Őszinte részvétem*
Jól berendezett szoba, finom ízlésű bútorokkal. Az első felvonásban rendezett, a másodikban összezsúfolódik. Meghitt hangulatú, a szellemiség nyomot hagyott rajta, látszik, hogy jelentős, nagy tudású ember élt itt. Faragott szekrény és nyitott polc fogja közre a bal oldalon a másik szobába vezető ajtót. A polcon telefon, színes iratok halmaza, de rendben. A nézőtér felé finom mintájú, gázzal működő cserépkályha. Takarva kis gázpalack. A szoba bal sarkában, hátul egy modern, élénkkék bársonyhuzatú steppelt heverő. Középre, kicsit előbbre egy köríves kanapé, szintén a garnitúrából, az asztal mellé is lehet ülni rajta. A hátsó falon, kicsit jobbra, nagyméretű, szép ablak a gangra. A jobb sarokban régi óra. Jobb oldalon a bejárati ajtó az előszobába, onnan a konyhába, fürdőbe lehet jutni. Középen négyszögletes asztal, kék bársonyhuzatú mély fotelek, szék és puff. A lakásnak két bejárata van, a bal oldali szobába a gangról, illetve az előszobába jobbról. Stilizáltan és nagyon távolról a szoba kriptahangulatot is áraszt, mintha egy elvágott gúla alapjában ülnénk, esetleg fedés is van. – A látvány kedvéért a falak fölfelé nagyon enyhén megdőlhetnek.
GYULA
Bejön, harisnyában, fekete nadrágban, nadrágtartó a fehér ing fölött. Az ing nyakát igazítja, szorítja. Meggyilkolnak! Végeznek velem! Körülnéz, feltérképezi a lakás zugait, fiókokat nyit, szekrényt feszeget. Hol a kalapom?
ANI
Kislámpánál olvas, hosszú haja eltakarja az arcát, pongyolában tanul. „Két világgazdasági rendszer küzd egymással… Tudomásul kell vennünk, hogy az átmenetet… az átmenetet… csak az emberi tudat világméretű átalakulása… a béke…”
GYULA
Üvölt. A béke! Azt elhiszem! Hol a kalapom? Most a békével jön!
ANI
Mintegy magának, de érthetően. Jellemző. Semmi se érdekli.
GYULA
Nem érdekel! A kalapom érdekel! Fekete, nagy karimájú kalap! Hol a kalapom?
ANI
A szemétben. Tovább olvas. „Nincs lehetőségünk arra, hogy felmérjük… a…”
GYULA
Pillanatnyi csöndben, elálló lélegzettel. Nincs lehetőségünk? Elcsuklik a hangja a torokszorító dühtől. Gyere! Nagyot kiált. Gyere!
ANYA
Végtelen lassan előbotorkál a másik szobából, csüngő, rendetlen ruhában, posztócipőben, a bútorokba fogózva görnyedten jár. Borzasztó. Fejét csóválja. Ezt nem élem túl. Nyersen Gyulához. Mit akarsz?
GYULA
Hozzászalad. Nem terólad van szó! Borzalmas, rendben van. Megfordítja, mint egy próbababát, és kivezeti a szobából. A kalapom! Margit! Margit! Egy helyben áll, szinte toporzékol.
MARGIT
A másik oldalról lassan, lomposan bejön. Haja rendetlenül felkötve egy élénk kendővel, fekete virágmintás műanyag kötény van rajta. Kezében vödör. Mosogatok. Lerakja a vödröt a földre.
GYULA
Dühösen és esdeklően utánakap. De hol van? Most gyere! Nézd meg ezt a lányt! Tessék. Íme.
GYULA
Hát most nézd ezt a hajat! Mit akar ezzel a hajjal? A szemébe lóg, mint a kutyának… és…
MARGIT
Mint az alvajáró. Mi és?
MARGIT
Egykedvűen. Hát ne tanuljon?
GYULA
Most akarja pótolni, amit elmulasztott? Ez a nap a legalkalmasabb? Körülnéz. Hol lehet? Hol keressem?
ANI
Nem néz föl. Mondtam neki, hogy fölösleges keresni… Így tanulni! Ha meglenne is, ki kéne dobni! Bekapcsolja a magnót.
Női hang üvölti. „Mindennap elölről… én úgy szeretlek…”
MARGIT
Alvajáróként. Oltsd el. Kikapcsolja a magnót. Ne figyelj.
GYULA
De hát ti vagytok az én szövetségeseim ebben a nehéz helyzetben! Rimánkodik. Így menjek? Végigmutat magán.
ANYA
Kijön, ugyanúgy, bútorról bútorra kapaszkodik. Kidobnak?
GYULA
Ugyanúgy kivezeti, mint az előbb, dühös, visszafojtott türelemmel. Pihenj… Feküdj le… Ráérsz…
GYULA
Visszajön. Hol van?
MARGIT
Én nem felelhetek érte. Megmondtam már neked egy évvel ezelőtt. Mintha ásítana. Beszedtem.
GYULA
Mi van, édes? Kedvesen átfogja. Ne hülyéskedj… Te tartod bennünk a lelket…
MARGIT
Tartom. Na és? Kifelé megy, lompos lassúsággal. Meddig tartsam? Dolgozom. Epehólyagom van. Azt hiszed, tudsz nekem valami újat mondani?
MARGIT
Hagyjál. Micsoda család! Igaza volt az öregnek!
GYULA
Mit akarsz? Most mit akarsz? Hogy így menjek? Vagy téged nem érdekel? És ti nem készültök? Te mosogatsz?
MARGIT
Az ajtóig megy. Mosogatok!
GYULA
Megint a fiókokban keresgél. Jó! Jó!… Csak meg akarom keresni…
MARGIT
Visszafordul, jelentősen. Nem érdekel. Sose tudjuk, hol van? Hívd fel az Editkét… Az ágyában talán megtalálod. Egy éve mással se foglalkozom, csak hogy hol van, hol van… Itt kellene lennie…
GYULA
De nem mehetek nélküle…
MARGIT
Ellenségesen. A mocsokban… A szemétben, ha tudni akarod.
GYULA
A fekete kalapom! Nem mehetek kalap nélkül!
MARGIT
Minek neked kalap? Jól vagy így.
GYULA
Hát a fekete, nagy karimájú kalap! Tudod, hogy abban akarok menni…
ANYA
Megint bebotorkál. Csak legyünk túl rajta. Nincs még olyan hideg…
GYULA
Gyöngéd erőszakkal kivezeti. Pihenj még… Ráérsz.
ANYA
Nem normális. Gyula rácsukja az ajtót.
ANI
Beolvas a lámpa mellől. „A két világrendszer összeütközése a legjobb erőket állítja harcba…”
GYULA
Most? Pont most akar állásba menni?
MARGIT
Nagyot kiált. Mit akartok? Szedem a gyógyszert, hogy bírjam!
Ani összenyalábolja a könyveit, és a magnóval kibattyog a másik szobába.
Meddig bírjam? Görcsöljek? Hányjak? És azt hiszed, vége lesz a szegénységnek? Soha! Hol van az a feltalálás, amit apád hátrahagyott? A nagy professzor! Most keresheted!
GYULA
A szájára téve az ujját. Pszt… édesem…
MARGIT
Sose keveredünk ki a nyomorból! Öt napja, hogy iderángattál, mosogatok, gondozom anyádat, szabadságot vettem ki… Hol van az a világraszóló feltalálás, amiből milliókat kapunk?
GYULA
Édeském… A sárga noteszban… Te is tudod… szegény apám utolsó jegyzete… Tudod, hogy mennyire értékelték a kollégái… az állam… A félelem elleni mechanizmust pontosan kidolgozta… megvan a képlete… – Körülnéz – valahol a szobában…
MARGIT
Itt szorongunk öt napja, mért nem szerezted meg? Majd jön a bátyád, és egyszerűen zsebre rakja. Vagy az állam…
GYULA
Tudod… a dezoxiribi… dezixirobi… a ribonokkedlein. Ellene.
MARGIT
Ki se tudod mondani! Ebből akarsz te pénzt?
Csöngetnek.
Nem csinálom tovább… Sírósan. Ez a ti ügyetek, semmi közöm hozzá…
GYULA
Kiszalad, betuszkolja a megbízottat, Ilonkát – csinos, szemüveges teremtés. Tessék… Tessék parancsolni…
Margit dühösen sírva földre dobja a kötényt.
Ó, ez már piszkos… Gyula fölveszi a kötényt, ügyefogyottan tartja. Itt vagyunk… a családom… Hát szomorú… Körülmutat a szobában a kihúzott fiókokra. Gondolhatja, ilyenkor…
ILONKA
Nem lényeges. Értem. Bólogat Margit felé, de az nem veszi tudomásul. Két fiú van, ugye? A bátyja?
MARGIT
Eléje áll, csípőre tett kézzel. Elég volt, érti? Azt elhiszem! Mit akarnak? Hát nem látja, mi folyik itt? Mi tartjuk a hátunkat! Sosincs itthon, mit keresi rajtunk? Ha olyan nagyon jóban vannak, mit keresi rajtunk? Mi dolgozunk… nem érünk rá henyélni…
Gyula kiviszi a kötényt a másik szobába. Ani bejön, egy pulóvert kikap a fiókból, és kimegy.
Állásba megy! Rámutat a kivonuló lányra. Nincs időnk nőügyekkel foglalkozni!
ILONKA
Kérem… csak a segélyt…
MARGIT
Tudja, hol nőttem én fel?
ILONKA
Házban… valami házban…
MARGIT
Az igaz! Csikágóban!
ILONKA
Lelkesedve. Amerika…
MARGIT
Lótuszt! Mit képzel? Úgy nézek én ki, mint valami amerikai lady?
MARGIT
Azt akarja mondani, hogy proli.
ILONKA
Dehogy! Eszembe se jutott!
MARGIT
Pedig az vagyok! Nekem nem nagy ügy. Kibírom. Maga akar nekem valami újat mondani?
ILONKA
Nem… Én nem akarok… Csak pénzügyben…
MARGIT
Maguknak csak a pénzen jár az eszük. Abból ítélik meg az embert. Tudja, mi az, meztelennek lenni?
ILONKA
Kérem… ha… ha egyáltalán nincs ruha az emberen.
MARGIT
Ruha! Dühösen nevet. Volt már maga meztelen?
ILONKA
Én… hát… a fürdőszobában.
MARGIT
Fürdőszoba! Meztelen!… Lelkileg!
ILONKA
Nagyon nehéz… lehet.
MARGIT
Érti… Megfogja Ilonka vállát. Úgy éreztem magam mindig, hogy talpig meztelen vagyok… Szenvedélyes. Nem véd semmi… Elöl lebeg a két mellem…
MARGIT
Mért? Durván rászól. Elég nagy mellem volt… gyerekkoromban.
MARGIT
Nagyobb! Melltartóm sem volt! Így! Mutatja. Mintha kiszúrná az emberek szemét…
MARGIT
Dehogy kellemetlen. Botrányos… amíg megszokja! Mindenen átestem! Fogadjunk, hogy maga nem tudja, mi az? Maguk már úrinők lettek… Szakszervezet! Bizalmi! Lófrálás a városban, kozmetika, krémek… Spré! Intim spré!
Gyula bejön, egyik fiókban cipőt keres, aztán az ajtó felé megy.
ILONKA
Nem! Én nem használok!
MARGIT
Én megéltem a magamét. Bólogat elrévedve. Gyerek voltam, érti, gyerek! Hozzáadtak egy gazemberhez!
ILONKA
Ijedten a szájához kap. Ő… az?
Gyula rájuk néz, kimegy.
MARGIT
Mindenemet eladta, amit összekuporgattam, a blúzokat, a kombinékat, még az evőeszközöket is!
MARGIT
Nem ez! Ez még ahhoz is mamlasz!
MARGIT
Sírva. A fülbevalómat is eladta!
MARGIT
Meghalt, hála annak a jóságos úristennek! A lányom tőle van – ezt hagyta emlékbe.
MARGIT
Elég szép. De nem a szépség számít! A szépség csak hátrány! Én is szép voltam…
MARGIT
Nahát… Szemét törölgeti, kifújja az orrát. De apám szabó volt… csak köhögött…
ILONKA
Szegény… Szerethette…
MARGIT
Az biztos. Agyonvert. A méterrúddal kergetett, hogy menjek már férjhez… Nekem nem kellett könyvből tanulnom a nyomort. A kommunizmust. A vesémben van… a szerveimben… tudja, hol kellett vécéznem?
ILONKA
A gangon… Talán a gangon…
MARGIT
Kirántja a blúzát a ruhaderékból. Vesegyulladást kaptam! És a férc! A férc, a férc, csak a férc… Tudja, mi az?
MARGIT
Lassan már csak ilyen fehér kis gilisztákat láttam… Keserűen. Fércelni… fércelni… Táncosnő akartam lenni… Mit gondol, az lettem? Esetlenül pózosan áll.
ILONKA
Ezek szerint… nem.
MARGIT
Eltalálta. Legalább a lányomból akarok valakit! Feleség lettem, tudja, mi az?
MARGIT
Ennek a nyomoroncnak a felesége.
MARGIT
Nem érdekel a pénz, értse meg. Ezt a maflát még érdekli. Még bízik! Szegény apja… – Hirtelen könnyezni kezd – feltalálásában bízik… Teljes hangerővel. A félelem ellen… hogy leírta valami sárga noteszba a képletet… Hát maga ezt elhiszi?
ILONKA
A professzor urat kiváló szakembernek tartották… és…
MARGIT
Na, majd a bátyja megkaparintja a milliókat! Nekem csak gond ez az egész família! Ki takarít? Ki mos itt? Talán Editke, aki ekkora körmökkel jár, napszemüvegben? Az nem végez testi munkát, kivéve azt…
MARGIT
Most mondja meg! Én öt napja takarítok… Hát nekem is van otthonom! Mindenért én tartsam a hátamat?
