel jött látogatóba?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És hogy viselkedett? Mit tapasztalt?
SIMON
Lelkes volt, fiatal, ismeri őket. Tele vannak még lendülettel.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Maga biztatta, hogy vegyen részt ebben a szakkörben?
SIMON
Nem kellett biztatni. A másik két lány is magától jelentkezett.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Igen. Átlagos lánynak tartja ezt a Fetter Valériát?
SIMON
Jobb képességű, mint az átlag, ha így kérdi.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És… olyan értelemben, hogy lelkesedik valamiért, nyilván ebben is az átlagnál túlzottabb mértékben…
SIMON
Nem mondhatnám, hogy túlzottabb mértékben, inkább komolyan veszi, amit csinál.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Van itt egy írás. Ez abban az iskolában látott napvilágot, ahova Fetter Valéria jár. Ilyen diákújság. Ez alig három héttel a szerencsétlenség után jelent meg.
VALI
Megjelenik.
Barangolás a Fátumban
Mindnyájan, ismerjük annak a tragikus kimenetelű túrának a szomorú oldalát, ami a Fátum megjárásakor történt. Erről nem is akarok írni. Inkább a barlangjárásról. A barlangjárás ismeretlen a legtöbb ember előtt. Nem is tudják elképzelni a szépségét, felemelő voltát. Leírhatatlan élmények várják az embert a barlangban. Külön világ, mintha az ember valóban egy más világ hatalmas és titokzatos áramkörébe kapcsolódna be. Minden elvarázsolódik, régi mesék jutnak az ember eszébe. Hogy sorjában kezdjem, már jó előre terveztük a Fátumnak, helyesebben a Kékhegyi-barlangnak a megjárását. Nagy lelkesedéssel érkezett meg mindenki, az egyik fiú gitárt is hozott. A lányok jöttek később, mondanom se kell. Egyikük majdnem lekésett a vonatról, úgy húztuk fel a már mozgó szerelvényre. (Na, nem kell megijedni, alig ment a vonat.) Mindnyájan jól felszerelkeztünk, pléddel, hátizsákokkal, a fiúk sátrat is hoztak, amiben persze mi aludtunk, és nem ők. Elemózsiát is jócskán vittünk, egész úton a vonaton jóízűen fogyasztottunk belőle. A városból aztán egy kis vonatra ültünk, ami hosszú döcögés után elért a barlangi székhelyre. Itt sem időztünk soká, épp csak bevásároltunk egy kis csokoládét, sajtot,
aztán indultunk is a barlangba. Nem tudom nektek leírni, mi várt ott ránk. Mint egy elvarázsolt birodalom. A termek jéghideg tükrei visszaverték az arcunkat, a barlang elhaló némaságában úgy lépkedtünk egyre beljebb, mint a szellemek. Úgy érzem, sose fogom elfelejteni, amíg élek. Tompa szürkétől az óaranyig, jégkéktől a türkizzöldig ezernyi színt vertek vissza a lámpa fényében a titokzatos falak és oszlopok. Az évezredek által lerakott cseppkövek hol föntről, hol lentről képződnek, olyanok, mint valami nagy fa üvegtövisei, mintha magából a földből állna ki ez a nagy fa. Vagy éppen egy elvarázsolt tündér varrótűi lennének, vagy a boszorkány kötőtűi. Aztán a Fényesség Szája, a Zöld Kígyók terme, a Foglyok Trónusa, föl sem tudnám sorolni a szépségüket, az eleven éjszaka és az elveszített nappal összes színeváltozását, ahogy ragyogtak ezek a termek, ezek a járatok. Megjártuk még a Négyfejű Hóhér, az Eleven Tűz, a Karcsú Liliom termeket, ahol egy új kis beugrót is fölfedeztünk, amit Kishóhérnak neveztünk el, talán rideg pompája miatt. Visszafelé egy patakmederben haladtunk. Itt lábolva, a falak cikázó világosságában értünk
vissza a táborhelyre, ahol aztán lepihentünk, illetve vártunk a fiúkra. Sajnos másképp történt, mint ahogy elterveztük. De a barlang szépsége bennünk él, amíg csak mi is élünk.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nos, mit szól hozzá?
SIMON
Nem találok benne semmi különöset.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Néhány héttel a hármas haláleset után, a tragédia után, nem tartja túlzottan derűsnek?
SIMON
Hátha épp ezzel akarta túltenni magát a megrendülésen. Gondolhatja, hányan állíthatták meg a városban, mi volt, mit tud, hogy történt, ki a felelős, ők hogy menekültek meg? Elege volt az otromba kérdezősködésből. És egyszerűen dokumentálni akarta, hogy az éremnek két oldala van.
SIMON
Igen. Úgy értem, hogy azért a megtett út szépsége az ő számára nem veszett el. Bármilyen szomorú és balvégzetű volt is a dolog kimenetele.
VALI
A tompa szürkétől az óaranyig, jégkéktől a türkizzöldig ezernyi színt vertek vissza a lámpa fényében a titokzatos falak és oszlopok.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem érzi, hogy ez a túlfűtöttség, amely még a halálon is, hogy így fogalmazzam, túlteszi magát, ez az, ami túlzott, furcsa?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem gondolja, hogy a maga szellemi befolyása hatott rá ilyen nagy mértékben?
SIMON
Milyen irányba befolyásoltam? Hogy legyen részvétlen, túláradó vagy micsoda?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem, csak ebben a befolyásolt állapotban megszűnik minden, és mi azt hajtjuk végre, amit ez az állapot diktál.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem lényeges. Lényeges csak a befolyásoltság. Tulajdonképpen ez a maga cselekedeteinek a lényege, nem?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Egy olyan állapotba emeli az embereit, ha úgy akarja, tanítványait, amikor mindent ésszerűnek, szépnek, csillogónak látnak, igaznak.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem, nem erről van szó. De nekem az a véleményem, hogy a túlzott lelkesedés mérgezhet is. A lelkesedés ilyenkor önfeledtséghez vezet, az önfeledtség bódult állapot, feloldja az embert. Mindent ünnepi fölfokozottságban érez.
SIMON
És ez baj? Hogy többre akarom őket nevelni, mint a hétköznapok embereit…?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem, az nem baj. Egyáltalán. De talán egy kicsit fölbillen a mérleg a különlegességek oldalára. Ha már a halálveszély sem érdekes, csak a túlfeszített cél, valami rejtett szépség.
SIMON
Na de ezt nem tudhattuk előre. Ez teljesen független attól.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Maga mondta, hogy nincs részlet. Én is azt hiszem. De nem lehet egyszerre lelkesedni a barlangok szépségéért, és észre nem venni három fiú halálát, csak vak, befolyásolt állapotban.
SIMON
Sajnos, másképp történt, mint ahogy elterveztük, de a barlang szépsége bennünk él, amíg csak mi is élünk.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Persze, ahogy gondolja. Azt hittem, érti, mire gondolok.
SIMON
Értem, persze, csak nem igaz. Szabadlelkű embereket akarok nevelni.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Éppen ezt kétlem. Az az érzésem, hogy ez a szabadság a maga gondolatainak a szabadsága, és nem az övéké.
SIMON
Ezt mivel akarja bizonyítani?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem bizonyítok. Nem bizonyítok semmit. Csak szeretném, ha átgondolná, mire jut így.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem. Nem most. A végén.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mi lett a fiúkkal?
SIMON
Először rendes temetést akartak, de aztán arra gondoltak, hogy a klastrom udvarában temetik el őket mint a gimnázium halottait.
SIMON
Kik? Egyszerre ez úgy elterjedt…
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Na de volt valaki, aki kérte, kérvényezte?
SIMON
Maguk a szülők kérvényezték, intézték el a hatóságoknál.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Engedélyezték?
SIMON
Természetesen. Néhány paptársunk is ott fekszik. Egy kis meghitt zuga ez a kápolnakertnek. Nyírfák, egy-két pad…
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mit ért azon, hogy elterjedt…
SIMON
Nagy port vert fel az eset, gondolhatja. Az egész gimnázium, iskola, környező vidék, maguk a diákok szülei közös ügynek tekintették.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy érti, hogy a környező vidék?
SIMON
Mindenki ismeri az iskolát. Elég jó híre van. Azt hiszem, szeretik is a környéken.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Támogatja a környék az iskolát?
SIMON
Támogatja-e? Anyagilag?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem anyagilag. Anyagilag is támogatja?
SIMON
Nem. Az iskola templomában van persely a gimnázium javára, helyesebben az itt tanító papok, szerzetesek neveltetésére.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Jelentős összeg gyűlik be így havonta?