MARGIT
Nahát. Üljön le. Ki vagyok merülve. Leülnek, Margit bevesz egy gyógyszert, rutinosan. Nem elég meghalni!
MARGIT
Tudja, mióta áltatnak ezzel a föltalálással? Lehet, hogy kidobták.
MARGIT
Nem érdekel! Nem érdekel a találmány! Se a pénz! De akkor minek ígérik?
ANYA
Előbotorkál lassan, bútorról, bútorra fogózva. Kidobnak minket?
Gyula jön be utána, és visszahúzza a másik szobába.
MARGIT
De! Maga akar idejönni? Nézze, Lajos annyit keres, amennyit akar. Nőgyógyász! Tudja, mit keres egy nőgyógyász?
ILONKA
Komoly hangon. Sokat.
MARGIT
Nahát. Nekem nem kell az ő pénzük… Én nem örülök a halálnak, gondolhatja… Szerettem az öreget… Sír.
ILONKA
Csak arra szeretném kérni…
MARGIT
Letorkolja. Ne kérjen semmit. Beszélje meg a férjemmel! Ők tudják. Azt hiszi, kapzsi vagyok? Vagy harácsoló?
ILONKA
Asszonyom… csak… szóval… Mi szeretnénk az intézet nevében… stílusosan, rendesen…
MARGIT
És mi? Dögöljünk meg?
ILONKA
Nyolcszáz forintot adunk.
MARGIT
Hisztériásan. Gyuszi! Gyuszikám! Gyere! Hallod? Nyolcszáz forintot akarnak adni a feltalálásért!
ILONKA
Na, nem erről van szó… Csak, ha ön kommunista… Ért engem…
MARGIT
A másik szoba felé rohan. Gyuszi, gyere! Te… te… Hogy kommunisták vagyunk… Nyolcszáz forintért…
GYULA
Most veszi föl a zakót. Ne haragudjon, karszalagot kerestem. Nincs egy karszalag az egész házban…
ILONKA
Fogadja részvétemet…
MARGIT
Apád kommunista volt, nem?
GYULA
Hát… Széttárja a karját. Mi abban a baj?
MARGIT
Nahát. Mit akar? A lányom állásba készül…
ILONKA
Ne haragudjanak… Csak úgy tudom kifizetni a segélyt, ha a zöld lap megvan.
GYULA
Segélykérően Margithoz. Zöld lap?
MARGIT
Na. Tessék. Ez egy család.
ANYA
Rogyadozva megjelenik. Apád sose volt kommunista… Még az hiányzik.
GYULA
Visszatessékeli a másik szoba felé. Most nem erről van szó…
ANYA
Visszafordul. Kilakoltatnak? Tudja, mit dolgozott az én uram? Mért nem én haltam meg! Hogy mondta, Olga, vigyázz, ezek nem ismernek se istent, se embert!
GYULA
Azt csak ránk értette… Kituszkolja az anyját, az ajtóból visszafordul. Apám…
ANYA
Sose volt kommunista!
GYULA
Kétségbeesve visszarohan. Egy ideig volt… Szóval… ismeri a helyzetet… Eleinte mindenki hitt…
ILONKA
Csak a zöld cédulára tudom kifizetni a temetési segélyt…
MARGIT
Annyit sem tudsz, hogy kommunista volt, vagy sem?
ILONKA
A fehér lapra nem tudom kifizetni… a másolatra. Zöld lapon van az eredeti összeg. Mit fizettek a koporsóért?
GYULA
Margithoz. Mit fizettünk a koporsóért?
MARGIT
Én tudjam. A bátyád fizette be.
GYULA
A bátyámnak minden percben meg kell érkeznie…
ILONKA
Mert vannak, akik visszaélnek vele… Csak az eredetit fogadhatjuk el… Zöld papír.
GYULA
Zöld? Keresgél a fiókban. Itt van… Ez az.
ILONKA
Ne haragudjon, de fehér.
GYULA
Mutatja. A temetés.
ILONKA
Elnézést, de fehér. Ez másolat. Nekem az eredeti kell. Zöld.
MARGIT
Mit akar ez? Apád kommunista volt, nem?
GYULA
Mindegy. Most ne ilyenekkel gyere.
MARGIT
De hát benne volt a pártban, nem?
MARGIT
Nekem azt mondtad…
GYULA
De nem a papír számít! Szociális ember volt és tudós, szerette a munkáját, 45 előtt az illegalitásban dolgozott…
GYULA
Margithoz. Meghasonlott?
GYULA
Anya, anya! A másik szobába szalad. Gyere! Kihúzza az anyját. Apa meghasonlott?
ANYA
Hogy mért nem én haltam meg! Ki ez? Megvetően méri végig Ilonkát.
GYULA
Anyukám, most ne… Apa benn volt a pártban?
MARGIT
Tessék. Ezek között élek.
GYULA
Mért? Sietünk, megértheti. Se karszalag, se kalap.
Anikó bejön, rágógumit rág, kezében könyv.
Keressetek egy karszalagot. Anikó! És a kalapot!
MARGIT
Méltatlankodva. Egy kalap! Most ez számít! Kimegy a szobából.
GYULA
Anikó… nem tudod? Apa… neked sokat mesélt… Kérleli, megfogja a karját, az egy trikót emel ki a fiókból, és kisiet. Gyula megnyugtatóan Ilonka felé. Tessék megnyugodni, most minden felfordult. Kiszaladva Margiték után. Megtaláltátok?
ANYA
Motyogva. Éhes vagyok. Sose adnak semmit. Egy zaccos kávéval szúrták ki a szememet. Persze hogy böfögök. A kávé böfögtet.
ILONKA
Igen… Én is úgy tudom…
ANYA
Tegnap kocsonyát adtak… Az ő gyomruk bírja.
GYULA
Visszasiet az anyjához. Emlékszel… most figyelj egy kicsit. Meghasonlott apa, most azt mondd meg?
ANYA
Ilonkára mutatva. Ki ez?
GYULA
Anya drága, te is tudod, hogy apa mi volt? Most ne ejts kétségbe! Apa kilépett?
ANYA
Rongy fráter. Jellemző rád. Bátor ember volt. Sose akart öngyilkos lenni.
GYULA
De az utóbbi időben… meghasonlott?
ANYA
Szégyelld magad! Nem röstelled apád emlékét meggyalázni? Azt hiszed, ő is ilyen rongy alak volt, mint te? Ő sose futamodott meg semmitől. El akarod adni apád emlékét?
GYULA
Anyuska, ne… Csak sokat dolgozott… És…
ANYA
Az a baj, hogy sokat dolgozott! Ti sose dolgoztatok!
MARGIT
Be, egy női kalapról fejti le a túl vastag karszalagnak való selymet. Na, ez jó lesz…
GYULA
Keservesen Ilonkának. Most ilyen karszalagban menjek?!
MARGIT
Anyának. A zöld papír kellene, hogy kifizessék a segélyt!
ANYA
Zöld papír! Hát leprások vagyunk mi? Szemét banda! A bútorokba kapaszkodva kivonul. Hogy mért nem én haltam meg!
ANI
Elébe jön, vezeti. Nem kell ilyeneket beszélni! Azt mondta a mama, leírja a májgombóc receptjét!
ANYA
Huncutul felderül. A májgombóc! Sándor de szerette! Vegyél húsz deka májat…
Kivonulnak.
GYULA
Mentegetőzve. Meg fogjuk keresni…
A másik szobából a „Szegény Joe” hallatszik.
Zárd el!
MARGIT
Tűzi a karszalagot Gyulának. Állásba megy, készülnie kell…
ILONKA
Indul. Ne haragudjanak…
GYULA
Maga ne… Nincs meg a kalap se… Nincs itt semmi. Ilyen karszalag… Beordít. Zárd el!
A zene elhallgat.
Ne a bőrömbe szúrd! Most meg beledöfi a bőrömbe!
ILONKA
Talán a bátyját megkeresem majd…
MARGIT
Azt el tudom képzelni! Mi föl sem ébredünk, és már nála van a pénz!
ILONKA
Én nem is… – Türelmetlenül. – szóval, a papa jó volt… Botorkálva az ajtó felé. Viszontlátásra… Csak a zöld papírra tudom kifizetni a segélyt… Belebotlik a vödörbe. Kisiet.
GYULA
Otthagytad a vödröt…
MARGIT
Az a baj, hogy takarítok? Egyétek meg!
GYULA
Nem te mondtad, hogy meghasonlott?
GYULA
Hát akkor mit akarsz? Mi az istent akarsz? Apa noteszában…
ANYA
Bebotorkál. Éhes vagyok.
MARGIT
Jó. Csinálok egy kávét… Kimegy a konyhába.
GYULA
Istenem! Elkeseredve a homlokát fogja. Meggyilkolnak! Kimegy.
Két férfi állít be, a fehér köpenyre felöltőt vettek. Az idősebbik lenyalt frizurájú; prémes kabátban finomkodik, a fiatalemberen nyúzott malaclopó. Dús haja van, a kezében szürke, zörgő bádogbőrönd.
MESTER
Asszonyom… Én nyugdíjba megyek…
MESTER
A segédem. A segéd kíváncsian nézelődik a szobában.
MESTER
Széttárja a karját. Nem bírom tovább!
ANYA
Tárgyilagosan. Én sem.
MESTER
Rengeteget dolgoztam. Fáradt vagyok… Nem győzöm, az az igazság… Azt mondják, jó munkaerő vagyok, ügyes kezű, gyors. Gyors, csak fáradt.
MESTER
Ez az! Ezt köszönöm. Elhelyezkedik. A körülményeink se a legjobbak… A vezetőség…
ANYA
Éhes vagyok. Adjatok valamit inni.
MESTER
Segédnek. Nem lepődsz meg semmin. Joguk van. A gyász leteperi az embert… A cadaver ügyében jöttünk.
MESTER
A tetem… A legjobb, ha magyar nyelven is megismétled a mi nomenclaturánkat… Vedd elő az iratokat. Segéd iratokat vesz ki a bádogbőröndből. Szóval… Ön volt az elhunyt… hitvestársa?
MESTER
Mindent bejegyzünk ebbe a noteszba…
Segéd nyújtja a golyóstollat.
Soha! Soha nem írhatsz golyóssal! Elhalványodik ötven év alatt! Csak a valódi tinta jó, száz éveket keresnek vissza ebben a könyvben…
Segéd cselleng a lakásban, amíg tintát, tollat talál.
Ne öntsd rám! Elhúzza a térdét a kilöttyenő tinta elől. Vigyázz!
A segéd a cipőjével elsikálja a foltot a padlón.
Hol is tartottam?
A segéd mutat valamit az iratok között.
Úgy van. Beírod a lábcédula számát, másképp összekeverik a rengeteg halottat. Figyelsz?
MESTER
Mert elvész a halott. Az orrához nyúl. Van valami az orrommal… Nincs itt egy kezdődő seb?
SEGÉD
Megnézi közelről. Nincs.
MESTER
Érdekes. Add ide a rongyot. Segéd előveszi, Mester alaposan megtörli a kezét.
SEGÉD
Meglöki a Mestert. Elismervényt…
MESTER
Persze… Jó, hogy szólsz. Itt az elismervény a kedves férjéről… Mikor született?
ANYA
Istenem… Nagyon régen lehetett…
MESTER
De ebben a században?
MESTER
Ez a fontos. Mert akkor egy másik notesz kellene… Hol is tartottam?
Segéd súg valamit.
1902.
MESTER
Ha látod, hogy sírnak, leállsz… Tessék. Tessék nyugodtan sírni. – Nem kérdezel tovább.
SEGÉD
Persze. Nem kérdezek tovább. Leül.
MESTER
Hagyod, hogy megnyugodjanak. A gyász leteperi az embert… Még az állatot is. – Ne ülj le… Legalább annyi tiszteletet adj meg…
A segéd fölkel.
Mit is akartam?
MESTER
Kivársz. Engedj a gyásznak. Oldódik, de lassan. Nézd meg, nincs valami vörös pont az orromon?
SEGÉD
Elhajlítja az orrot. Mért?
MESTER
El ne mérgesedjen itt nekem… Osztály?
ANYA
Egyetemet végzett… Hát… tudós volt!
MESTER
Megmondhatod. Három bel.
MESTER
Úgy van. Vallatóan. Mikor?
MESTER
Huszonöt. Ki volt a főorvos?
MESTER
Boronkay. Kezelőorvos?
MESTER
Kegyelet nincs… Ma már nincs kegyelet. Az régebben volt, arra tetszik talán emlékezni, valami régebbi halottnál. A mi kórházunkban megszűnt… Ha tisztázott a halálnem… – Tirádázva – itt, sajnos, igen… akkor alá kell íratni a halotti zárójelentést a kezelőorvossal, vagyis identifikáltatni. Formális, de fáradsággal jár… Onnan el kell vinni az osztályvezető főorvoshoz, aki legtöbbször nincs benn… Akkor meg kell keresni a helyettesét… aki a másik osztályon konzultáns, és így legtöbbször nem ér rá… De a gépírónője alá szokta írni helyette… Rágépeli, hogy ne boncolják… Ezt el kell vinni a gazdasági hivatalba, de oda csak nyolc és tíz között lehet menni, mert ők inkább az élő beutaltakat intézik, érthető… De ott van az a dundi kislány, most már terhes, úgy hallom, de az becsempészi tíz után is a GH vezetőjének… Most átépítés van, azt nem fogod a helyén találni, de tőlük elég egy stempli, csak az a fontos, hogy a halott a létszámból ki legyen radírozva… Hadarva. Hogy mikortól kezdve nem volt a kórház terhére… gazdaságilag… Van úgy, hogy még akkor is vonnak, amikor már öt napja nem fogyaszt semmit… Hogy meddig kapott kórházi ruhát, élelmet, esetleg szappant,
evőeszközt, és mitől kezdve volt a prosecturán… És meddig? És mi célból? Mikor szállítható? Boncolták-e? Ez egy nagy kimutatás…
MESTER
És le kell vágatnod a hajadat, ilyen hajjal ezt a munkát nem lehet végezni.