SIMON
Nem tudnám megmondani. Pár ezer forint.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És most is ennyi gyűlt be?
SIMON
Ebben a hónapban sokkal több gyűlt be.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Most ezt az aktuális összeget ajánlották fel a megholtak javára vagy a hozzátartozóiknak?
SIMON
Nem. Először arra gondoltak, hogy valami sírkövet állítanak, és ebből fedezik…
SIMON
Úgy tudom, beszéltek az elhaltak szüleivel, hogy mit szólnak hozzá.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És mit szóltak?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem is állítottak emléket, sírkövet nekik?
SIMON
De állítottak. Nem tudom pontosan, a diákok gyűjtöttek-e pénzt rá maguk közt, vagy a szülők külön, de állítottak síremléket. A temetés napjára kész volt a sírkő.
SIMON
Szép… Sötétvörös kő. Gránitból… egy modern szép kereszt van faragva.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nincs rajta semmi?
SIMON
A nevük, a három név, és az életkor.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És valami bibliai idézet vagy „Béke poraikra”?
SIMON
Nem. Nem az van. Középre azt faragták: „A Fátumon át a fény felé.”
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ezt faragta rá a kőfaragó?
SIMON
Ezt. A diákok határoztak így. Afféle búcsú.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És mire értendő?
SIMON
Sok minden van ebben. Hogy az élet nem fejeződik be a halállal, az is, igen. Meg hogy az élet akármilyen, végeredményben nagyobb távlatai vannak, messzebbre mutat. És hogy le kell küzdeni mindent, ami akadály, ami visszatarthatja az embert a fénytől, az igazság fényétől… Nyilván maga is érti.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ilyen áron kell leküzdeni?
SIMON
Nem ilyen áron, de így történt.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Sokan voltak a temetésen?
SIMON
Több ezren. Mindenki tudott róla.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Maga hogy értékeli ezt az – összefogást?
SIMON
Nincs ebben semmi összefogás. Ismerik a gimnáziumot.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Olyan… szellemi gócpontnak tekintik?
SIMON
Nem tudom, minek tekintik, talán érzik, hogy igazi szellem uralkodik a falai között.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Tud olyan világi iskoláról, melynek ilyen nagy volna a szellemi kisugárzása?
SIMON
Nem ismerem a világi iskolák hatásfokát.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem gondolja, hogy ennek más okai is vannak… nemcsak a nagyszerű nevelői munka?
SIMON
Lehet. Nem tudom eldönteni.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nos igen… Maga temette őket?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
De maga is ott volt a temetésen?
SIMON
Pár búcsúszót mondtam.
SIMON
Mondtam néhány személyes szót az elhunytakról, fölidézve testi, érzéki valójukat, ahogy jártak-keltek közöttünk. Hogy értetlenül állunk a sír előtt. Értetlenül, értetlenkedve, de nem lázadozva Isten ellen. Mert Isten mindig velünk van, és nem ellenünk. Isten szeretete… velünk van. Olyasmi volt a vége, hogy a kiismerhetetlen, de várakozó Isten kísérjen titeket az utolsó úton.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Igen. Nem voltak, akik lázadoztak?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Akik nem tudták elfogadni ezt a… magyarázatot?
SIMON
Nem lázadozott senki.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem voltak, akik magát hibáztatták? Nem kapott fenyegető leveleket?
SIMON
Nem kaptam ilyen leveleket.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mindenki belenyugodott a maga akaratába?
SIMON
Az én akaratomba? Isten akaratába.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
No de maga közvetítette ezt az akaratot, nem?
SIMON
Én nem közvetítettem Isten akaratát abban, hogy meghaljanak, magam is értetlenül álltam ezzel az akarattal szemben.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
De fölvállalta ezt az akaratot?
SIMON
Mit tehettem volna?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy kételkedik, hogy szembe fordul.
SIMON
Szembeforduljak Istennel? Minden erőmmel belekapaszkodom.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Tudja, hogy az egyik gyerek zsebében, a Bálintéban, találtak egy idézetet?
SIMON
Nem tudom. Milyen idézetet?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Csak ennyi volt: „Bízza magát az eseményekre, mihelyt érzi, hogy azok erősebbek magánál.”
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Igen, Teilhard-idézet. Maga adta neki?
SIMON
Nem. Kinek az írásával van?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A gyerek saját írásával. De nyilván nem önmagától idézte.
SIMON
Beszéltünk erről. Teilhard-t mint természettudóst, mint geológiai, antropológiai tudományokkal foglalkozó embert ismertettem előttük. Lehet, hogy akkor fölolvastam nekik egy-két idézetet.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mire értette ezt az idézetet a fiú?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nincs ebben valami keserűség?
SIMON
Nem hiszem. Inkább az van benne, hogy az erők játéka is a felső erőket szolgálja, Isten az út végén felbukkan, akár az életben…
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Három szakvélemény szerint maga mindent megtett, amit ezzel a túrával kapcsolatban meg kellett tennie. Az előkészületei megfelelőek voltak, ezt a túrát nem tartják életveszélyesnek, megerőltetőnek; leírják, hogy mások is sokszor és eredményesen megtették ezt az utat; megfelelőnek találják a hálózsák alkalmazását, az étkezést, nem tartják a vizes öltözéket olyan veszélyesnek, hogy abból ilyen események következzenek; az előző túrákat sem olyan megerőltetőknek, hogy azok kihatottak volna a Fátumra. Egy szakvélemény viszont azt mondja: a túra túlerőltető volt, a túra lelki légköre nagyban befolyásolhatta a gyerekek elcsigázottságát, a vizes ruhákban való haladás is negatív hatással lehetett az eseményekre…
SIMON
Ezzel természetesen nem értek egyet.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Rosszindulat nyilatkozik meg ebben?
SIMON
Nem rosszindulat, de eredendő elfogultság.
SIMON
Maga is olvasta. Ez a szakvélemény világnézeti okokból is – rejtetten – helyteleníti, hogy egyáltalán, mint pap, vállalkozom ilyen túrákra. Beleszövi azt is, mintha a gyerekek valami fanatikus állapotban hajtották volna végre ezt a túrát – pedig ilyesmiről szó sem volt, ez merő feltételezés. Kapóra jött…
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mi jött kapóra?
SIMON
Hogy az illető az egész vallásos nevelésre kiterjessze a kifogásait. Ez érthető.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nézze, nekem nagyobb gondjaim lennének a lelkiismeretemmel a maga helyében. Én a bizonytalan kimenetelű dolgokban mindig magam ellen fordulok. Még ha egy aktát alaposan elintézek is, állandó kételyeim vannak: mindent helyesen mérlegeltem-e, felderítettem-e? De a legapróbb dolgokban is. Ha egy cipőt veszek a gyerekemnek… Vagy ha összezördülök a feleségemmel, akkor is fölmerül bennem a kétség, hol hibáztam…
SIMON
Ez nem volt bizonytalan kimenetelű. Az lett.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
De a dolgok nem teljesen függetlenek tőlünk. Még egy kapun való bemenetel sem csupán a kapufélfától, a tartóvasaktól, az ajtólemeztől függ… Az ember jelenléte aktív góc, szellemi erő, amely kihat az eseményekre, még egy kapunyílásra is… El lehet képzelni, hogy a Fátumban is kialakult egy olyan lelkiállapot, melyben a maga szerepe döntő volt…
SIMON
Rosszul hatottam rájuk, amikor elkezdtek csüggedni, ilyesmire gondol?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Az a véleményem, hogy a baleseteket is két ember követi el. Az áldozat is. Nemcsak egyszerűen elütik az embert – valamilyen módon maga is hozzájárul; tétovázik egy átkelésnél, későn néz szét, a saját belső bizonytalanságával megy át az úttesten…
SIMON
Itt, sajnos, nagyobb dolgok játszottak közre. Az áldozatok is teljesen ki voltak szolgáltatva az eseményeknek. Vannak fatális helyzetek.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Na de, ha jól értettem, maga éppen arra akarja nevelni az embereit, hogy legyen kitartásuk, állják a sarat, hogy így mondjam, erőt gyűjtsenek az életfeladatok leküzdésére, képesek legyenek bármilyen lelki válságban határozott, kialakult lélekkel megállni…
SIMON
Igen. Visszájára fordult a dolog. De azt hiszem, nem az én hibámból.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Na de hogy ilyen programokat szervez, amikben azért el van rejtve egy adag veszély – nem tartja ezt jellemzőnek? Mégsem annyira gyakori, hogy emberek a szilveszterüket egy vizes barlangban töltsék…
SIMON
Nem gyakori. De csak azt csináljuk, amit mindenki csinál. Lehet, hogy nem tartozunk azok közé, akik színes papírcsíkok alatt vagy konfettizáporban pezsgőzünk. Bizonyára rengeteg szilveszterezőt szállítanak be a mentők, végveszélyben – akik pedig tisztességes polgári módon táncolnak a piros lámpák alatt, vagy maguk megnyugtatására részegen fújják a trombitát. Ezek a békés polgárok a maguk állóvizébe éppúgy belefulladhatnak, mint aki nem ezt csinálja. És nem tartozik ide – de Barnard professzort ünnepli a világ, miközben a keze között halnak meg az emberek, vagy néhány hét múlva mondanak búcsút az életnek. Be kell látnunk, hogy az emberiség előrehaladása mindig nagy áldozatokkal jár.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ez a kirándulás is azzal járt. Ezeknek a túráknak a mozgatója a maga személyes akarata, a maga életének kisugárzása, ezt nem lehet vitatni. Magának kialakult ez a… minek nevezzem… nevelési eszméje, hobbyja, szenvedélye… föl lehet jellegzetesen ismerni… ez Engelhart Simon eszméje, ha szabad így fogalmaznom. Ez nem véletlen. Ez a maga kísérlete, mondhatjuk. Nem a gyerekek találták ki a túrát, nem a gyerekek egészségi megmentéséről volt szó, mint Barnard professzornál, ha már ezt hozta fel példának, hanem egy szenvedélyes nevelési formáról, hatásról. Nem a paptársai ajánlották, hogy menjenek a barlangba. Nem az egyház eszméje ez. Ezt az akaratot maga hordozza, egyedül, ezért maga felelős, akár rossz, akár jó…
SIMON
A végén úgy lesz, hogy én kitaláltam egy veszedelmes társasjátékot, kísérletet, mely azonnal áldozatot követel.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Legalábbis maga az inspirátor. Nem vitás. Nagyon leegyszerűsítve: maga akarta a barlangba vinni őket, nem más. Furcsa szilveszter.
SIMON
Nem szilveszterről van szó, hitről. Mindenesetre különb, mint a legtöbb emberé. A legtöbb ember beledöglik a hétköznapjaiba. Él, iszik, pénzt keres, szilveszterkor összekoccintja a poharát, s részegen harmincéves hőstetteket magyaráznak egymásnak alkoholtól szétdúlt aggyal.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Maguk a halálveszélyt szebbnek találják?
SIMON
Minden valamirevaló ember akar valamit. Az emberiség akar valamit – csoportok, elvek hatnak, autókat terveznek kétszáz kilométeres sebességgel, mammutvárosokat építenek, társadalmi harcokat folytatnak – az értelmes emberi fölszabadulásig. Mindenki nyüzsög, célra tör – közben üzemi balesetet okoz, társadalmi balesetet, lelki balesetet. Mit akar rám bizonyítani? Mindenki akar valamit, csoportok, népek akarnak valamit, orvosok akarnak valamit, lemerülnek batiszkáffal a tenger tízezer méteres mélységébe, mert akarnak valamit! Csak én ne akarjak?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Talán veszélyes ez az akarat.
SIMON
Csak az én akaratom veszélyes? A magáé nem? A kispolgári életforma, amelybe mint szürke iszapba belemerülünk – az veszélytelen? Csak mert nem akarnak semmit? Kocsit akarnak, villát, bőrnadrágot, pozíciót – és közben mindenki elsatnyul, gondolattalan masszává válik, pezsgőt szürcsölve ül a televízió együgyű műsora előtt, és jókat nevet a „bemondásokon”. Az elsikkasztott vállalati pénz, a kiderítetlen milliós megvesztegetések, a cinikus ifjúság – az veszélytelen?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Inkább a veszély?
SIMON
Igen! Inkább, mint az elhülyülés, a sunyi karrierizmus, a forgalmi engedéllyel igazolt tehetségtelenség vagy megbúvó középszer! Csak államilag engedélyezett kicsapongás, képcsarnoki festészet, szürke színben, plakátversek vagy ügyeskedő parabolák? Igenis, akarok valamit! Mint becsületes magyar állampolgár. S amíg lélegzem, akarni is fogok, igazságot, mint a csúszó-mászó féreg is, napot keres. Akarni fogok a halálom árán is. Szünet. Ne haragudjon. Nem akarom a maga nyakába varrni az ország nyavalyáit.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Miért haragudnék? Igaza van, ha vonzódik a nagy feladatokhoz. Hősi alkat, és ilyennek akarja nevelni a diákjait is. Valami rendkívüli teljesítményre, érdekesre, ünnepnapokra vágyik. De ebben a nyomorult kis országban hétköznapok is vannak! Amikor nem énekeljük a Himnuszt, amikor a maga által megszólt középszer küszködik, belefásul, újrakezdi, és iszik. Igenis, iszik. Szilveszterkor, és iszik egyébkor, bekapcsolja a tévét, nevet a blőd bemondásokon. És azt mondja: igen, ez Magyarország. Bajok, megoldatlanságok, de akkor is ide tartozom. Azt hiszi, én nem tudom, hogy ilyenek az emberek? Azt hiszi, én nem minden napomat arra áldozom, hogy ne legyenek megvesztegetések, hogy ebben az országban higgyen az ifjúság, hogy használhatóbb legyen az óvoda, egy gyógyszer, egy cipő? Új társadalmat szültünk, véres, verejtékes szüléssel, s ezt föl akarjuk nevelni, munkát akarunk adni a tagjainak, emberibb életet ennek a masszának, ahogy maga mondaná. Ennek a középszernek. Vagyunk ilyenek, sok millióan. Igen, én is! Ebben a masszában élünk! – Az egyház sem csupán aszkétákból, szentekből, csodatevőkből áll. Nemcsak lánglelkű férfiakból, hanem bukott, elbukó, törekvő és gyönge emberekből, a masszából! Akik esendőségükkel, gyarló kis tetteikkel, bűneikkel gyarapítják a hitüket! Nemcsak fénylő emberek vannak, a maga
rendalapítója, Calasanti József ótvaros, gügye, nyomorban élő gyerekeket gyűjtött Rómában maga köré, hogy tanítsa őket. A masszát! Akikből nem lettek Savonarolák, sem felfedezők! – De maga a minőségre szavaz, az elitre. Akik felsőbb ponton akarnak forrni, forrni, ha kell, a veszélyben, ha kell, a rendkívüliben! Akik az élet elitjének érzik magukat, s így elkülönülnek a többi embertől, a masszától! Pedig igent is kell tudni mondani valamire, részt venni valamiben, ami még csak lehet, ami még tökéletlen! Vállalva a tettek gyarlóságát! Könnyű nemet mondani! Könnyebb, elegánsabb póz! Kívülállni, meghatódva a Himnuszt motyogni különleges kalandjaink után! A maga fiataljait nem elégíti ki az unalmas hétköznapok menete! Nagyobbra, rendkívülire vágynak! Akik magában is valami rendkívüli hőst, jobbító szellemi vezért látnak, akit a halálba is követni kell! S az ünnepi magasból naivnak, lekicsinylendőnek látják a mi tömeges, mindennapos erőfeszítésünket. Nem résztvevők, hanem ellendrukkerek – Isten nagyobb dicsőségére. – Igyunk egy pohár vizet.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Szokott álmodni velük?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A meghalt fiúkkal?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Gyötrelmes álmok ezek?
SIMON
Nem gyötrelmesek. Nem tudom, hogy nem élnek.
SIMON
Alig. Apróságokban jelentkezik néha a lehetetlenség érzete. Ferenccel sokat futballoztunk, mindig ő szalad a másik oldalon, lobog a haja, nevetve integet, kéri a labdát… Olyan keservesen kell szaladni a labdával, úgy érzem, elfogy alólam a fű, a talaj… Ez az álom visszatér. Még a labdát is megrúgom, teljes erővel, feléje, hogy átíveljem a teret köztünk, hogy odahelyezzem eléje…
SIMON
Mondom, lehetetlenség-érzés fog el… Ismeri… Mikor nem érünk el egy vonatot, vagy az állomás romba dől. Futok a labdával, hajszolom, már akadozik a lábam, és át akarom ívelni neki, nagy erővel megrúgom a labdát, de nem száll el, csak egy kicsit… ott marad a labda, mintha egy vasgolyóba rúgnék, csak a golyó mégis érthetetlenül könnyű, nincs ellenállása… Badarság… Ilyenkor aztán úgy ébred az ember, mint akit agyonvertek. Eleinte nem is értem. Aztán később eszmélek, hogy Ferenc nem él…
SIMON
Büntetés, büntetés. Ne higgye, hogy nekünk csak kétszer kettőre jár a fejünk. Bűn és büntetés. Áldozat és föloldozás. Ne nézzen masinisztának.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Beszélt azután a szülőkkel?