MESTER
A GH-tól be tudod csempészni az igazgató főorvosnak, de csak kettőig. Kettő és három között alszik. Ilyenkor dühös. Inkább várj. Három után viszont elmegy. Legjobb három előtt két perccel menned, mikor fölébred, akkor, ha kijön, szégyelli magát – na, akkor megadja az engedélyt, máskor nem.
Anya sír.
Ha sírnak, vársz… Van időd…
SEGÉD
Meddig alszik az igazgató?
MESTER
Ez nem hivatalos. Hol a ruha?
ANYA
Sándorom! Fölkel, a szekrény túlsó oldalára készített holmikat mutatja a Segédnek.
MESTER
Pakold be, elkésünk. Pakold!
SEGÉD
Ünnepélyesen rakosgatja a nyikorgó fémdobozba a ruhákat. Ing, zokni…
MESTER
Nem így! Használt fehér ing… Használt fekete zokni… Használt öltöny…
ANYA
Nem használt! Vadonatúj!
SEGÉD
Használt fekete ruckó. Berámol.
MESTER
Ide egy aláírást, asszonyom!
ANYA
Fölkel. Menjenek a fenébe!
MESTER
Kétszázötven forint… És, minthogy mi intézzük az engedélyt… Formális, de…
ANYA
A fiókból ötszáz forintot leszámol nekik. Fáradsággal jár.
Segéd súg valamit a Mesternek.
MESTER
Ja, persze… Elfelejtettem… Asszonyom… Ez a lábcédula száma… Hiába, nyugdíjba megyek… Begyűri a pénzt, egy százast a segédnek ad. Ennyi… Anyához. Egyébként a kedves fia, az orvos már átszólt, hogy ne boncolják. Csak mondtam, hogy nem könnyű az engedélyt megszerezni… Asszonyom… bennünk megbízhat… a legkorrektebbül fogunk eljárni… Na, gyere… Meghajol. Viszontlátásra! Nincs itt levegő, vagy mi? Rosszul vagyok. Homlokát törli.
ANYA
Nem akar egy tablettát?
Segéd legyint. Kimennek, csönd.
MARGIT
Itt a kávé… Beviszi a másik szobába.
Anya utána, közben Gyula bejön.
GYULA
A cipő is lyukas… Nem volt rajtam Péter temetése óta…
MARGIT
Bejön, söprűvel. Nem bírom…
MARGIT
Hát mit akartok? Csak én nem lehetek rosszul?
GYULA
Nyugtatóan. A temetés után elrendezünk mindent! Vigyázz, nagyon vigyázz! A mikroszkóp aljában tartotta a noteszt utoljára… Elérzékenyül.
Ani bejön, feszülő fekete trikóban, gyakorlatokat végez, kirúgja a lábát magasra, a tükör elé áll, púderezi magát. Beleszagol a púderbe.
Osztrák kőpúder!
MARGIT
Azt is sajnálod tőle? Vörös az orra a sok sírástól!
GYULA
Kombinéban! Most az a fontos, hogy miben jöjjön temetésre!
MARGIT
Igen!
Ani feszes trikóban, ellengő pózt próbál a tükör előtt.
Meg akarja adni a tiszteletet! Mert szerette!
GYULA
Most te jössz, hogy ő szerette? Hát nekem mondod ezt?
Ani némán kivonul.
Ez a te lányod!
MARGIT
Igen. Hálisten! Én nem sírok! Vagy megkeresed azt a noteszt, vagy vége! Mehetünk vissza abba a lyukba. De te se sírj, hogy a lány még fönt van, és nem lehet…
GYULA
Odaszalad, befogja a száját. Margit, te nem lehetsz ilyen!
MARGIT
De… Ilyen vagyok! A bátyád mért nem tartja a hátát? Mért nem ő él együtt ezzel a vénasszonnyal?
GYULA
Te! Agyonverlek!
Csöngetés.
Ki az… Na… jön is Lali…
MARGIT
Csak addig maradok, amíg megtalálod! Nem gondozom tovább!
Csöngetés.
ANI
Bejön. Csöngettek, nem?
GYULA
Látod ezt a szemtelenséget? Hát mért nem megy ajtót nyitni?
ANYA
Bebotorkál. Kilakoltatnak? Istenem, hogy mért nem én haltam meg!
GYULA
Pihenj még… Kituszkolja az anyját. Menjen már valaki, nyissa ki azt a rohadt ajtót!
MARGIT
Edittel jön be. Most jössz ide?
EDIT
Jól öltözött, szép nő, napszemüveggel. Ne haragudjatok… Annyira izgattam magam Lali miatt… Hallottam a szomorú hírt, Lali hogy bírja?
GYULA
Drága Editkém, pont ide jössz?
ANI
Edit néni pont ide jön?
EDIT
Csak… csak Lali miatt… Hogy bírja szegény? Leül a fotelba.
MARGIT
Hallod, ő a szegény!
EDIT
Zokogni kezd. Én nem bírom!
GYULA
Na… Editkém… Ne… Ne hagyd el magad… Tudom, neked is nehéz… Most nem tudjuk ezt elintézni…
MARGIT
Remek! Mit akarsz? Te is a sárga noteszért jöttél?
Edit még jobban zokog.
GYULA
Nem… Átfogja Edit fejét, simogatja. Nem is tudja, hogy szegény Apa… – Elérzékenyülve – mivel foglalkozott… A félelemmel… Egy gyógyszert…
EDIT
Tárgyilagos hangon. Lali nem is mondta.
GYULA
Lali most nem tud veled foglalkozni… Drága… Megcsókolja a fejét. Gyere el te is a temetésre… Állj be valahová… Az oszlopok mögött húzódj meg…
EDIT
Húzódjak meg? Én húzódjak meg, akit apátok mindenkinél jobban szeretett?
MARGIT
Editkém, hát neked férjed is van! Légy észnél!
EDIT
Na és? Mit csináljak? Üljek otthon, mikor… mikor ilyen nagy baj van?…
MARGIT
De Lali nincs is itthon!
Ani egy tornamozdulatot végez, spárgába akar lemenni.
GYULA
„A két világrendszer a legjobb erőket állítja harcba! A béke feltételei!” Ehhez kell?
MARGIT
Tudod, hogy ma mindenütt kérdezik az elméletet.
EDIT
Hisztériásan. Jöjjön Lali…
MARGIT
Mit akarsz? Nem Lali halt meg!
MARGIT
De Editkém, sose fog elvenni! Csak nem képzeled?
EDIT
De apa mondta, Lali csak velem lehet boldog!
MARGIT
Veled boldog? Hát nem is ismert!
Ani a rekamién gyertyát csinál.
MARGIT
Legfeljebb a leveleidet. Minden leveledet elolvasta.
GYULA
Dehogy olvasta, csak nem képzeled! Apámra ne mondj ilyeneket!
MARGIT
Hát nem neked olvasta be a telefonba még azt is?
GYULA
Elejti Edit fejét. Hogy hol lehet Lali? És még a cipőm sincs kipucolva! A szekrényfiókban keresgél.
MARGIT
Edithez. Hol az esernyőd?
MARGIT
Az igaz… Mikor feküdtél be?
MARGIT
Hova szoktál? A szülészetre.
EDIT
A szülészetre? Hát nincs is gyerekem.
MARGIT
Éppen ez az! Lali azóta használja… az esernyődet. Összecsukható esernyőt vesz elő, azt próbálja kinyitni.
GYULA
Csitítva. Majd jó lesz a temetésre…
MARGIT
Mindent tudunk, drágám!
GYULA
Anikó! Pucold ki ezt… Ani kezébe nyomja a cipőjét.
EDIT
De én nem tudok Lali nélkül élni!
GYULA
Nem érdekes, Editkém. Beállsz a sorba, jössz, mint egy rokon, hátrább… Na… itt a kalap! Nézd… levágták a szélét! Kis karimájú, furcsa kalap lett belőle. Ez biztos Anikó! Indulna ki, de megtorpan a csöngetésre. Margit, te is öltözz át! Hagyd már azt az esernyőt!
Edit kirohan az ajtón.
EDIT
Mint egy vészsikoly. Lali!
SAMU
Testes, viharkabátba öltözött hatvanéves férfi. Kezében egy krizantémcsokor, fenyők közt, nylonba burkolva. Lali is meghalt?
Edit meginog, Margit fölfogja.
GYULA
Átöleli. Samukám! Csakhogy megjöttél! Annyira vártunk!
SAMU
Gyorsan, mély hangon beszél. Siettem, gondolhatod. Lali is?
MARGIT
Dehogyis… Csak ez őrjöng itt… A fotelhoz vezeti Editet, és kiszalad.
SAMU
Már azért… Nehogy itt mindenki meghaljon… Csak sorjában… Fojtottan nevet. Alig tudtam eljönni… Itt van! Fölmutatja a csokrot. Ugye, szép? A kertben szedtem le ma reggel… Mi is meghalunk… Frisset akartam… Ki tudja, Pesten milyen ócskaságot sóznak a nyakadba, ötszázért… Szegény Sándor! Még él! Ha egy héttel később lett volna, még szebb! Így se rossz. Van itt valahol… levegő? Körülnéz.
SAMU
Hidegre teszem… Viszi, tépi, bontogatja, szaggatja róla a nylont, az nem akar lejönni, nyúzza. Gyere már, segíts…
Gyula odarohan, ketten tépik, két virág leszakad.
Nem baj, de valódi… Berúgja a fotel alá a lehullott virágfejeket. Szegény Sándor… Aztán a fotel alá rúgott virágért nyúl, kiveszi az egyiket. Ezt majd odakötözzük a fejfájára… A zsebébe gyűri. A gyorsot nem értem el…
Ráncigálják a nylont.
Nem tudtam, mi van. Először a távirat jött, hogy jöjjek azonnal. Mért jöjjek? Akkor már gyanakodtam, nekem is szaggatnak az ízületeim. Először azt hittem, te haltál meg…
SAMU
Rólad volt szó… Az egyik levélben. Egy éve. Hogy a szíveddel volt valami?…
GYULA
Önsajnálattal. Kórházban voltam. Leereszti a virágcsokrot.
SAMU
Na, mondom. De te élsz, hátisten. Ez is valami. Csak szegény Sándor halt meg?
SAMU
A levélben az állt: „Meghaltunk mind a ketten – Olga!” Anyád?
GYULA
Ő… még… szóval, ő él. Megviselte. Szegénykém.
SAMU
De legalább még él. Au! Megszúrja a kezét a drót. Nézd, vérzik. Csak ne kapjak tetanuszt… rozsdás ez a szar… Az a hülye Sári így csomagolja be nekem… Nem baj a vér… legalább valami élő… És nézd, ilyen kabátban kell jönnöm. Hát mi vagyok én, ügynök? Tizenöt éve nincs egy rendes kabátom… De nem gondoltuk, hogy haláleset lesz. Kell vennem egy kabátot…
GYULA
Gézzel kötözi Samu ujját. Várj, ezzel bekötjük…
SAMU
Port is szórj rá… Nehogy én is fölforduljak egy ilyen vacak virág miatt. De hát, gondoltam, mégis élő… Itt elkérnek ötszázat is, és eldobhatod egy nap múlva. Az a hülye Sári… egy rozsdás dróttal köti át…
Gyula port szór a sérült ujjra, kötözi.
És a hagyaték? Az ablakba teszi a virágot, az mindig leesik, ő erőszakosan odaszorítja.
SAMU
Remélem, azt nem engeditek ki a kezetekből? Az államnak? Azt el kell osztani a családban! Én voltam a legjobb sógora, együtt katonáskodtunk…
SAMU
Majd? Azonnal! Mesélte nekem szegény Sándor tavaly, hogy min dolgozik. Még mutatta is a noteszt… Nagy találmány!
MARGIT
Vizes borogatást hoz. Csakhogy megjöttél! Hanyagul Edit fejére teszi a rongyot. Nincs kinyitva a kripta.
GYULA
Csak nem képzeled, hogy a földbe tesszük?
SAMU
Az éledező Edithez. Nézze… Szép virág, nem? Kezet ráz vele. Milyen temetés lesz? Remélem, nemcsak belökitek szegényt? Valami ünnepélyesség…
ANI
Beszól az ajtón, beenged egy ötven körüli, termetes papot, az nagy nehezen igyekszik befelé, fehér gézbe bugyolált mankóval, bekötött lábbal. Itt van… Gyula cipőjét odaadja, az felveszi.
LELKÉSZ
Dicsértessék… Mentegetőzve. A lábam…
MARGIT
Na, csak ez hiányzott… Tüntetően kivonul.
GYULA
Mindörökre… Ne haragudjon… Tessék… Valami baj van?
LELKÉSZ
Csak eltört a lábam. De… azért még nem állhat meg a menet! Nevet. Na. Itt vagyok. Álldogál, körbe bólingat.
GYULA
De bocsásson meg, kit keres?
LELKÉSZ
Én? Én már senkit. Az Úr keresi örök testvéreit.
GYULA
Igen… az Úr… Szóval… A testvérem nincs idehaza.
ANI
Spárgát csinál, gyakorol. Nem megy…
GYULA
Mentegetőzve. Állásba kell mennie.