SIMON
Bálint szülei írtak, hogy szeretnék, ha meglátogatnám őket.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mit akartak a szülők?
SIMON
Semmi különöset. Beszélgettünk. Bálint nagyon közel állt hozzám, legkedvesebb tanítványaim egyike volt, nagyon szerette a magyar irodalmat… verseket is írt.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A barlangról nem beszéltek?
SIMON
De arról is. Mik voltak az utolsó szavai… Tudja, hogy van. Nyomorult dolog az ilyesmi… Meddig volt magánál… Milyen lélekkel ment a túlvilágra…
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És mit mondott?
SIMON
Mit mondhattam volna? Magam is úgy gondoltam, hogy Bálint ragyogó lelkű fiú volt, akihez nem fért semmi alantas. Milyen lélekkel ment át? Egy ember lelke készen áll a halálra, ha kell, biztos, hogy föltárul előtte a lehetőség… mint egy áthatolhatatlan fal, a semmi. Nem ő az egyetlen, akit ilyen korban ragad el a halál. Egyszer el kell rugaszkodni. Bálint készen állt a halálra. Valahogy minden ember élete az, hogy egyszer elrugaszkodjon, az idő akármilyen rövid vagy hosszú – át kell élni azt, hogy meghalunk. Ez a dolog lényege.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Az élet lényege?
SIMON
Nem az élet lényege. Velejárója, értelmezési pont, amelyben kitárul a jövő.
SIMON
Nem a túlvilág! A túlvilágra nem lehet spekulálni. De Istennel való érintkezésünk, létünk egyetlen értelmes alapja.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Sándor szülei?
SIMON
Azok megkerestek a rendházban.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ferenc szülei?
SIMON
Azokat még nem kerestem meg, ők sem engem.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És mit akartak Sándor szülei?
SIMON
Ők? Az volt az érzésem, engem akartak megnyugtatni…
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Magát akarták megnyugtatni?
SIMON
Valahogy így. Hogy ők tudják, mindent megtettem, Sándor csak a legjobbakat mondta rólam… Igazán kellemetlen volt. Áradoztak. Hogy megtalálták Sándor naplóját… ilyeneket.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És mik voltak benne?
SIMON
Mindenféle kamaszos túlzás.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Magasztalta magát?
SIMON
Ez enyhe kifejezés. Hogy megtaláltam az igazi embert, aki az élet útjára vezet… A papok közül csak őt választanám, benne minden emberi megvan… Elfogult, csaknem szerelmes sorok… Kamaszkor.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És a szülők?
SIMON
Mondom, a szülők engem nyugtattak, hogy a fiuk a legjobb kezekben volt. Még én voltam zavarban, hogy Sándor olyan elragadtatással beszélt rólam… Úgy készült erre a kirándulásra… Sorba tette a holmijait az ágyon, átszámolta, mit is kell vinni, mi legyen a poggyászában… céduláról kipipálta, újra meg újra átnézte… mintha tudta volna, ahogy ők mondták, hogy nincs több út…
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És még mit mondtak a szülők?
SIMON
Hogy újra rám bíznák a gyereküket, ha barlangba indulnánk.
MAGNÓHANG
„A megyei bíróság… Engelhart Simon… tanárt,… büntetlen előéletű, munkáját kimagaslóan jól végzi… három rendbeli, gondatlanul elkövetett emberölésben bűnösnek találta, s ezért négyévi szabadságvesztésre ítélte, és öt évre a közügyektől eltiltotta. A büntetés végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztette… Az ítélet jogerős.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hát így alakult. Lehet, hogy a véletlenek összesűrűsödtek maga körül, a maga jó szándéka ellenére. De talán a véletleneknek is részesei vagyunk egy belső hazárdjátszmában. Ez nem jogi kérdés. Úgy érzem, személyes játékaiba nagyon is belevonja Istent, aki, úgy látszik, nem mindig jó partner ehhez. Maga majd biztos elintézi a saját lelkiismeretével… de… Isten nem szerencsejátékos.
Vége az első résznek
Szín ugyanaz.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mikor vesztette szem elől a lányt?
SIMON
Körülbelül tíz perc múlva.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Addig látta?
SIMON
Addig láttam. A fejét a hullámokban.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nagyok voltak a hullámok?
SIMON
Nem. Hatvan-nyolcvan centisek. De nem tudtam megfordítani a csónakot. Én magam voltam a legjobban megdöbbenve, soha azelőtt nem fordult elő.
SIMON
Jól kezelhető csónak volt, ismertem évek óta. Könnyű gumikajak, kétszemélyes, remekül biztosítva a fölborulás ellen. Sokkal nagyobb hullámokban is biztonságosan, kedvem szerint fordultam vele. De most valahogy olyan makacsul jöttek a hullámok, képtelen voltam megfordítani Vali irányába.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A szél merről fújt?
SIMON
Északnyugatról. A part felől, rézsút. Az egyik zsinór el is szakadt, a kormánylapát használhatatlan volt. Evezővel nem tudtam megfordítani, sodort a víz, el a parttól.
SIMON
Valit csak rövid ideig láttam, mondom. Úszott, a csónak felé próbált úszni.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Tudott úszni?
SIMON
Tudott, remekül úszott, odahaza uszodába járt rendszeresen, de már itt a Balatonban is láttam úszni. Nagyon jól úszott.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Előzőleg is csónakáztak kettesben?
SIMON
Igen. Már előző nap mutattam neki a csónakot a part mentén. Még ki is szálltunk a csónakból, le lehetett állni, és mutattam, hogy erővel sem lehet fölborítani. Belecsimpaszkodtunk, alig tudtuk fölborítani így is.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mért mutatta ezt neki?
SIMON
Hát, hogy milyen biztonságos, meg játékból.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ketten voltak?
SIMON
Akkor a bátyja is ott volt.
SIMON
Most ketten voltunk. A bátyja a parton maradt valamelyik barátjával.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem látták magukat, hogy bemennek a csónakkal?
SIMON
Dehogynem. Integettek még, aztán befelé indultak a telepre.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem hallott viharjelzéseket?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Jó idő volt?
SIMON
Elég szép idő volt. Kis szél fújt, de inkább kellemes.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hirtelen kerekedett a vihar?
SIMON
Nem kerekedett vihar. Erősödött a szél, a hullámzás is, de viharnak híre sem volt.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mikor szállt be a csónakba Vali?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És mikor szállt ki a csónakból?
SIMON
Nem tudnám pontosan megmondani. Hét előtt, gondolom.
SIMON
Addig csónakáztunk a part vonalán.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mennyire a parttól?
SIMON
Hat-hétszáz méterre.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Voltak a közelben?
SIMON
Nem voltak, közvetlen közelünkben nem volt senki. Távolabb néhány vitorlás.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Vali kérte, hogy vigye őt csónakázni?
SIMON
Ott volt a csónak, természetes volt. Egyszerűen mentünk, és kész.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Vali a vízből szállt be?
SIMON
Nem, dehogy. A mólóhoz vontattam a hajót, a mólóról szállt be.
SIMON
Fürdőruhában, meg volt rajta egy szvetter.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És maga miben volt?
SIMON
Én is fürdőruhában és tréningfelsőben.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Előzőleg megvizsgálta a hajót?
SIMON
Meg, természetesen.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Akkor még nem volt megrongálódva a zsinór? A kormánylapát zsinórja?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem volt összecsomózva, vagy valami?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Egy darabból volt, azt mondja!
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mind a ketten eveztek?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És ki ült elöl?
SIMON
Vali. Én a kormányt is kezeltem.
SIMON
Ami adódott. Azt hiszem, igen, szóba került Jacques Piccard-ék batiszkáfja.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Érdekelte ez Valit?
SIMON
Hogyne. Különben őt minden érdekelte, élénk eszű lány volt.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És mit mesélt maga neki?
SIMON
Mondom, ezt a batiszkáfot. Hogy majdnem tizenegy kilométerre lemerültek a Csendes-óceánba, egy tenger alatti szorosba… A víz alatti életről, szépségeiről… Mondta, hogy ő is látott egy régebbi színes filmet a tengermélyről… Azért lelkesedett… Hogy az élet kezdete is a víz volt… mit szólok a Biblia teremtésmagyarázatához… ahogy Mózes leírta… hogy legyen mennyezet a víz között, amely elválassza a vizet a vizektől… Hogy nem túl naiv leírás-e?