ANI
Dühösen. Nem tudom megcsinálni…
LELKÉSZ
Fölsegíti. Majd segítek…
ANI
Csak zenére tudom megcsinálni…
GYULA
Nem baj, majd ott lesz zene…
GYULA
Mindegy… Inkább az elméletet fogd át még egyszer… a gazdaságtani részt.
GYULA
Ne haragudjon, mi meg temetésre készülünk…
LELKÉSZ
Hát… a kedves bátyja beugrott hozzám, hogy ha tudok, jöjjek…
LELKÉSZ
Magas, sovány… Csóka! Hát nem nagyon tudok jönni, de azt mondta, legyen egyházi temetés… A biztonság kedvéért – ahogy ő mondta… Nevet.
SAMU
Nagyszerű… Ide leül… A puffra ülteti. Majd én fogom, hogy le ne essen…
LELKÉSZ
A lélek üdve mindennél előbbre való.
SAMU
Komolyan bólogat. Az, az…
EDIT
Felállva. Istenem… Én megyek is…
ANI
Anya! Edit néni el akar menni!
SAMU
Dehogyis megy… Adok egy kis szíverősítőt… A viharkabát zsebéből laposüveget húz elő. Na… Igyon. Ilyenkor nem szégyen.
EDIT
Köszönöm… hrrr… De erős!
SAMU
Az a jó… Tessék, tisztelendő uram… Megtörlöm. Letörli az üveg száját.
LELKÉSZ
Átveszi az üveget. Adjon Isten nyugodalmat…
Fölemeli az üveget, Gyula és Samu lehajtott fővel állnak, Ani a tükörnél a szempilláit készíti, de ő is leáll egy pillanatra.
Hű, de jó… Na. Újra iszik. Hideg van már. Átnyújtja az üveget Samunak, az szertartásosan átveszi, lassan, hosszan gurgulázik. Ki halt meg?
Samu fuldokolni kezd, csaknem öklendezik.
Üsse már hátba!
Gyula odaszalad Samuhoz, hátba üti.
SAMU
Semmi, semmi… Csak félrenyeltem…
SAMU
Ijedten. Rosszul vagyok…
LELKÉSZ
Vigye ki a mosdóba… Ne itt hányjon… Kár a szőnyegért.
Gyula kitámogatja Samut.
GYULA
Segíts már, ne a szempilládat birizgáld most…
Ani odaugrik, kitámogatják Samut. Hosszú csönd, a két idegen zavartan méregeti egymást.
LELKÉSZ
Sok a temetés… pont most. Képzelje, megyek egyszerűen a szobámba… és végigvágódom…
LELKÉSZ
Persze. A küszöb. Két éve mondom a házvezetőnőmnek, hogy csináltassa meg azt a rohadt küszöböt, mert még baj lesz. Tessék. Így mászkáljak temetésre? Tudja, mennyiért?
LELKÉSZ
Semmi! Elromlott a televíziónk… Nem tudok újat venni. A televízióra sandít. Ez jó? Új típus. Az emberek ma magukra költenek… Autó, lakás… Jó, hogy nem haltam meg… A lábára néz. Meg is halhattam volna. Rámutat a küszöbre. Így föláll.
LELKÉSZ
Mit gondol? Kalapáccsal álltam neki. De olyan kemény, hogy meg se mozdult. Kivitték a pálinkát?
LELKÉSZ
Maradjon. A Krisztinában voltam azelőtt. És pápai prelátus Esztergomban. Most meg itt vagyok ezen a lepratelepen. A W. C. kinn van az udvaron. Van valami papír?
EDIT
Papír? Bizonytalanul körbenéz. Milyen papír?
LELKÉSZ
A szekrény polcára mutat, Edit odaviszi neki a noteszt. A lelkész a mankó segítségével föltápászkodik. Ez nem az a notesz? A másik fiú mondta, hogy az apja utoljára egy noteszba írta a följegyzéseit. Betette egy kazettába. Valami csodaszer az idegkémiában… Biztos a rák ellen. A rák borzalmas dolog. Volt már szűrővizsgálaton?
LELKÉSZ
Ahhoz nem kell kor… Nem lehet tudni, mi van az ember szervezetében… Belelapoz a noteszba. Ja, ez töküres. Kitép egy lapot, a noteszt félredobja a kanapéra. Pápai prelátus! Micsoda ellátás, ajaj! Maga lány?
EDIT
Én… nem vagyok lány.
LELKÉSZ
Kinek a felesége? A fiatalemberé?
LELKÉSZ
A másik fiú nőgyógyász. Mindegy, adjon valamit.
LELKÉSZ
Az érseki helynök mellett voltam. Márványlépcső vezetett a szobámig. Minden étkezéshez a saját borunk. De nehogy azt higgye, hogy elpuhultam. Azt hiszi, hogy elpuhultam?
LELKÉSZ
Ott nem lehetett elpuhulni… Persze, kézben tartottak minket, gondolhatja. Edzettek. Na, adjon már valamit.
LELKÉSZ
Á. Kivitték a pálinkát. Ceruzát… valamit.
EDIT
A táskájában kotorászik. Mindjárt.
LELKÉSZ
Nem félek a haláltól. Magas vérnyomásom van, állítólag cukrom is… Azt mondta az orvos, ne nagyon igyak. De mondja, megéri?
LELKÉSZ
Á. Legyint. Minden út homályba vész. Előrenéz, mélázva. Azt hiszi, én nem voltam szerelmes?
LELKÉSZ
Nahát akkor! Végre beszélhet. Tudja… a test. Elnéz, csönd.
LELKÉSZ
Magának nem kell magyaráznom… ilyen mellekkel.
EDIT
Önkéntelenül a melléhez kap. Itt van ez a kis golyóstoll. Talán használható… Átnyújt egy tollat.
LELKÉSZ
Ekkora? Birizgálja a tollat, nem jön ki a hegye.
EDIT
Ott… a közepén nyomja meg… Akkor kiugrik.
LELKÉSZ
Felvidulva, meditálva. Igen! Belefulladni… Eleinte azt hiszi az ember… a megváltás!
LELKÉSZ
Most nem róla mondom. Legyint. Azt hiszi, én a fogamzásgátlás ellen vagyok?
EDIT
A pápa… Nem tudom, a pápa…
LELKÉSZ
Mért? Mit csináljanak a fiatalok? Ábé és ábé a végsőkig? Hát tönkremegy az egész szerkezet! Maga volt már terhes?
LELKÉSZ
Na, ugye. Ki nem volt terhes? Azt hiszi, csak a gyermekáldásért van az egész? Akkor elég ritka. De edzeni kell! Edzeni magunkat… Hogy készen álljunk a halálra.
EDIT
Sírva fakad. Most meghalt a papa.
LELKÉSZ
Mindnyájan meghalunk, leányom…
LELKÉSZ
Mindig azt érezzük, hogy pont ő… Készen kell állni a halálra. Az ember először élő testbe temetkezik… Elrévülten. Az eleven húsba… Minden szerelem egy kis halál… A halál előképe… Elveszni… Az a nagydarab ember a maga férje?
LELKÉSZ
Hol a maga férje?
LELKÉSZ
És mért nem jön ide, ilyen nagy bajban?
EDIT
Nem ide való, nem ebbe a családba…
LELKÉSZ
Szeretni kell a testet… de a test cserbenhagy minket! Megragadja Edit kezét. A lélek ugyan kész, de a test erőtlen. Én nem tudok…
EDIT
Föláll a pap előtt. Meg kell nyugodni… Kirángatja a kezét a papéból, ijedten. Azt hiszem… meg kell nyugodni… Isten akaratában…
LELKÉSZ
Messze van a sír?
Samu és Gyula jönnek be.
GYULA
Egy percre se lehet egyedül hagyni…
GYULA
Csak nem képzeled, hogy a földbe tesszük!
SAMU
Tartóztatja Editet. Maga maradjon még… Itt mindenki szerencsétlen… most össze kell fognunk. Ebben a kabátban küld el Sári, most mondja meg… A Lelkésznek mutatja a kabátot, kifordítja. Belül rongyos a varrás. Vennem kell egy felöltőt. Nyitva lesz még a Corvin vagy valami… Temetés előtt beugrom… Igyon, tisztelendő úr… Nyújtja az üveget, a pap iszik.
LELKÉSZ
Ivás közben. Nem tudok messzire menni…
GYULA
Azért gondoltuk… hogy a kriptába tesszük… Nem kell sírhelyet se fizetni… Te ki tudod nyitni a kriptát.
SAMU
Én? Hát hülye vagyok én? Megvan két mázsa az a lap.
GYULA
De… azt se tudjuk, hova fektessük… Ki halt meg utoljára?
SAMU
Én nem tudom a sírt fölbontani… Oda legalább négy sírásó kell.
LELKÉSZ
Óvd meg, Isten, a következőt!
SAMU
Péter, nem? A Pista mellett… várj csak… – Mutatja – fekszik Ildikó.
GYULA
Kábé ekkora a kripta… Mutatja. Óriási! A nagyapám csináltatta százezrekért…
SAMU
Odébb tolja a bútorokat, hogy fölidézhesse a kripta belsejét. Apám… anyám…
SAMU
Persze! Apám… nem. Hülyéket beszélek. Anyám volt az első. Szipog, majd hadarva. Anyám, a kis Etelka… De hát az nem foglal sok helyet.
GYULA
Az az anyja lábánál van!
SAMU
Igazad van! Így keresztben! Kicsit félretaszítja Editet. Ne haragudjon… kell a hely. Anyám, apám. Etelka, a nagy, az három. Négy méter az egyik rész. Van colstok?
GYULA
Apámnak volt szerszáma… mindenre… A fiókból kivesz egy mércét.
SAMU
Négy méter az egyik oldal.
SAMU
Igazad van! Három. Hülyéket beszélek. Kiméri a három métert. Innen – Kis jeleket rak – eddig. Jobbra három. És balra három… Kiméri. Pista, Péter… – Mutatja sorjában – Ildikó… Ki is van még? Ja, és Gyula.
SAMU
Nem Gyula, persze… Megveregeti a Gyula vállát. Hülyéket beszélek, Béla!
SAMU
Tényleg, a Terike! Elfelejtettem! Pedig szőke volt… De nem ő halt meg utoljára?
GYULA
Én ki se tudtam menni a temetésre… külföldön voltam.
SAMU
Lehetetlen. Ennyien volnának? Szóval, van hely, az biztos. De várj csak… Béla, Pista, Ildikó, Teréz… Péter… balra. Öt.
GYULA
Nyolcan összesen, vagy kilencen?
SAMU
Hát a kis Etelka nem számít… tulajdonképpen. Nem foglal helyet.
SAMU
Nem! Jobbra… Leheveredik hanyatt, hívja Gyulát. Na. Egy ember… szélességében nincs egy méter. Feküdj le. Ide. Mellém, szorosan.
Gyula nehézkesen hanyatt fekszik Samu mellett.
Jöjjön, asszonyom… Na! Tudni kell…
EDIT
Kényszeredetten leheveredik. Hányan férnek be… valójában?
SAMU
Felül, nézi őket. Egy ember nem foglal el egy métert, mondom. Visszafekszik, Gyula ül fel.
GYULA
Rengetegen! Nagy, nagyon nagy a hely! Legalább tizenketten! Visszafekszik, Samu ül fel.
SAMU
Nem tízen? Nekem mindegy. Én nem akarok odafeküdni. Nekem megvan Alsóörsön a sírhely. Nem jövök föl azért… Visszafekszik, majd felül. Pont Péter mellé fektessük? Péter… aki… tudod, zsarolta. Rossz emlék. Vagy nem Péter volt az utolsó bal oldalon? Ötvenkilencben?
GYULA
Felül. Hatvankilencben. Összetörik a márvány. Leverik a márványt a sírásók. Keservesen legyint. Carrarai márvány!
SAMU
Ülve vitatkoznak. De ő nem akart a kriptába feküdni! Pistát se nagyon szerette, Péter zsarolta…
EDIT
Felül. Valahova csak be kell tenni…
SAMU
Várj! Úgy emlékszem, van egy vasgerenda, arra is lehet fektetni…
GYULA
Az nem jó… Leesik, vagy valami…
SAMU
Csak nem akarjátok egyszerűen belökni? Valami ünnepélyesség kell!
Feltápászkodnak. Ani jön be, carmenes blúzban, hosszú, végig nyitott szoknyában, elöl összefogja.
ANI
Fesztelenül forog. Szép?
GYULA
Piros blúzban akarsz temetésre jönni?
ANI
Hát… utána felvételire kell mennem.
LELKÉSZ
Gyulához. Hova megy?
GYULA
Anyád tudja… valami Zápor utca.
LELKÉSZ
Azt se tudják, hova megy állásba?
GYULA
Dehogynem! Gondolhatja, ilyen ruhában! Valami akrobatika! Én nem is hallottam ilyet. A hátam mögött csinálnak mindent! Szajhaképző…
ANI
De Gyula bácsi! Ez állami intézmény!
EDIT
A 33-as villamossal odatalál.
EDIT
Csak egy tanfolyamra…
SAMU
Jobb, ha busszal megy a temetőből…
ANI
De nem is a Zápor utcában van…
GYULA
Margit! Milyen utcába kell Aninak mennie a temetés után?
GYULA
Na, ugye… megtalálod.
Ani ki akar menni.
SAMU
De valami ünnepélyesség kell!… Új felöltőt is veszek! Igyon, tisztelendő uram… Nem ismerte a sógoromat, nagy ember volt, csupa szellem…
LELKÉSZ
Nekem, kérem, be kell írnom. Tőlem kérik a statisztikát.
EDIT
Majd Lali megmondja rendesen.
MARGIT
Szoknyában, kombinéban beront. Csak Lali ne mondjon meg semmit! Itt az óra és nincs sehol. Hol van Lali, most azt mondja meg!