SIMON
Mondtam, hogy leírás, és kész. Mint egy leegyszerűsített magyarázat. Ő meg azt fejtegette, hogy az az érzése, a fejlődés visszatér a vízhez. Hogy nem hiszi, van még élet más bolygókon is, az általunk befogható rendszereken belül… Ez valami kivételesség, melynek hordozója a meleg mennyisége és nem utolsósorban a víz. Azért vonz bennünket a víz. Mint ősanyag. És hogy abból kecmergett ki az élet a szárazföldre, és évmilliók után az ember is visszatér, onnan akarja táplálni, megmenteni a hűlő Földet. Ilyeneket.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mást nem beszéltek?
SIMON
A szemközti partról beszélve aztán József Attiláról beszélgettünk. Márminthogy Szárszóról. Azt mondta, nem hiszi hogy József Attila öngyilkos lett.
SIMON
Hogy véletlen baleset volt.
SIMON
Hogy József Attila roppant lelkierejű ember volt, akármilyen nagy fokban törtek rá a szorongások, kételkedések… Nem hiszi, hogy öngyilkos lett volna. Beakadhatott a felöltője, ahogy átbújt a kocsik alatt, és a vonat elindult.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És maga mit mondott?
SIMON
Amit tudtam. Hogy kamaszkorában is furcsa természetű volt, hajlott a depresszióra, elkomorulásra… Beszéltem egyszer egy makói ügyvéddel, aki osztálytársa volt a gimnáziumban… hogy akkor is kísérelt meg öngyilkosságot… Ilyen fölfokozott élettűzben a reális lét kontrollja könnyen elvész, semmissé válik, nem számít.
SIMON
Ő kitartott az álláspontja mellett. József Attila valami nagyobb egészre vágyott, mindenáron ezt kereste, voltaképp Istent kereste, számtalan verse azt mutatja, hogy gyermeteg-tiszta módon, közvetlenül beszélt Istenről… De nemcsak Istenről, hanem Istenhez, ahogy ő mondta, mintha telefonon beszélne… Biztos voltak reális élményei, szerinte. Nagyon tűzbe jött Vali, szokása szerint…
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Veszekedtek?
SIMON
Dehogy veszekedtünk.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem csináltak semmi mást?
SIMON
Nem. Vali levette a szvetterét, és kicsit napozott.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Este hétkor?
SIMON
Légfürdőzött, ha úgy tetszik.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mi volt rajta?
SIMON
Mi lett volna? Fürdőruha.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Kié a csónak, a rendházé vagy a magáé?
SIMON
Az enyém, személyi tulajdonom.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ott lenn tartotta?
SIMON
Nem. Vonaton vittem le magammal.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Régóta jár oda üdülni?
SIMON
Van a rendnek ott egy kis üdülője, vagy négy éve le-lejárok én is.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mindig leviszi magával a csónakot?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Azelőtt is csónakázott így másokkal?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Lányokkal, fiúkkal?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem találta ezt… hm… rendhagyónak? Mégis, hogy egy pap… meg egy fiatal lány… csónakázzanak a Balatonban?
SIMON
Miért, a papok valami faramuci emberek, akik nem fürödnek, nem csónakáznak, nem beszélnek nőkkel, fiatal lányokkal, akár mint tanítványaikkal?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem gondolt arra, hogy egy ilyen vízi kirándulással esetleg kompromittálja a lányt?
SIMON
Kompromittálom? Ugyan. Mint pap?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem. Mint férfi. Teljesen természetesnek tartotta?
SIMON
Teljesen. Régóta ismertem Valit, még gyermekkora óta, jó barátságban voltam a családdal meg az egész rokonsággal. Most is a rokonaiknál laktak Vali meg a bátyja… találkoztunk…
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Na igen. Jó. Személyes dolgokról nem beszéltek a csónakban?
SIMON
Erről a fiúról mondott néhány szót, a bátyja barátjáról, egyetemista volt.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mit mondott?
SIMON
Hogy milyen nagyképű. Nem tud vele mit beszélni már reggel óta. Hogy csak hőzöng, semmi sem számít neki, ami itteni, magyar, leszólja az egész országot, ha meghall egy magyar számot, már befogja a fülét… csak az amerikaiakért rajong… mármint zenében, irodalomban… dühvel beszélt róla… Hogy mindent lenéz. Kis pocsolyaország… Provinciális itt minden, még a szerelem is… Nincs egy kéglijük, ilyeneket idézett Vali, utálkozva beszélt a fiúról… Minden jó elfuserálódik itthon, mert a minimális körülményeket sem lehet megteremteni, se az életnek, se a művészetnek, aztán csak deformálódnak a fiatalok, hőzöngenek, de fogalmuk sincs, miért. Aztán harmincéves korukban, annak rendje-módja szerint, begyepesednek, egy funkcióba, egy félig zsíros állásba… egy rossz családi ágyba… Provincia. Valit izgatta ez a hang.
SIMON
Én sem értettem, miért beszélt így a fiú. A mai fiatalok igazán értelmesek, tele vannak nyers igazságkereséssel, szépek, fejlettek… nem adnak úgy az előítéletekre… nem nyomorította meg őket a háború, a sok nélkülözés, erőszak… valahogy természetesebbnek látom a fejlődésüket…
SIMON
Vali túlzásnak tartotta ezt is. Mert nem lehet velük igazán mély dolgokról beszélni, mondta, komolytalanok. Hogy a gátlások nemcsak ártottak a régebbi nemzedéknek, használtak is, bonyolultabbak lettek, finomabbak…
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Magára értette?
SIMON
Mért értette volna rám? Talán az apjára gondolt, finom, művelt ember. Jó légkörben nőtt fel a lány. Hogy a régebbi emberek európaiabbak… nehézkesebbek, de igazabbak. Ez a fiú olyan, mint egy EMKE-fiú.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És maga mit mondott?
SIMON
Mit mondtam volna? Nevettem. Nem vérre megy az ilyen dolog, de tetszett nekem Vali dühösködése. Még utánozta is a fiút, ahogy megy, a vállát rángatva… virágos ingben, oldalt kicsit fölborzolta a haját… jót nevettünk!
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Kinek az ötlete volt, hogy Vali fürödjön?
SIMON
Ötlet? Egyszer csak Vali azt mondta: mi lenne, ha megfürödnék?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És maga mit felelt? Engedélyezte?
SIMON
Nem hiszem, hogy engedélyt akart volna kérni.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem is akarta megtiltani neki, hogy fürödjön?
SIMON
Nem. Teljesen veszélytelennek láttam.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Még általánosságokat sem mondott? Hogy ne ússzon messzire, vagy fogja a csónak szélét?
SIMON
Nem úszhat és foghatja a csónak szélét egyszerre.
SIMON
Mire észbe kaptunk, elsodródott a hajó, legalább harminc méterre.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mit csinált?
SIMON
Integettem neki, hogy… nem is tudom… hogy ússzon a csónak felé…
SIMON
Meg nekiálltam megfordítani a csónakot az ő irányába. Mondtam.
SIMON
Egyre távolodott, megrémültem.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Pánikba esett?
SIMON
Nem tudom, hogy ez pánik-e. Elszakadt a kormánylapát egyik zsinórja, mondtam, akkor csak az evezővel próbálkozhattam.
SIMON
Ő is próbált felém úszni.
SIMON
Még az evezővel is integettem, mert egyre jobban távolodott.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Miért integetett az evezővel?
SIMON
Miért integettem? Hogy valami jelt adjak, hogy jövök… De akkor már ötven méter is lehetett köztünk. Már csak egy fejet láttam, egy pontot…
SIMON
Nem volt teljesen sötét, de alkonyodott.
SIMON
Aztán még mindig erőlködtem az evezővel… Eltelt egy idő, eltűnt Vali a szemem elől, teljesen üres volt a víz, úgy értem, nem láttam sehol.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem kiabált?
SIMON
Először kiáltottam.
SIMON
Mit kiált ilyenkor az ember? Ostobaságokat. Hogy gyere, gyere!
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ő nem kiáltott?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És aztán mit gondolt?
SIMON
Eltelt egy idő. Vagy negyven perc. Tudtam, hogy belefulladt.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mikor beszélték meg, hogy találkoznak a nyáron?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Akkor hogy találkoztak?
SIMON
Egy látogatás alkalmával beszéltünk, hogy Vali meg a bátyja lenn fognak nyaralni egy rokonuknál. Hogy Budaiéknál fognak lakni. Megkerestem őket.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Érkezése után hány nappal?
SIMON
Még aznap átnéztem hozzájuk. Nem volt társaságom.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Azt mondta, hogy a rendi üdülőben lakott.