LELKÉSZ
Kérem, én nem tudom. Katolikus?
MARGIT
Na, ne röhögtessen ki. A mozgalomban vagyok, huszonöt éve, érti? A legnehezebb időkből!
EDIT
El kell temetni. Majd Lali…
MARGIT
Hát temessék! Még hogy katolikus! Tudja, mi nekem az egyház?
GYULA
Mi ez a szag? Mi ez a rettenetes szag?
MARGIT
Mondd, Samu, mondd meg őszintén, nem jobb, ha bekölnizi magát? Hát állásba megy!
SAMU
Itt lenn a boltban láttam, leárazták a marhatokányt meg a halászlét, Margitka. Nálunk, Alsóörsön, sosincs árleszállítás… viszek haza pár dobozzal, meg körömpörköltet…
Margit rámered, mindenki dermedten, csendben áll.
Ének? És valami ének?
LELKÉSZ
Messze van a sír? Mert én nem tudok gyalog menni.
MARGIT
Még hogy katolikus! Tudom, hogy párttag volt, higgye el… Lehet, hogy kilépett, de volt párttag, biztosan tudom!
LELKÉSZ
De mit írjak be? Katolikus? Nekem csak katolikust lehet temetnem.
SAMU
Valami ének, tisztelendő uram!
LELKÉSZ
Énekelni kezd. „Meglásd, meglásd… ó, Izrael… Eljő… hozzád… Emmá… nu… el!”
MARGIT
Hát nem is volt zsidó!
MARGIT
Te mondod ezt? Nem is tartozol a családhoz! Ő mondja meg, aki ide se tartozik! Gyuszi, mondj már valamit! Nem tudod, volt benne zsidó, vagy nem?
GYULA
Most nem ez a lényeg.
SAMU
Előáll. Kérem… Én negyven éve ismerem a családot… Ezek nem is éltek… Hátratereli őket, maga mögé. Hogy lett volna zsidó?
EDIT
Akkor mért vitték el negyvennégyben?
MARGIT
Mert kommunista volt!
MARGIT
Most ezzel jön! Nem volt antiszemita!
EDIT
De ki mondta, hogy antiszemita volt?
LELKÉSZ
Jézus is zsidó volt, testvéreim!
SAMU
Lelkész úr, nekem higgyen… én gyerekkorom óta ismerem… Együtt labdáztunk.
SAMU
De mért lett volna antiszemita?
MARGIT
Na, ugye! Kommunista volt, tudom, tudom…
ANYA
Bebotorkál. Samu!
Sírva megölelik egymást.
Drága testvérem!
SAMU
Én… nem tudom… Olgám…
SAMU
De én nem tudom a márványt fölemelni!
SAMU
Nyugodj meg, Olgám… Mi is sorra kerülünk…
LELKÉSZ
Föl akar tápászkodni, elvágódik a mankóval. Isten kegyelme… Na, a fene egye meg. Bocsánat… Az a dögvész, nem csináltatta meg a küszöböt…
Ani és Edit fölsegítik.
GYULA
Temetjük! Zokogva átöleli az anyját, szomorú nagy ölelkezés, Samu a Lelkészt öleli át, aztán Gyula Samut, Anya a Lelkészt, amíg észreveszi magát.
EDIT
Szerényen a háttérből. Csókolom, mama.
ANYA
Ködösen. Ki ez? Gyuszi fiam, kik ezek? Mért nem rúgjátok ki őket?
Szünet.
GYULA
Igen… igen… Tisztelendő úr, drága, háromra jöjjön vissza! Majd autóval kivisszük.
MARGIT
Kombinéban bejön, a tükörhöz megy, fésülködik. Nincs is autónk.
GYULA
Rákiált. Majd Laliéba beleül. Nem tud járni!
MARGIT
És én? Direkt csináltattam egy új ruhát, és összegyűrjem a buszon?
MARGIT
És egymás hegyén-hátán üljünk az autóban?
LELKÉSZ
Énekre is gondoltunk, nagyságos asszony: „Meglásd, meglásd, ó, Izrael…”
ANYA
Hát mit akartok? Apád nem volt zsidó!
ANYA
Semmi… semmi… nem volt… ilyen marhaság!
MARGIT
Mondtam, anyuka, hogy kommunista volt…
ANYA
Hülyék. Hülyék vagytok. Mit akartok egy halottal? Sándor… Sándor… ha ezt látnád!
LELKÉSZ
Gyermekeim, háromra jövök! Kihátrál, megbotlik. A dögvész… nem csináltatta meg a küszöböt… Morogva kimegy.
SAMU
Olgám, leugrok még egy felöltőt venni… Még van egy-két óránk… Konzervet is akarok… Egyébként hoztam nagy élő virágot! Fölmutatja, visszateszi.
ANYA
Hát a kriptakulcs… Hát hogy akarod kinyitni? A kriptakulcs, nem érted?
SAMU
Hát… az két éve elveszett… Margit kimegy.
ANYA
Égre emelt kézzel. Nem! Én ezt nem élem túl. Menjetek egyedül! Nem megyek sehová! Hát ki se tudjuk nyitni a sírt! Hát akkor minek jöttél föl az isten háta mögül, ha kulcsod sincs? Felöltőt vásárolni? Vagy megint valami nőhöz? Jajjajaj! Kivonulva a szobából. Én meghalok.
SAMU
Dehogy halsz. Gyulának magyaráz. Én nem tehetek róla, hogy nincs meg a kulcs. Utoljára Péternek adtam… de ő meghalt. Úgyse akart kriptába menni. Ássunk egy sírt. Vagy el kell égetni. Ma már senki se megy sírba. A sír csak jelkép. Azt hiszed, én nem égettetni fogom… Sárit? Sietek vissza. Csak veszek a konzervekből… Észreveszi, hogy Edit halkan sír. Jöjjön, Editke! Ne sírjon! Elkísérem. Égetni! Az olcsóbb is… Edittel kimennek.
ANYA
Kintről. Jaj, istenem! Nem lehet igaz! Vége!
GYULA
Mi baj, mama? Kiszalad.
ANYA
Mindennek vége! Jajaj! Jajaj! Így folyik a víz!
GYULA
Berohanva. A cső megrepedt!
MARGIT
Beszalad. El kell tömni valamivel… Talán csak egy mellékág!
GYULA
El kell tömni! Könnyű azt mondani! Hozzatok létrát!
Margit átszalad a színen előbb a szoba felé, aztán a konyha felé.
Hozz már valami létrát!
Margit Anival behurcol egy létrát, beviszik a szobába. A falon lassan átüt a folt.
ANYA
Hogy mért nem én haltam meg?
MARGIT
Átszalad a konyha felé. Mért nem?
GYULA
Valami rongyot adjatok, amivel be tudom tömni!
ANI
A fiókból gézt húz elő, végeláthatatlanul tekeredik kifelé. Hol az olló?
MARGIT
Kalapácsot hozva, belép a szobába. Tökfej! A fiókban, alul…
ANI
Előrántja az ollót, nyiszálja az anyagot. Ez nem vág!
Ani tépi, a géz ezerfelé húzódik, rálép, olyan, mintha egy fehér angyalszárnyba gabalyodna.
LAJOS
Ötven körüli, elegáns férfi, orvosi táskával belép. Szia, Mama, szia, Papa…
ANI
Beletekeredve a gézbe. Lali bácsi… Apa… meghalt…
LAJOS
Jaj… borzalmas… Nem bírom… Hulla vagyok… Táskáját leteszi fáradtan. Reggel a gőzben voltam… Te… Most van olyan gőz, ahol az ember egészen meztelen… Anyaszült meztelen…
LAJOS
Na… Két kezét maga elé tartva, megütközve Ani kitörésén. Kivan ilyenkor az ember… A műtőben remeg a kezem… Persze, azért sok kis halált okozok… Kis életeket olt ki az ember… Ilyen kis életeket… Mutatja a két ujja közt, milyen kicsit.
LAJOS
Pokoli… Akár hiszed, akár nem, bőgni kezdtem… Szabályosan könnyezni… Fölemeltem egy srácot… így… Fölemeli Anit a derekánál fogva, de alig tudja tartani.
LAJOS
De… – Kifulladva – de… így… – Elejti Anit – és nem bírtam! Mintha megszakadt volna bennem valami! Hogy meghalhatok… az jutott eszembe… És meg is fogok halni! Rákiált a lányra. Akár akarjátok, akár nem… meg fogok halni!
LAJOS
Mit Lali? Tudni akarod? Sose akartam orvos lenni! Érted? Soha! Gyűlölöm a vért… gyűlölöm a halált! És sose volt senkim! Ordít. Gyula! Keserűen legyint. Ennyit nem értett belőlem! Vagy az öreglány?
ANI
Odaszalad hozzá. Bár sose jöttél volna haza! Befogja a száját, de Lajos durván lerázza a kezét, a huzakodás intim, testi jellegű.
LAJOS
Apa… Csak embert akart belőlem faragni! Beilleszthető embert!
ANI
Gyerek vagy… érted? Gyerek!
LAJOS
Odarohan egy székhez. Itt ült… Ezen a helyen ült. Rám nézett. Azt mondta, Lalikám… ne légy orvos… Vészjósló hangon. Te magadon se tudsz segíteni! Hát nem bírok egy gyereket fölemelni! Lali… – Idézve – te félsz… Félek? Hogy én félek? Hisztérikusan nevet. Mitől félnék? Én mitől félnék?
Kopácsolás kintről, majd zagy robajjal lezuhan a létra. Gyula a derekát fogva bevánszorog.
GYULA
Rád aztán számíthatunk.
LAJOS
A kanapéra ül. Szevasz. Jaj, hulla vagyok.
MARGIT
Bejön, Ani kiszalad. Egy lavórt hozzatok! És ez a temetés!
LAJOS
Jaj. Milyen temetés? Jaj. Ma van a temetés? Pont ma? Kopácsolás hallatszik. És ez a zaj! Egy perc nyugalmam nincsen!
ANYA
Kintről. Sándor, mért haltál meg?
Kopácsolás.
LAJOS
A falra néz. Innen is be kell ragasztani, gyerekek! Hát átüt a víz! Azt akarjátok, hogy ez a szoba is tönkremenjen?
LAJOS
Hát ott a géz, vágjátok el azt a gézt!
Gyula elnyiszálja a gézt.
LAJOS
Vezényel. És egy lavórt!
Ani hozza.
És ott van a ragtapasz a táskámban.
Margit és Ani a ragtapasszal küszködnek.
Ne úgy! Ott az olló az asztalon!
MARGIT
És elveszett a kulcs.
Kopácsolás.
MARGIT
A kriptakulcs. Nem lehet kinyitni a kriptát! Kifelé a lavórral.
LAJOS
Ani… innen ragaszd be… Ott… Állj fel egy székre… Keresztet rajzol a levegőbe. Így…
GYULA
Behajol a létráról a szobába. Rád aztán számíthatunk!
Ani felmászik egy székre, nagy fehér kereszt alakban tapasztja be a foltot.
LAJOS
Én nem tehetek róla, hogy nincs meg a kulcs! És egy vödröt is hozzatok!
GYULA
Bejön, csupa fehér por, tisztogatja magát. Tiszta kosz vagyok… Szétmegy az egész. Szétmállik itt minden… Samu elvesztette a kulcsot.
LAJOS
És? Ott fönn is erősítsd meg! Anihoz megy fáradtan, átfogja, tartja, hogy ne essen le.
GYULA
Kinél volt a kulcs, nem tudod?
LAJOS
Samu temetett mindenkit.
GYULA
Hát most nem temet. Pedig azért hívtuk.
LAJOS
Hát nem Péternél volt a kulcs?
GYULA
De ő is meghalt! Csak nem vetted észre.
MARGIT
Bejön, a tele lavórral. Hogy nem tudtad elintézni, hogy a biológusok a saját halottjuknak tekintsék? Most nem tudjuk eltemetni. Kimegy a konyha felé.
GYULA
Ide is úgy jártál, mint egy idegen. Csodálkoztál, hogy egyáltalán élünk… Meg voltál lepve, hogy egyáltalán vagyunk… Hogy van apád! Visszafojtott, aztán Anira kiált. Gyere már le onnan!
Ani lekászálódik.
Várhattak! Idejében megérkeztél.
MARGIT
Ahogy bejön, Anira kiált. Te meg vegyél föl egy tisztességes ruhát!
Ani flegmán kimegy.
LAJOS
A kanapéra dől. Jaj… Hulla vagyok…
LAJOS
Nyolc nő volt ma délelőtt…
GYULA
A telefonkönyvet forgatja. Nem tudnád elintézni, hogy a Biológiai Intézet temesse? Nem tudjuk kinyitni a sírt! Te orvos vagy.
LAJOS
Én nyissam ki a sírt?
MARGIT
Gyulának. Csinálj már valamit! Csak lapozol!
GYULA
Tárcsáz, közben jelez Lajosnak, hogy beszéljen. Te orvos vagy. Halló! Temetkezési Vállalat?
ANI
Szürke térdnadrágban jön be, Lajos elé áll. Szép?
GYULA
Lajosnak. Te mégis orvos vagy… Kérem… – A kagylóba – egy temetés lenne. Ma. Fél négykor. Csóka! Az, az, igen. Nem megyünk. Vagyis nem jó nekünk ez. Nincs meg a kulcs. Amivel kinyitnánk a kriptát. Mi se tudtuk előre. A sógorom elvesztette… vagyis szegény apám sógora. Nem tehetek róla. Itt olyan felfordulás van, csőrepedés is…
ANI
Lajoshoz. Jó lesz ez a ruha?
GYULA
Most a ruhával jön! – Bocsánat, nem oda mondom! Kimaradtam a munkából, az is anyagi veszteség… A bátyám csak most jött haza… Integet Lajosnak.