SIMON
Most nem volt hely. Nem tudtam a rendi üdülőben helyet kapni erre az időre. Egy villában vettem ki szobát.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
De a rendieknél étkezett?
SIMON
Nem étkeztem a rendi üdülőben. Elláttam magam, sokkal egyszerűbb volt.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És átment Budaiékhoz. Örültek a gyerekek?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Aztán találkozgattak?
SIMON
Mindig megbeszéltünk valami kis programot, egy kirándulást, fürdést, alkalom szerint.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hány hónap telt el a barlangi túra óta?
SIMON
Hát az télen volt. Ez meg most nyáron.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És nem zavarta már az az emlék?
SIMON
Nem zavart? Nem tudtam rajta változtatni.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És nem gondolta, hogy Vali fölidézheti magában azt a tragédiát? Ő is ott volt a barlangban, nem?
SIMON
Ott volt. De nem gondoltam, hogy az ő személye külön felidézhetné.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem is beszéltek arról, ami a barlangban történt?
SIMON
Nem, nem beszéltünk.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Szóba se került?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mit gondolt, mi történt, amikor Valit elvesztette a szeme elől a vízben?
SIMON
Vége van, arra gondoltam. Elveszett a hullámokban.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem gondolt arra, hogy utánamegy, ha nem tud csónakkal, csak úgy?
SIMON
Gondoltam, hogy csak csónakkal tudok rajta segíteni. Meg se találom, el se érem.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mégis, nem jött rá magára valami cselekvési vágy, hogy utánamenjen?
SIMON
Mondtam, hogy csónakkal akartam. Hogy így kimenthetem.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
S hogy beleugrik?
SIMON
Nem tudtam volna már megtalálni, elég sok idő telt el.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
S ebbe csak úgy belenyugodott?
SIMON
Belenyugodtam! Mért mondja ezt? Meg akartam a csónakkal keresni.
SIMON
Mit éreztem? Ugyan!
VIZSGÁLÓBÍRÓ
De nem gondolt arra… hogy valahogy felkutatja, élve-halva?
SIMON
Nem segíthettem már. Eltelt az idő.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És nem akart csak úgy utánaugrani?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy lesz, ami lesz?
SIMON
Gondoltam arra, hogy beleugrok a vízbe.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy öngyilkos lesz?
SIMON
Hogy öngyilkos leszek.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mért nem tette meg?
SIMON
Nem tettem. Visszatartott az egész életfelfogásom – Istennel szemben nem tehettem meg.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Istennel szemben?
SIMON
Igen. Van ilyen, nem gondolja?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És mért nem ment ki azon a parton?
SIMON
Nem tudtam. A hullámok arról jöttek, nem tudtam a hullámokkal szemben vezetni a csónakot.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Gondolta, hogy felelősségre vonják?
SIMON
Gondoltam, de tudtam, hogy nem az én hibámból történik.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem okolta magát?
SIMON
Okoltam annyiból, hogy nem beszéltem le, hogy fürödjön. De teljesen felfoghatatlannak tűnt az egész. Kiszámíthatatlannak. Mindenfélét gondoltam, volt időm rá.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Szerette Valit?
SIMON
Szerettem, persze. Azt hiszem, nem ugyanarra gondolunk.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem. Élvezte a lány a veszélyt? Kereste, hogy úgy mondjam?
SIMON
Nem, nem kereste. Egészséges, természetes lány volt.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem gondolta, hogy maguk ketten hozták össze ezt a dolgot, hanem maga?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy valami közös véletlenben hibásak vagy éppen bűnösek?
SIMON
Csak nem azt akarja mondani, hogy bele akartam fullasztani a Balatonba? Nem a véletleneket hajszolom, nemcsak azért voltam a fiatalok közt, hogy barlangba vigyem őket, vagy csónakázzam velük! Hatni akartam rájuk, hogy többek legyenek, mint átlagemberek. Ha ez bűn. Mindegy, hogy vallásos, vagy materialista, csak ne cinikus vagy tespedő, ernyedt középszer. Nem vagyok ellenség. Csak azt akarom, hogy érvényesüljön a tehetség. Lelkesedés legyen, csoport, ami összetart.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Áldozatokkal jár, úgy látszik.
SIMON
Minden áldozatokkal jár. A semminek még nagyobb áldozatai vannak, csak az lassan öl. Ezek az emberek élő lelkek. Nemcsak én adtam nekik, ők is nekem. Élni, hinni segítettek. Ez a hatás. Sőt. Kölcsönhatás. Mindegy, milyen az ember. Csak eszme legyen a fejében. Eszme, ahogy Csehov mondaná.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A veszély eszméje. Veszélyesen élni. Végletekben élni. Ahogy Mussolini mondaná.
SIMON
Mit akar ezzel mondani?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Azt, hogy nem mindegy az eszme. Az eszme el is takar. Senkinek sincs baja a maga Istenével. De a maga talárja mögött settenkedik az együgyű hívő ellenállása éppúgy, mint a kívülálló elit. A kívülállók, a kritizálók elegáns, lenéző elitje.
SIMON
Megosztottság van. Erről maguk éppúgy tehetnek, mint mi. Ha a hatalom nem hagy levegőt az egységes lelkesedéshez – megosztottság keletkezik.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mint a papságban.
SIMON
Igen. Rengeteg papunk van, aki szívvel-lélekkel magáénak érzi, ami itt folyik.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És vannak ellendrukkerek?
SIMON
Vannak. Nem tartozom közéjük. Nehogy azt higgye, hogy suttyomban, titokban vagy célozgatva, sanda eszméket lopok a diákjaimba. Minden érettségikor úgy bocsátom el őket, hogy részt vegyenek ennek a társadalomnak az életében, magukénak érezzék, és becsülettel helytálljanak. De biztosítani kell, hogy az országban minden ember elsősorban a népért, közösségért élni-halni tudó ember legyen. Ez lenne a hatalom szentsége. Aztán lehet külön eszméje. Az eszme, amiben mindenki egyetért, és aztán külön-külön vallhassa a maga eszméjét, akár materialista, akár kálvinista, akár jóga-professzor vagy Szondi Lipót tanítványa. Egy ország legyen itt. Diszkrimináció nélkül, hitre, fajra, vallásra való tekintet nélkül. Ez a hatalom feladata.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És mi volt a maga feladata? Maga érzékenyen keresi az igazságot, remekül megfogalmazza elgondolásait, lélekszabadító eszméket hirdet. Gyönyörű, mint Morus Tamás elmélete… De mi ebből a cselekedet? Én is olvastam Bibliát. Az egyik levélben Jakab apostol írja: „Tettek nélkül meddő a hit.” Mit tett maga? Ordított? Megtébolyodott? Öngyilkos lett? Megfordította a csónakot? Belepusztult? Mi volt a maga feladata a Balatonban? Menteni a bőrét? Átevezni a túloldalra? Hogy odaát majd megkapja az életmentő kitüntetést?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mennyire ismerte Valit?
SIMON
Hát, ismertem eléggé.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Sokat voltak kettesben?
SIMON
Ha úgy adódott, kettesben voltunk, beszélgettünk. Itt meg a bátyjával együtt.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Milyen külsejű lány Vali?
SIMON
Szép. Fiatal lány. Rövidre vágott, barna haj, csodálkozó szemek, kész. Elég határozott, kisportolt alak.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Szebb az átlagnál?
SIMON
Nem figyelem az átlagokat. Fiatal teremtés, tele ezzel a varázzsal, ennek a kornak a kedvességével. Nem látszott filmszínésznőnek.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem is voltak ilyen ambíciói?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy hangsúlyozottan jól mutasson, úgy értem, ebben a korban természetes, hogy tetszeni akar.
SIMON
Nem. Nem sokat adott a külsejére.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Festette magát?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Milyen ruhákban járt?
SIMON
Ne haragudjon, nem tudom. Fogalmam sincs.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A gyóntatója volt?
SIMON
Nem voltam a gyóntatója.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mégis, azért személyes kapcsolat csak volt maguk között?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy tudná jellemezni ezt a kapcsolatot?
SIMON
Hogy tudnám? Sehogy. Nem gondolkoztam ezen.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mégis? Tanár és diák?
SIMON
Nem. Nem volt a diákom.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
A tisztelője volt magának?
SIMON
Inkább baráti kapcsolat.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem volt ehhez túl nagy a korkülönbség?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mégis, hogy értelmezné azt, ami maguk közt volt?
SIMON
Nézze, nem érdemes erről beszélni. Úgysem értjük meg egymást. Maga egészen másokat gondol.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Egyáltalán nem. Csak szeretném megérteni. Így első hallásra nehéz.