LAJOS
Átveszi a kagylót. Halló! Kérem szépen… doktor Csóka vagyok… Visszamondjuk a temetést… Hogy mért? Margitékhoz, akik összevissza mutogatnak. Mért is?
GYULA
Aninak, aki bemegy a szobába. Nézd már meg, nem csöpög-e?
LAJOS
Csak nem akarják nélkülünk megtartani a temetést? Hogy ki vannak rendelve a sírásók? Hát… én magam is orvos vagyok!
MARGIT
Mit képzelnek? Átveszi a kagylót, közben igyekszik végre blúzba bújni. Jó napot… én a menye vagyok az elhunytnak… Én nem tudom, mihez kezdjek. Én nem bírom tovább ezt a hercehurcát… Kiabálva. Súlyos beteg vagyok! Az első férjem is meghalt… Sose volt egy nyugodt percem…
Samu jön vissza, két karján föltornyozott konzervek, vagy tizenöt. Megbillennek, lezuhannak.
Gyula szedegeti a konzerveket.
Könnyezve ölelgetik egymást. Gyula szét akarja választani őket.
GYULA
Most ne ölelkezzetek!
MARGIT
Nem hallani semmit!
GYULA
Samukám, csinálj már valamit! Folyik a víz! Indul a másik szoba felé, húzná Samut.
MARGIT
Samut a telefonhoz húzva. Nem akarják az égetést…
SAMU
Nem akarják? Átveszi a kagylót. Halló! Ki beszél? Bodrogi Erik? Samu vagyok, Samu, Füredről! Szevasz! Nem akarjátok elégetni a sógoromat? Köszönöm. Na, azért. Rendes vagy. Nagy ember volt! A félelem ellen volt egy találmánya, de ez mellékes. A Müller Tóni meg képviselő lett! Most találkoztam vele a Rudasban! Most mondd meg! Ócska ruhát? Bevisszük. Feleséged, Klári? Jaj, szegény… Hát azért… Kézcsókom… Leteszi a kagylót, a többiek gratulálnak neki, ölelgetik.
SAMU
Sajnálom… A feleségének eltört a medencéje… Állítólag sose lesz belőle ember…
Rövid szünet. Kint a lavór nagy robajjal a földre zuhan.
ANYA
Bebotorkál. Nem tudjuk elfordítani a csapot… Sándornak volt egy nagy fogója… Lajosra. Na, te is jókor jössz. Csak a nőket hajszolod. Kalapács a kezében.
LAJOS
Megcsókolja Anya homlokát. Dehogy hajszolom.
A kereszt alakú ragtapasz mellett szivárog a víz.
Ez így nem jó… Van ott egy csap, csak be van rozsdásodva… és a csap mellett van egy rés!
SAMU
Majd én megcsinálom! Elveszi a kalapácsot. És valami ócska ruhát kell bevinni. Egy rongyos holmit, azt mondja. Bemegy a másik szobába.
GYULA
Anya, keressetek valami régi ruhát…
Kalapácsütés hallatszik.
SAMU
Visszajön, porolja a kezét. Elállt. Nem akart megfordulni a csap.
ANYA
A szekrényhez siet, kinyitja, válogat, kiemel egy fekete ruhát. Ez jó lesz?
MARGIT
Egy avatag ruha kell… Amiért nem kár… Ez új…
ANYA
Disznók. Visszaakasztja, kivesz egy világos zakót. Ez jó lesz?
SAMU
Olgám… Hogy gondolod? Ezt? Elveszi a zakót.
LAJOS
Elveszi Samutól. Nem baj, ne vacakoljunk…
GYULA
Igaza van Samunak… Elveszi Lajostól, Anyának adja.
ANYA
Szerencsétlenek. Visszaakasztja a szekrénybe.
MARGIT
Gyűrött zakót vesz ki, Ani kezébe nyomja, aki a tükörnél babrál. Ez a jó! Lyukas is! Majd Ani beviszi oda, ahol Lalival voltatok a Kerepesi úton!
Anya bezárja a szekrényt.
GYULA
Menj már azzal a vacakkal! Tűnj már el!
ANI
Indulófélben. Ilyenkor jó vagyok! Kezében a ruhával nyomorultul áll, ahogy rákiáltanak, kimegy.
Belép a Lelkész.
LELKÉSZ
Átlátszó nylonszatyorban hozza a kellékeit, füstölőt, csöngőt, a kilógó miseruha a földet súrolja. Dicsértessék… Siettem.
MARGIT
Nem kellett volna. Kimegy a konyhába, Anya a szobába.
LELKÉSZ
Mert ki kellene még mosni ezt a ruhát. Kiszed a szatyorból egy gyűrött miseinget.
GYULA
A Lelkésszel ügyetlenkednek, majd összenyalábolja a ruhát. Margit! Margitkám!
LELKÉSZ
A házvezetőnőm leutazott Csopakra.
SAMU
Hát az ott van minálunk! Hogy hívják a kedves… nagyságos asszonyt?
LELKÉSZ
Hunyadi Józsefné.
Margit bejön.
SAMU
A Hunyadiék! Ismerem az öreg Jóskát…
SAMU
Meghalt a Jóska? Nahát! Mindenki meghal! Két éve még ott ittunk a pincéjében!
LELKÉSZ
Ott halt meg. Kénezte a borát, megmérgezte a gőz.
GYULA
Vidd már… Margit kezébe nyomja a ruhát.
LELKÉSZ
Egyek vagyunk a szenvedésben. Gondolja, amíg megtaláltam! Szét kellett túrnom az egész lakást. Olyan kupi van ott, azt se tudom, melyik a kehely…
SAMU
Előveszi a pálinkásüveget, kortyol. Ez az…
MARGIT
Úgysem lesz temetés.
LAJOS
Tisztelendő uram, azért megkínáljuk egy kupicával…
SAMU
Nyújtja az üveget, közben Lajos poharat keresne. Nem kell neki pohár!
Lelkész húz egyet.
GYULA
Arról van szó… hogy… nem temetjük…
LAJOS
Nem tudjuk temetni.
LELKÉSZ
Nem lesz temetés?
SAMU
Sajnos. Elvesztettem a kulcsot… El kell…
MARGIT
Belép. Hamvasztás lesz. Az nem jó? Visszaviszi a Lelkésznek a miseruhát.
LELKÉSZ
Nagyszerű! Úgy értem… akkor lesz idő ezt rendbe tenni… Féltem, hogy nem szárad meg háromig… Szertartás akkor is kell. A lélek nem távozhat Isten békéje nélkül.
MARGIT
De maga igen. Kimegy az előszobába.
GYULA
Ne haragudjon rá… Annyit dolgozik, olyan fáradt… Sokat sírt.
LELKÉSZ
Nyúl az üvegért. Még.
SAMU
Aki éppen húz az üvegből. Tessék.
GYULA
Gyötri magát… A veséjével sincs rendben…
GYULA
Gyerekkorában vesegyulladása volt.
LAJOS
Most meg az epéje nincs rendben.
GYULA
Na. Most meg az epe.
LAJOS
Nem. Ez az asszony. Kimutat. Aki kiment.
LELKÉSZ
Jó asszony. Most mit csinálunk?
LAJOS
Mentegetőzve. Hát talán… Pihenünk… Látja…
GYULA
Mi nagyon fáradtak vagyunk…
GYULA
Ugye… a hagyatékot is össze kell írni, át kell vizsgálni…
LELKÉSZ
Ráérnek. Kártyázzunk! A farzsebéből egy pakli kártyát húz élő. Tudnak alsózni?
LAJOS
Remek! Hogy szeretett az öreg alsózni!
Rendezkednek, az asztalt középre húzzák, ülőhelyeket készítenek, sebtiben körülülik az asztalt, a Lelkész oszt.
GYULA
Legalább nem gondolunk addig a gyászra.
SAMU
Szegény Sándor, milyen merészen játszott!
Játszanak.
Újabb lapokat szednek föl.
LELKÉSZ
Figyelmeztetően. A parti vagy az abszolút?
LAJOS
Az abszolút. Makkra kellett volna mennem.
LELKÉSZ
Nem lehet közben beszélni.
SAMU
Kvart. Kontra játék.
LAJOS
Mért nem hagysz játszani, én kontráztam!
SAMU
Ne mondjam be a kvartot?
LAJOS
Hát nálam van a lap, ha én kontrázom az abszolútot!
SAMU
Most ezzel jön! Hátha nálam is van lap?
LAJOS
Mért mondtam be a kvartot, mert nyerni akarok, nem?
SAMU
Akkor miért nem kontráztad meg a partit is?
LELKÉSZ
De uraim… játsszunk!
GYULA
Rekontra játék, béla-kassza.
SAMU
Hozz már valamit, amire írni lehet, nem fogunk itt pénzeket váltani!
GYULA
Anya, anya! Adj már valami füzetet, amibe írni lehet!
ANYA
Bebotorkál, körülnéz, a polcról egy noteszt vesz elő, odaadja. Vizünk se lesz. Kibotorkál.
SAMU
Nem tudod írni! Kikapja a kezéből a noteszt, huzakodnak.
LELKÉSZ
Én most úgyis szabad vagyok… Én írom!
EDIT
Beront. Lalikám! Itt vagy? Átöleli hátulról a nyakát. Mi lesz velünk?
EDIT
Én itt maradok! Nem hagylak egyedül a nagy gyászban! Nem lesz temetés?
SAMU
Égetni kell. Három nap. Ütöm a királyt!
EDIT
Égetni? Remek! Akkor maradok. Nem bírok otthon meglenni.
Gyula meg a Lelkész a noteszon huzakodnak.
Veled akarok lenni!
EDIT
Mindig. Nem hagyhatlak magadra.
MARGIT
Beront. Mama, ezt nem adhatja oda nekik!… Ez emlék. Egy ív papírt lobogtat. Itt van ez a lap, erre írjanak. Anya kezébe nyomja a noteszt.
ANYA
Igazad van! Elzárja a szekrénybe. Mindent el kell zárni… Kifelé botorkálva. Stricik.
A kártyázók egymásra mosolyognak, bólogatnak.
EDIT
Féltem, mi van veled, ugye, nem baj? Csak sírok és sírok… És tudod, Jugoszláviába is el kell mennünk nemsoká… Elgondoltam, hogy bírod, mi lesz veled nélkülem? Melletted akarok… – Szipogva – még a sírban is…
MARGIT
Feküdni… Legyint, kimegy.
LAJOS
Jó. Most ne zavarj. Látod… dolgozunk. Feküdj le oda a kanapéra, majd ott alszol. Legalább lesz Anyával valaki.
Edit a kanapéra kuporodik, zsebkendőt borít a szemére.
GYULA
És mi?
Lajos legyint.
Béla-kassza, rekontra.
GYULA
Dehogyis, akkor mondtam volna. A parti. Gyerünk.
LAJOS
Nem lehet gyerünközni, ha abszolútot mondtál!
GYULA
Nem arra mondom, hanem hogy tegyetek!
Lejátszották, a Lelkész ír, Lajos oszt.
SAMU
Szegény Sándor… emlékszem, egyszer lenn játszottunk éppen Hunyadival… Visszatartotta az ászt! Nem mert bevágni! Félt! Hogy mitől? Mögötte ültem, de félt! Makk.
LAJOS
Hátraszól. Nem kell hazamenned? Közben az ajtót is figyeli.
EDIT
Beburkolózik a plédbe. Nem, nem!
SAMU
Kontrázom a százast. Figyelsz, Lali, vagy…
LAJOS
A százas elölről tizenhat pont.
LELKÉSZ
Vannak, kvint, rekontra parti, rekontra százas. Bemondom az ultimót.
Ani megrakodva bejön, cipővel, ruhával, inggel, zoknival, meglátja Editet, félrehúzódik egy zugba.
GYULA
Samunak. Mit kontrázol kézből, ha kvintje van?
SAMU
Tudhatom én, hogy kvintje van?
LAJOS
Akkor neked semmid sincs.
SAMU
De igenis, ez kontra lap!
GYULA
Mögötte ülsz, megvárhattad volna hátulról!
LAJOS
Épp így fogunk veszíteni. Hát már ezt se tudod fölülütni!
SAMU
Kiabálva. Az első lapot üssem fölül? Hát hülye vagyok?
GYULA
Nem tudom. Mindenesetre, tököd sincs…
Ani bömbölve sírni kezd, Margit bejön.
GYULA
Gyerekek, ne zavarjatok a sírással! Ez lehetetlen! Hát nem tudok kártyázni!
MARGIT
Még el se ment. Most mit bőgsz?
Ani zokog, Margit föléje hajol.
GYULA
Lajoshoz. Már hullik a férgese, figyeled?
MARGIT
Anihoz. Nem érsz oda időben! Mire vársz?
GYULA
Gyerekek, így nem tudok játszani! Most sírtok?
MARGIT
Hát szerette a nagyapját, nem sírhat?
Ani csendesen kimegy.
SAMU
Szerette. Mi is szerettük… Lajosnak Gyuláról. Most mért nem ken, most itt van. Mire vár?
GYULA
Arra várok, amire akarok! És hogy a tízest hazavigye?
MARGIT
Fejcsóválva nézi Gyulát. Gyula, te megint csak vesztesz?
SAMU
Kenj már valamit, az istenért, mire vársz? Mi az istenre vársz? Ordítoznak. Elmúlik az egész élet!
LAJOS
Még a „tous les trois”-ja is meglesz! Behajtja a kilencest! Kiabál. Hátha nála van a kilences! Samuhoz, Gyulára mutatva. Hát hajtsátok, meglesz az ultimója is!
LELKÉSZ
De uraim! Halott van a házban!
Függöny
Néhány nap múlva. Éjszaka van, de egy saroklámpa ég. Összezsúfolt bútorok a színen. A jobb oldali ajtó mellé egy heverőt hoztak be, azon Anya alszik. Ani a kanapén, Lajos és Edit nem messze tőle a bal sarokban, egymás mellett a heverőn. Gyuláék a másik szobában. Nyögések, hánykolódások, horkolás. A falióra hosszan üt. Álmában Lajos felnyög: „Nem… Nem akarom!” Edit fölébe hajol, megsimogatja a homlokát, megcsókolja: „Nyugodj meg… kedves!” Csend, az óra jár, alszanak, horkolnak. Nyílik az ajtó, Samu jön be rajta, óvatosan kézen fogva vezeti Ilonkát, aki húzódozik, de riadtan követi. Suttognak.
SAMU
Ne izgasd magad. Alszanak.
ILONKA
De… szégyellem magam.
SAMU
Nem kell. Itt elalhatsz… Jó család. A mikroszkóp aljában van a notesz…
ILONKA
Nem a zakóban, a világos zakóban?
SAMU
Ne azzal törődj! Hivatalos személy vagy, nektek… kell a mikroszkóp… már csak emléknek is…
SAMU
Lefekszel… az intézet nevében.
SAMU
Nem tehetek róla. Megnézi egyenként az alvókat, csóválja a fejét. Rengetegen vannak megint. Anyához megy, gyöngéden megrázza. Olga! Olga!
ANYA
Jaj, istenem! Sándor?
SAMU
Sándor meghalt. Én vagyok az, Samu.
ANYA
Jaj. Jaj, Samu, de félek… Azt álmodtam, Sándor egy villamos alá került… Nagyon magas volt a villamos, elfért alatta. Istenem… Sír. De vérzett az arca.
SAMU
Én vagyok. És nem vérzik az arcom. Ne izgasd magad.
ANYA
Nyersen. Mit akarsz? Azt mondtad, ma szállodába mész. Nincs hely.
SAMU
Igen… de… ez… a… Előhívja Ilonkát. Az Ili… az Ilonka…
ANYA
Ki ez? Kurvákat hurcolsz ide fel?
SAMU
De ő nem… Nem tud hol aludni… A szállodák tele vannak küldöttekkel… Nemzetközileg…
ANYA
Hát ezt nem élem túl. Alig halt meg Sándor, és te nőket hurcolsz ide?
SAMU
Olgám, elment a HÉV. Nem tud hazamenni. Elhozta a segélyt.
SAMU
Ti küldtetek be a segélyért… – Hangosabban – hogy én el tudom intézni.
EDIT
Félálomban. Félek, Lali… Nem lehet itt aludni.
ANYA
Csaknem kiabál. Nem! Az igaz! Nem elég egy is ilyenből a házban?
Samu csitítja, Ilonka menne, Samu utánakap, közben Anyát hámozza ki az ágyból.
SAMU
Suttog. Ezen van matrac… letesszük a földre.
ANYA
Borzalmas, Mit azon? Itt akarsz?…
ANYA
Hogy mért nem én haltam meg?! Én aludjak a nővel?
ANYA
Mit képzelsz, hát itt gyerek is van!
ANI
Már nem vagyok gyerek, nagyanya!
ANYA
Aludj! Fölébresztetted.
SAMU
Majd én veled alszom… Vagy a földön… Oltsuk el a lámpát.
ANYA
Nem! Nem! Nem akarok sötétben maradni! Elég lesz a sírban…
Samu föltúrja az ágyat, kirángatja a matracokat, leteszi középen a földre. Az ágyneműt is átviszi. Közben mutogat Ilonkának, hogy vetkőzzön, bújjon be az ágyba. Anyát a matracokhoz vezeti, bedugja az ágynemű közé.
SAMU
Na… Itt megpihenhetsz. Nem rossz ez… Mi a fogolytáborban priccsen aludtunk… És szegény Sándor deszkán… Bebugyolálja a nővérét.
ILONKA
Nem lehet megmosakodni?
SAMU
Most nem lehet megmosakodni… Ugorj be, és húzd magadra a takarót.
Ilonka egy kombinéban lefekszik a heverőre, magára húzza a takarót.
ANYA
Hogy ezt is megértem! Sose változol meg. Lassan hatvanéves leszel, de csak nők után kujtorogsz.
SAMU
Ez hivatalos. Vetkőzik. Itt a segély, ezerkettőszáz. Többet adtak. Ilonka retiküljéből akarja előrángatni.
ANYA
Tedd el… Annyit mászkáltál, és kell neked egy új kabát…
Samu lobogtatja a pénzt, aztán visszateszi Ilonka táskájába.
Nem járhatsz ebben a viharkabátban… ilyen nővel.
Samu Anya matraca mellé a földre dob néhány párnát meg takarót, amiket Ilonka mellől rángatott ki. A szőnyegre dobott párnákon helyezkedik el, atlétatrikójában, hosszú alsójában komikusan fest. Nehézkesen forgolódik, azonnal elalszik. Anya feje odaesik Samu oldala mellé.
Sándorral sose féltem. Itt szuszogott mellettem. Egy test voltunk, egy lélek. Éreztem valakit magam mellett… Szép feje volt… Csönd. Üres minden sarok… Borzasztó… Félálomban. Ha később jött meg, akkor is mindig odahajolt, megsimogatta a karomat.
Samu horkolni kezd.
Nem tudom magamnak megbocsátani, hogy életben maradtam. Fiuméban voltunk huszonötben. Vagy később? Vele nem féltem… a tengeren sem… Csönd. Belealszik a mondókájába.
Az óra üt. A másik szobából Gyula lopakodik elő, hálóingben, papucsban. Körülnéz, óvatosan a szekrényhez megy, megpróbálja kinyitni, nem megy. Visszasiet a szobájukba. Lajos átmászik Editen, hogy kívül legyen. Ani hátranyújtja a kezét, hogy Lajosig érhessen. Lajos is nyújtja a kezét, mikor újra nyílik az ajtó. Gyula jön be óvatosan. A szekrényhez megy, kulccsal próbálja kinyitni. Lajos és Ani elengedik egymás kezét. Gyula motoz a záron.
GYULA
É… én? Semmit… Margit fázik. Kellene egy ing.
LAJOS
Fölkel az ágyból, pizsamában. Férfiing?
GYULA
Mindegy. A lába jéghideg.
LAJOS
Ásítva. Minden nő lába jéghideg.
LAJOS
Előrejön, átlép alvó anyján, ahogy mesél a testvérének. Eleinte minden nő lába jéghideg… Csak ha átgázolnak valami folyón… Félnek. Ásít. Hogy mitől? Mitől kell félni? Nem voltak háborúban, fogságban…
GYULA
Apa… Lajos után megy. Emlékszel, mikor hazajött fogságból, milyen kövér volt?
GYULA
Leszállt az állomáson, jött felénk…
LAJOS
A káposzta, az fújta fel!
GYULA
Ilyen… bundabekecs volt rajta…
LAJOS
Mitől félt apa? Ütötték? Lehet, hogy ütötték… Ha az arcba ütnek, nehéz kiállni…
GYULA
Revolverrel az arcba…
LAJOS
Biológus volt. Valami megfoghatót keresett… Amibe bele lehet kapaszkodni…
GYULA
Mindegy. Mikor betegen feküdtem, bejött a kórházba… Abban az átcsináltatott kabátban volt…
GYULA
Abban volt… megfogta a kezemet, mint gyerekkoromban.
Hangja elcsuklik.
LAJOS
Sírással küszködve. Ne bőgj… Téged jobban szeretett.
GYULA
Téged szeretett jobban.
LAJOS
Veled beszélt, mielőtt… elment.
GYULA
Egymásba kapaszkodnak, veszekednek. Téged szeretett…
GYULA
Nem a csók a fontos.
GYULA
Te meg orvos vagy. Semmi se lettem.
LAJOS
Ostoba marha vagy! Alvó anyjuk fölött vitatkoznak. Téged Gyuszikámnak szólított.
GYULA
Lali… Ezt nem lehet tovább becézni. Mit akartál még? „A Lali kitűnőre vizsgázott anatómiából!” „A Lalit kinevezték adjunktusnak…” A Lali.
LAJOS
Anyát szerette… Lenéz rá, majd észreveszi Ilonkát. Ki ez a nő?
GYULA
Horkol. Nem rossz nő. Apa nem csalta meg anyát, mi?
LAJOS
Mit akarsz ezzel mondani?
GYULA
Téged nem kell félteni…
Egymásnak esnének, aztán Lajos lehanyatlik.
LAJOS
Te! Beállították az oxigénpalackot. Akkor már sejtettem. És azok a zöld műanyag csövek! Levegőt! Felnyög.
GYULA
Várj… Kinyitom az ablakot. Kinyitja.
LAJOS
Én vagyok a következő.
GYULA
Ne játszd meg magad! Két éve majdnem kinyúltam.
LAJOS
Dobjuk ki! Az asztalon levő tárcából kivesz egy pénzdarabot. Fej vagy írás?
Lajos földobja a pénzt, nem tudja elkapni, elgurul, lehajol, keresi, Gyula is, négykézláb mászkálnak, átlépnek az anyjukon, nem találják a pénzt.
LAJOS
Azt hiszem, ezen a pénzen nincs is fej…
GYULA
Csak írás… Köhög. Hogy mért ugatok? Szétszakad a gyomrom.
LAJOS
Belekapaszkodik a testvérébe. Nem akarok egyedül megdögleni! Nem akarok!
GYULA
Nem lettem semmi! Egy csónakot szeretnék… A Balatonon… Apa azt mondta…
LAJOS
Ne apázz!… Pénz kell?
GYULA
Önkéntelen mohósággal. Sok pénz!
LAJOS
Nyisd ki a szekrényt.
GYULA
Kieveznénk a Balatonra… Köhög. Küszködtem…
LAJOS
Ne köhögj… Apa… emlékszel… azt mondta, mindennek megvan a maga menete… azt hitte, hogy le lehet győzni a félelmet… próbáld meg… Szemben állt a vallatótiszttel. Azt mondta neki, agyon fogja lőni, mondja el a Miatyánkot… De ki tudja végig a Miatyánkot?
Egymásba kapaszkodnak, Gyula a kulccsal matat a záron, Lajos Ani kezéért nyúl.
Margit jön a szobába, felöltözve, felgyújtja a villanyt, kivilágosodik, mindenki riadtan szedelőzködik.
MARGIT
Mi az, verekedtek?
Gyula és Lajos szégyenkezve szétugranak. Anya felül a matracokon.
ILONKA
Csak a segélyt hoztam el…
Samu feltápászkodik mellette, visszazuhan, újra felkel atlétatrikóban, a magára terített viharkabátban.
SAMU
Ilyen kabátban járok!
LAJOS
Ilonkának viszi Edit nagykabátját. Majd veszel egy új kabátot! Kedveskedve Ilonkára erőlteti a kabátot.
EDIT
Ne, ne! Baby-dollban föltérdel a heverőn. Az az én kabátom!
LAJOS
Csak amíg… kimegy mosakodni… Nem fázik?
MARGIT
Editnek. Tudod, mi mindent láttam én már?
GYULA
Hogy elvegye a helyzet élét. Hozz már be valami reggelit! Éhen döglünk!
MARGIT
Nekem akarsz valami újat mondani? Kimegy a konyhába.
LAJOS
Anyához megy, akinek a főkötője egészen félrecsúszott. Úgy nézel ki, mint valami bohóc! Ani!
Ani odaszalad hozzájuk, pizsamában, segédkezik, Anyával kiviszi az ágyneműt.
SAMU
Rászól Ilonkára. Ágyazzunk be. Fázom. Előveszi a laposüveget, húz belőle. Ilonkának nyújtja, aki a heverőbe ágyaz.
LAJOS
Az elgurult pénzt keresi, fölemeli. Írás!
SAMU
„Meglásd, meglásd… ó… ó… Sá… ámuel…”
Edit összerendezi a heverőt, kanapét. Samu odaviszi neki az üveget. A lány iszik.
MARGIT
Be, nagy tálcán hideg ételek. Hova sietsz? A férjedhez? – Na. Egyetek. Én nem tudok a semmiből ennyi embert etetni! Lajos elé áll, aki százast ad neki a tárcából.
Margit tüntetően kivonul.
ANYA
Be, rendetlenül felöltözve, lábán fél bundacipő, lecsúszott harisnya, színes mellény, férfibekecs. Elmentek?
GYULA
Dehogy megyünk… A kanapét rendezi.
LAJOS
Nem hagyunk egyedül, ne félj.
GYULA
Jaj, Anya, öltözz föl rendesen! Csak összeszedjük a hagyatékot! Bekíséri a másik szobába.
EDIT
Ilonkához. Hol itt a W. C.?
Kimennek. Ilonka felöltözve tétován áll, Lajos bambán hallgatja.
ILONKA
Úgy volt, hogy… harisnyanadrágot is veszek… anyámnak. Ízületes… és nincs olaj. Nem tudja kezelni a kályhát. A verandáról nagyon befúj a szél… Üveges a veranda.
ILONKA
Üveges verandánk van, Pomázon. Szép, csak hideg… Nem tudom, mi lesz vele? Nem tudom. A fogait is meg kell csináltatni… És a kertet se vállalja senki. Én szoktam fölásni… Ő nem nagyon tudja még a háztartást sem ellátni, és ketten élünk ott… Most meg a fogai is…
ILONKA
Volt egyszer kinn nálunk… Azt mondta, gyönyörű. Egyszer csak fölbukkant. Anyámnak virágot hozott… Azt mondta, csak erre járt… véletlenül. Ott állt az udvaron…
ILONKA
A professzor úr… Abban a kabátjában…
ILONKA
Még azt is mondtam neki… meg kéne csináltatni a kerítést… – Hangosan – bejönnek a kutyák! Kiássák a kerítés alját, és… ketten vagyunk… Sivár az egész környék, poros…
LAJOS
De ott szépek a hegyek… szép a kilátás…
ILONKA
Szép… Fitymálóan legyint. Akkor azt hittem, minden rendbe jön… A retiküljéből kivesz egy kis gyógyszeres üveget, elejti.