SIMON
Maga, azt hiszem, két csoportra osztja a világot, férfiakra és nőkre.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Azt hiszem, mindenki erre osztja. De nem erről van szó. A férfi és nő kapcsolatáról mint barátságról. Hisz ebben a lehetőségben?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Más ilyen… hm… barátnője, barátja is van?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Tizenhat éves?
SIMON
Mondtam, hogy a szakkörbe több fiatal lány is bekapcsolódott.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Azokkal is ugyanígy volt?
SIMON
Ugyanígy! Nincs két teljesen azonos kapcsolat. De igen jól megvagyunk azokkal is.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nézze, nekem az a véleményem, függetlenül ettől az esettől, hogy férfi és nő közt a barátság mindig nagyobb töltésű érzelmileg, mint azonos neműek között. Óhatatlanul kialakul egy személyesebb rászorultság egymásra, éppen a baráti jellegénél fogva, éppen mert nem egyszerűen férfi és nő áll egymással szemben. Legtöbbször ez nem jön felszínre. Önmaguknak sem vallják be, nem is azt mondom, hogy titkolják, de ez adja a barátság, az ilyen barátság savát-borsát. Ez, elvontan legalábbis, mindig valami mélyebb kapcsolat, nem olyan, mint egy férfibarátság.
SIMON
Nem hiszem, hogy megértjük egymást. Maga változatlanul és kiküszöbölhetetlenül férfiban és nőben gondolkodik. Én emberben. Gondolhatja, hogy a gyóntatószékben számtalan olyan problémával, intimitással találkozunk, ami meghaladja az egyszerű őszinteség fokát. Az emberi élet ki van terítve, akár férfi térdel ott, akár nő, a maga számtalan nyomorúságával, titkolt és bevallott reményeivel, ferdeségeivel, nagyszerűségével együtt. Megszoktuk, értjük. A világi szeretet, ha már erről van szó, egészen más jellegű. Én is azt hiszem, hogy a világi barátságok nagy részénél múltbeli vagy jövőbeli remények bujkálnak, sokszor nagyon nemesre, szépre aszalódva, alakulva. Hosszú távon ezek vagy megtisztulnak, vagy megmaradnak a maguk leselkedő vágyainak árnyékában, magam is így gondolom. De mi nem a világi szeretetben élünk végül is. Az emberi semlegességben, egy nagyobb áramkörben, ahol a szeretet egyszerű szóval: tiszta. Éppen azért, mert nem közvetlenül a személyre irányul, hanem a személy segítésére – olyasmi ez, mint mikor egy versenyen drukkolnak az embernek, hogy többre vigye, teljesebb legyen, igazabb. Éppen ez adja meg a kapcsolat semlegességét. Nagyon leegyszerűsítve: minket nem egymás szeretete köt össze, hanem az Isten-szeretet.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ez nekem túlságosan elvont. Ez a maguk szeretete, barátsága, szimpátiája nem Isten-szeretet. Az ilyen kapcsolatokban mindig van valami fedett, forró rajongás, mely forró, rejtett áramkörben kapcsolja össze a barátokat. És egymás elérhetetlensége csak fokozza ezt a hatást, mint egy imádott, de megérinthetetlen tárgy. Na, mindegy, csak úgy mondom. Ez csak az én realitásom.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mit gondol, mennyire hatott maga Valira?
SIMON
Hát ahogy természetesen hatunk egymásra.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem gondolja, hogy túl nagy hatással volt rá, ha ez nem is volt észrevehető?
SIMON
Túl nagy hatással? Nem hiszem.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem vonzotta különösebben a maga életfilozófiája, egyénisége?
SIMON
Nem gondoltam erre. Nem hiszem. Ő eléggé önállóan gondolkodott, mint láthatja is…
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ajándékozott valamit neki?
SIMON
Én? Ja, egyszer egy kis keresztet, még kislány volt. Kőből kifarigcsáltam, ő talált egy fekete követ. Játék. Inkább hasonlított egy… X-re, nem nagyon sikerült. A nyakában hordta, egy kis láncon.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Most is rajta volt, amikor a vízen voltak?
SIMON
Igen. Kabala. Azt mondta, jobban tud felelni. Meg úszni.
VALI
Megjelenik. Eleinte könnyen úsztam, vittek a hullámok, hátulról jöttek. Szinte emeltek, sodortak. Tempóztam, könnyen, egyenletesen. Olyan nagyszerűnek tűnt az egész… Aztán mindenféle gondolataim jöttek. Hogy mi lesz, ha a közepén elfáradok? Mi lesz, ha görcs áll a lábamba? És sehogy se fogyott a távolság. Csak nem gondolkodni, azt hajtogattam magamban. De csak gondolkodtam. A legképtelenebb dolgok jutottak eszembe. A vízhalál. Meddig fuldoklik az ember? Nem szabad erre gondolnom, nem szabad. Csak görcs ne álljon a lábamba! Szaggatni kezd a combom. Próbálom a jobb kezemmel gyorsan megmasszírozni, de így elvesztem az egyensúlyomat. Kapálózom, iszom is. Nem szabad! Nem lehet. Tovább. Tempózni, egyenletesen. De a fények még nagyon messze voltak. Gondolj valami másra. Akármire. Nem jutott eszembe semmi. Csak görcs ne álljon a lábamba. Rémítő képek járnak a fejemben. Egy újságban olvastam, hogy tavaly halásztak ki orosz repülőroncsokat a Balaton mélyéről. Talán még mindig fekszenek lenn olyan elfoszlott halottak… A csontok, a gépalkatrészek… a repülő bádoglemezei… Kitüntették őket huszonöt év után… A számozott kitüntetésekből megállapították a személyazonosságukat, és katonai díszpompával… eltemették őket… A repülőroncs… a géppuska, az ülés vasváza… Itt van alattam… Engem
elnyel a víz, és sose találnak meg… Akármit akarok gondolni, ez jut az eszembe… Lazán úszni, lazán. Lebegtem. Örvendezem, hogy ez a víz… körülfog… érzem a vizet mint különálló testet… Megborzongok. Fázni kezdek, de valahogy belülről. Csak rám ne jöjjön a reszketés. Akkor végem van. Emlékszem, egyszer Győrben egy festő föl akart vinni magához. A téli lépcsőházban álltam, és a csontomig hatolt a hideg. Csak az az érzés rám ne jöjjön – akkor meghalok. Öklendezni kezdek. A gerincembe mintha vékony tűvel szúrnának bele. Nem szabad. Elhessegettem. Ritmus. Az embereknek a vízben a szívük hal meg, vagy a tüdejük? Tele lesz vízzel? Megrémülök. S fönnmarad a holttest? Még a fejemet is rázom, hogy ne gondoljak erre. Verset mondani, verset. Semmi sem jut eszembe. Csak a közepén túl legyek! Igen. Talán közelebb vannak a fények, a szálloda? Nagyon messze van. Verset. „Tudod, hogy nincs bocsánat.” Nem tudom tovább. Mért ez jutott eszembe? „Légy, ami lennél, férfi…” Tempózok. Aztán eszembe jutott. „Tudod, hogy nincs bocsánat… hiába hát a bánat…” Ennek úgy örülök, hogy eszembe jutott. „Légy, ami lennél, férfi… A fű kinő utánad…” Megijedek. Meghalok. Biztos, hogy nem bírom tovább. Leállok, csak tempózni. De úszni kell. Szaggat a vállam. Talán a vízre fekszem, és csak visz a víz… Nem
megy. Vizet nyeltem… Vissza. Rendes úszás. Közelebb jönnek a fények? Anyára gondolok… Vali el.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Átevezett a túlpartra.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Közben nem gondolt rá, hogy Valit megláthatja?
SIMON
Néztem persze, mindenfelé, de sehol semmi.
SIMON
Mit éreztem? Rettenetes volt.
SIMON
Nem tudtam imádkozni. Azt hiszem, gondolkodni sem.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mit csinált a parton?
SIMON
Kivonszoltam a csónakot.
SIMON
És magam sem tudtam, mihez kezdjek, gondolhatja, teljesen meg voltam semmisülve.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem szólt be a strandra?
SIMON
Nem volt ott senki.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem ment a rendőrségre?
SIMON
Teljesen reménytelennek láttam, hogy nekiinduljanak a sötét víznek, ezen az oldalon hiába is keresik.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem is gondolt arra, hogy a lány valahol bent kapálózhat a vízben, és utolsó erejével próbálja fenntartani magát?
SIMON
Nem gondoltam erre.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És mit csinált?
SIMON
Eszembe jutott, hogy a Hunyadi utcában laknak a barátomék, a dombnak fölfelé a harmadik vagy negyedik utcában. Odamentem.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mit mondott nekik?
SIMON
Mit? Egyszerűen, amit ki tudtam nyögni. Hogy egy lánnyal csónakázni mentünk a túlsó parton, az kiszállt a csónakból, elkapta a víz, elsodorta, nem tudtam megfordítani a csónakot.
SIMON
És hogy a lány belefulladt a vízbe.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem mondták, hogy jelenteni kéne?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Tudták, hogy maga ellen eljárás volt a barlangüggyel kapcsolatban, fél éve?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem gondolták, hogy telefonálnak a túlsó partra?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Az újabb felelősségre vonástól tartott?
SIMON
Nem tartottam. Mindegy volt, ilyen súlyos esetben a felelősségre vonás már teljesen mindegy volt, gondolhatja. Egyszerűen megbénultam, mintha kifosztották volna az agyamat.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Cselekvésképtelen volt?
SIMON
Sírtam idegességemben.
SIMON
Mindenáron át akartam jutni a túlsó partra. Az ő autójuk elromlott. De a lakójuk, valami német férfi felajánlotta, hogy átvisz.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mikorra értek át?
SIMON
Tíz után valamivel.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ott aztán mit csinált?
SIMON
Elmentünk Budaiékhoz. Elmondtam, mi történt.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ők addig nem is keresték magukat?
SIMON
Vali bátyja telefonált a nagybátyjuknak Tapolcára, akkor érkezett, előttünk vagy húsz perccel. Autóval jött ő is.
SIMON
És elmentek a rendőrségre. Bejelenteni… hogy tegyenek valamit.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem gondolta, hogy mégis maga adhatja a legpontosabb fejvilágosítást arról, ami történt?
SIMON
Tudtam, hogy semmi remény. Össze voltam törve.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hánykor jelentették?
SIMON
Fél tizenegykor lehetett.
SIMON
Kiküldtek egy víziőrsöt, az kutatta Valit.
SIMON
Hát… egy óra harminckor tértek vissza, hogy nem találták.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mi történt aztán?
SIMON
Vártam. Aztán három óra után letartóztattak.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Mikor tudta meg, hogy a lány él?
SIMON
Másnap délben, Vali Földvárról hazatelefonált, hogy megvan, él, és érte mentek kocsival.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Itt van a Vízügyi Rendőrség jelentése. „A kikötő viharjelző kosárral nem rendelkezik. Így a vízre menő személyek a közelgő vagy meglevő viharról jelzőberendezés hiányában tudomást sem szerezhetnek, hacsak azt viharágyúból vagy rakétából nem jelzik, jelen esetben parancs hiányában nem történt meg.”… Parancs hiányában.
SIMON
Nem a vihar számít.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Tudta, mikor ért partot a lány?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Tudta, hogy a parton összeesett?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Tudta, hogy azután vizesen, fürdőruhában keresett éjfélkor magának menedéket?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Tudta, hogy bement a Kikelet Szállóba, hogy lepihenhessen egy kicsit?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Tudta, hogy mit mondott neki a portás?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy nem engedheti be így, csak személyi igazolvánnyal?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy ne játssza meg magát, inkább menjen valami kéglibe aludni?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy azt kérte, hogy legalább egy törülközőt adjanak neki, amivel letörli magát?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy egy köpenyt adjanak legalább?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy átúszta a Balatont, majdnem belefulladt, csak egy kicsit akar megpihenni, legalább itt, a hallban?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy a portás azt mondta, itt nem lehet vizesen a hallban üldögélni, menjen másfelé?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Tudta, hogy egy másik, kisebb szállodába is bement a lány?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy itt is azt mondták, sokan jöhetnének ezzel a mesével, minden este tele lenne a szálloda huligánokkal, ha ezeket beengednék?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy egy forró teát kért, hogy majd megfizeti holnap, és nem adtak?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy a portás onnan is kizavarta?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy ha nem találkozik két cseh turistával, akik tudtak valamit magyarul, az egyik szlovák volt, akkor összeesik az utcán?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy ez a lány meg fiú kísérte be az egyik szállodába?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy nekik volt útlevelük, és velük szóba állt a portás?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy a szállodában nem volt hely, és elküldték őket IBUSZ-szobát keresni, de legalább adtak egy forró teát?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy aztán a lány adta rá a szvetterét meg a térdharisnyáját, és úgy jöttek?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy ezek az idegenek aztán megkeresték neki az IBUSZ-szobát?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
És hogy megetették, tojást sütöttek neki, teát főzettek neki, ágyba dugták?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Hogy ők is kivettek egy szobát, hogy mellette lehessenek egypár órát?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
S reggel segítettek neki telefonálni, hogy megtaláljon valakit ebben a kurva országban, tudta?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Akkor mit tud maga? Csónakázni?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Ne haragudjon, elragadtattam magam. – Nézze… Lehet, hogy maga igazat akar. Lázadni minden ellen, ami kisszerű, ami igazságtalan, ahogy mondta. Maga, hite szerint, Istennel érintkezik, forróbb, felső lélekállapotban, meggyőződése igazságát bensőséges élményben érzékeli. Lehet, hogy a maga szeretete tiszta, mint a kristály, már nem is egyszerűen és közönségesen egy-egy emberre vetül. De nekem is megvan a magam igazsága! Nekem is megvan a magam megszenvedett akarata! Én is akarok valamit! Lehet, hogy nem látom Istent, hogy a szeretetem nem olyan általános, hogy nem érintkezem olyan belső élményekkel, nem édesítem meg az életemet veszélyek morfiumával… de én is akarok valamit! Egyszerű, elemi igazságot! Emberi igazságot! A magam feladata szerinti igazságot! Lebontva a mindennapokra, minden egyes ügyre, amit elvégzek. És megvan a magam közönséges szeretete, mégpedig egyes, közönséges emberek iránt. Társak, nők, ellenfelek, öregemberek, iszákosok vagy a gyermekem iránt! Nem akarok se jótékony, se misztikus homályban élni. Felfogásom szerint meg akarom ismerni a dolgok rugóit, nem akarom ezt a szerepet semmilyen Istenre hárítani! Még ha megtorpanok is a megismerésemben! Még ha beletörök is a megismerésembe! Még ha önmagam ellen fordulok is a megismerésemben! Rendet akarok a dolgok közt, az agysejtjeim közt, az akták közt, a halottak közt, a bűnök közt, az igazságok
közt, az emberek közt, rendet akarok, a halálom árán is!
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem gondolt arra, hogy túl sokat játszik a véletlennel, hogy talán túlzásba viszi… ezt a… hm… szóval kísérletezést?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem érzi úgy, hogy másodszor fordul elő ilyen balvégzetű… hm… kirándulás, hogy túlságosan rábízza magát az eseményekre?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem érzi, hogy állandóan a veszélyt hajszolja, de a veszélyben pánikba esik, megadja magát, tehetetlen, Istenre hagyatkozik?
SIMON
Nem tudom így felfogni.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem érzi úgy, mintha Isten, a maga nyelvén szólva, valamit jelezne ezekkel az eseményekkel magának? Mintha valami intést adna, figyelmeztetné?
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Akkor miben hisz?
SIMON
Istenben. Az emberi jó szándékban és szeretetben.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Gondolja, hogy ez elég?
SIMON
Ez a legtöbb, amiben hihetek.
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Nem érzi magát vétkesnek a lány életének a veszélyeztetésében?
SIMON
Nem érzem magam vétkesnek.
MAGNÓHANG
„A megyei bíróság… foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés és a veszélyeztető helyzetet előidéző által segítségnyújtás elmulasztásáért… az előző büntetés letöltésére kötelezi a vádlottat, és összbüntetésként hatévi szabadságvesztésre ítéli… A szabadságvesztés büntetést szigorított büntetésvégrehajtási munkahelyen kell végrehajtani…”
SIMON
Oremus. Könyörögjünk. Mindenható örök Isten, kinek gondviselése intézkedéseiben csalhatatlan, könyörögve kérünk, tekintsd gyöngeségünket, mivel a mi cselekedeteink súlyosan nehezednek ránk, áraszd fölénk irgalmadat, és bocsásd meg, ami miatt lelkiismeretünk fél, s add meg hozzá, amiért könyörögni sem merünk…
VIZSGÁLÓBÍRÓ
Látja, Engelhart Simon… Talán túlságosan belevonta játszmáiba Istent, talán túl sokat bízott játszmáiban Istenre… de Isten… elhagyta emberét…
SIMON
Nem… Az ember elhagyta Istenét. – Lehetséges?
Vége
|