LAJOS
Ne féljen… Fölveszi az üveget, megfogja Ilonka kezét. Majd hazaviszem kocsival…
ILONKA
Az intézetből jöhetett… Csak jártunk körbe az udvaron, azt mondta, hetvenhétszer elölről kell kezdeni… Einstein is így tette, mondtam erre én, persze ő nevetett… és eltörött a szemüvege… Valahogy egy hirtelen mozdulatot tett, és leesett a szemüveg a földre… Persze én megijedtem, de ő fölkapta, visszatette, és az üres kereten át pislogott: „De azért még látunk!”
LAJOS
Megérinti a vállát. Mondtam, hogy hazaviszem…
ILONKA
Megy a HÉV is, gyakran… Kimegy az előszoba felé.
Ani bejön pongyolában.
ANI
Ahogy Lajos mellett elmegy, szinte fellöki. Nem lehet itt sehol se felöltözni! Pongyolája alatt, háttal, fölveszi a harisnyanadrágját.
LAJOS
Csak apámról beszéltünk… Meg vagyok zavarodva. Ez a halál… És te csak itt pucérkodsz… Átöleli.
ANI
Hagyj már békén! Inkább egy állást szerezzél!
LAJOS
Leül a heverőre. Állást?
ANI
Hát tudod, hogy nem vettek föl! Nem megígérted, hogy odaveszel magadhoz?
LAJOS
A kórházba? Hát az nem neked való hely!
ANI
Előtte áll. Mindegy! Hát ennyit nem értesz?
LAJOS
Zavarodottan. Mi is van ma? Péntek? És mikor lesz elseje? Átöleli, maga mellé húzza. Te… az egy olyan sötét hely… Kiábrándító, ami ott folyik. Hát ahhoz gyomor kell… Ráhajol.
ANYA
Bejön. Hagyd, fiam, azt az Editet békén. Nem vagy már húszéves. Még ottmaradsz közben.
Lajos felugrik, rátakarja Anira a takarót egészen, anyját visszatessékeli.
ANYA
Vigyázz, fiam… Olyan rossz bőrben vagy. Nem éri meg…
Lajos rácsukja az ajtót, aztán a székre rogy.
ANI
Odaszalad hozzá. Rosszul vagy?
LAJOS
Csak a szívem… A szokásos… Itt… Dörzsöli. Nem jutok már én el… messzire…
ANI
Dehogynem! Majd én vigyázok rád!
LAJOS
Jaj… gyerek vagy… Gyerek.
SAMU
Felöltözve be. Csak nem halsz meg te is?
LAJOS
Nem… most nem… Hirtelen durván rákiált Anira, mintha szégyellné a gyengeségét. Menj már öltözni, Ani!
ANI
Fölveszem a kék ruhám, jó? Tétován kimegy az előszoba felé.
SAMU
Mi az, itt mindenki meghal? Igyál! Előveszi a laposüveget, előbb gyorsan húz belőle, aztán Lajosnak adja, az nehézkesen nyeldekel. Előbb nekem kell meghalni… Megvan a sír, elég drága volt, de megvettem. Vidéken szép a temető. Azért nem jövök fel. Minden évben rendbe teszem, tavasszal meg halottak napján. Rendesen körülültetem fűvel… meg rózsát bele.
LAJOS
Szép lehet… Lassan felöltözik a fotel mögött.
SAMU
Gyönyörű… Egy főmérnök meg egy alezredes között fogok feküdni… A nevem meg a születési dátumom ki van írva… dőlt arany betűkkel… Szép, meg kell adni… Hatezerbe került… eddig.
SAMU
Meg. Te… A közelben csupa úriember fekszik… valakik. Hárommal arrébb egy miniszteri osztályfőnök. Rendes ember volt, részt vett a földosztásban, csak a szíve nem bírta.
SAMU
Víz? Tölt neki. Nem ér semmit. Milyen koporsót akarsz?
SAMU
Torpedót csináltatok… Láttad azt a faanyagot a szomszéd ravatalozóban? Az még tölgy… Lekopogja az asztalon. Torpedó II. Elegáns! Nem kell ezüst… Túl díszes, te se csináltass. Lajoshoz hajol. Te… nehogy Sárit mellém fektessétek!
MARGIT
Bejön a teával. Itt a tea…
MARGIT
Mit csináljak? Én nem tehetek róla!… Kimegy.
GYULA
A szobából be, felöltözve. Mi ez, ennyire rosszul vagy? Megragadja Lajost, aztán visszaejti, mint egy rongybabát. Előbb még meg kell beszélnünk a hagyatékot! Fölvesz egy kolbászdarabkát, beleharap, kenyeret tör. Egyél te is, talán az használ. Lajoshoz viszi a kolbászt, az elfordítja a fejét. Akkor te.
Samu leharap egy falatot, mohón eszik.
SAMU
Kenyeret is adj… Nem tudom így lenyelni.
Gyula levág egy darab kenyeret, odaadja Samunak.
GYULA
Csak már túllennénk. Nem bírom az emlékeket. Eszik. Mi az istent csináltok kinn?
ANYA
Előbotorkál, díszesen felöltözve, nagy csipkegalléros fekete ruhában. Csak ez van? Sajtot vág, eszik. Kávé?
GYULA
Most nincs kávé, anya! Örülünk, hogy élünk. Kimegy.
SAMU
Ide ülj, kényelmesebb… Hát itthon vagy!
ANYA
Legyint. Otthon. Csak a sírban lesz. Te mikor akarsz hazamenni?
SAMU
Megyek… Csak gondoltam… elosztjuk a hagyatékot… Segítek… neked…
MARGIT
Be, utána Ani, Edit, Ilonka. Egyetek.
ANYA
Hunyorogva. Ennyien vannak?
A nők szétszélednek, Ani Lajosnak viszi a cipőjét, ruháit. Edit Anyához megy, kezet csókol, az lerázza a kezéről, Ilonka illedelmesen egy székre ereszkedik, Samu kedveskedve veszi körül, kenyeret vajaz, teát tölt, Margit csípőjére tett kézzel áll fölöttük.
LAJOS
Valamit be kéne vennem…
Ani sietve gyógyszert hoz neki, vizet. Mindenki eszik, kapkodják az ételt, nem mohón, de sietősen.
ANYA
Jóízűen falatozik. Siserehad.
LAJOS
Félrehúzódva ül, rézsut az evőknek.
Mindenki a maga temperamentuma és hangulata szerint eszik. Hosszú néma jelenet, evőeszközök zörgése, jóízű evés.
Utána Lajos szólal meg, mintegy magának, a többiek oda se figyelnek.Két napot egybe nem vállalok, az biztos… A széken elnyúlva. Mit akarnak azzal az ajtóval a lift mellett? Majd hallgathatom az állandó csapódását… Nagyot nyújtózik. A lóversenyt is abbahagyom… Hányok, ha csak a hegyekre gondolok… Jugoszlávia… ötödször… Az a rohadt tenger is… Szünet. Julikát még megteszem… szépen fut… De Nérót már nem…
SAMU
Remek ez a fasírt, meg kell adni…
Csend, esznek.
LAJOS
Én nem leszek főorvos, azt tudom… Pedig szegény öreg hogy akarta! Kuncog. Csak ő hitt bennem. Legyint. Vége az ügetőnek… Én szedjek gyógyszert? Minek? Szünet. De azt a szemetet, azt kirúgom… Dühösen. Érdemes volt… Éjszaka rájöttem… Kirúgom azt a Gadónét! Felkiált. Ezt már biztosra veheti! Ki van rúgva! Agyamra megy a tisztasága. Minden évben kimeszelteti a konyhát… köszönöm! Mint falun! Hát mitől fél? A bogaraktól? Olyan öreg, mint egy… bábaasszony! Nem emelem a fizetését, nem megyek haza vacsorázni… Szünet. De miért ne igyak? Szegény öreg féltett, hogy iszom… Mit féltett rajtam? Nevetgél. Van rajtam valami féltenivaló? Kár, hogy nincs gyerekem… Szünet. Megvilágosodott, Gadóné! Ki van rúgva! Érdemes volt… Éjszaka rájöttem… Vége az ügetőnek…
GYULA
Bejön, egy nagy borítékot lobogtat a kezében. Na… Halálom után felbontandó!
SAMU
Hű, de meleg ez a rohadt tea! Elejti a bögrét.
GYULA
Figyeljünk ide, isten nevében. Mindenki itt van, akit érint, akit érdekel… Apám… – Megbicsaklik a hangja – itthagyott bennünket.
Edit felsír.
MARGIT
Most ez mit sír? Nem is rokon.
SAMU
Fektesse már le valaki ezt az asszonyt… nem bírja… Még rosszul lesz itt közben. Inkább igyon valamit.
EDIT
Gondolja, használ? Iszik.
GYULA
Apa… tudjátok… Megint elérzékenyül.
MARGIT
Most sírsz, vagy olvasol?
SAMU
Hagyott végrendeletet?
ANI
Meglöki a vállával. Hát azt olvassa!
EDIT
Ilonkához, zörgés közben. Te hallasz valamit?
ILONKA
Gyámoltalanul. Elment a HÉV, nem tudtam már hazamenni.
GYULA
Kiáltva. A halál az egyetlen dolog, amivel szembe kell néznünk!
SAMU
Ezt ő mondta, vagy te mondod?
GYULA
Ebben a borítékban… amit… két hónappal előbb már leragasztott…
LAJOS
Gyerekek, hát nem mindegy?
SAMU
Na de tudnunk kell… Ő nagyon sok értéket hagyott maga után… amit föl kell mérni… Az intézet is kíváncsi… Ugye, Ilonka?
ILONKA
Félénken. Hát… nekem el kell mennem.
SAMU
Ne haragudjatok, Ilonka… az állam nevében…
MARGIT
Milyen állam nevében?
MARGIT
Nekem akarsz az állammal jönni?
ANI
Gyöngéden felkelti. Mama… Most ne aludj!
SAMU
Igen! Ő nemcsak a családért dolgozott, hanem az emberiségért! Egy nagyobb közösségért!
MARGIT
Te beszélsz, aki már elvitted az arany cigarettatárcát?
SAMU
Hát nekem adta! Azt ő maga adta nekem a halála előtt!
GYULA
A halála előtt nem is találkoztatok!
SAMU
De megígérte! Nesztek… visszaadom, ha kell… A farzsebéből rángatja elő a tárcát.
EDIT
De ne adja vissza, ha neki ígérte!
ANYA
Hagyjátok… Legyint. Mégiscsak feljött, ő intézte a kriptát.
MARGIT
Nem is tettük kriptába!
SAMU
Az asztalra dobja a tárcát. Csak nem képzelitek, hogy megtartom?
MARGIT
Ő adja oda neki, hogy tartsa meg!
LAJOS
Majd veszünk neked egy másik tárcát. Ez emlék.
SAMU
Hát éppen ez az! Hogy emlék! Ti még nem is éltetek, mikor én vele Torinóban voltam. A vásáron. Én vettem neki!
GYULA
A vásáron? Ilyen értékes holmit!
GYULA
Egy olasz cégtől kapta, nekünk is százszor elmesélte…
SAMU
Fölkapja a tárcát, Anihoz rohan. Most te mondd meg… tebenned még van… még nincs… valami… Itt van az „S” betű, vagy nincs itt? Sárival járunk jegyben. „S”. Nézd meg. Te még látsz, te még hiszel az igaz érzésekben…
Ani elmegy.
Samu Ilonkához. Vagy te… itt kell lennie valahol a bal sarokban.
ILONKA
Nézi a tárcát. Tényleg „S” betű.
MARGIT
Nem szeretted soha Sárit.
SAMU
Most ő mondja! Hát a világon se voltál, négy éve vagy a családban, és te mondod, hogy nem szerettem a feleségemet! Ilonkához futna, aztán hirtelen meggondolja magát, Edithez fordul. Az én… az én Sárimat?
EDIT
Kuncog. Mért? Hátha szerette?
ANYA
Szunyókálásából felriad. Ittam én már kávét?…
ANI
Idegesen felkiált. Olvassa már!
MARGIT
Ne ordíts! Most épp te ordítasz? Gyerek vagy, ehhez te nem értesz!
SAMU
Lehet, hogy ti nem szeretitek egymást, de mi nem így kezdtük! Ma már nem csoda, ha… nem… annyira… De mi az első hat évben azt néztük, hogy hol feküdjünk le!
MARGIT
Próbálj meg lefeküdni itt… bárkivel! Ebben a tömegben!
Anya elalszik.
EDIT
Iszik. Én nem tehetek róla!
SAMU
Mért jöttetek ide lakni? Én gondoztam volna szegény Olgámat! Megsimogatja az alvó asszony vállát.
MARGIT
Sírósan. Hogy mi jöttünk ide lakni? Hallod, Gyuszi? Szegény anyád fölfordult volna nélkülünk… titőletek éhen pusztulhatott volna! Szabadságot veszek ki…
EDIT
Jugoszlávia! Lajos! Elintézted a szabadságodat?
LAJOS
Gyerekek! Mindent meg fogunk oldani!
ILONKA
Felveszi az ajtóban a kabátot. Nem találom a sálamat.
GYULA
Margithoz. Hogy mi nem szeretjük egymást? Hallod, mit mond? Anyjához fut. Hát nem mi gondozunk téged?
SAMU
Paraszt maradtam, hogy el tudjalak tartani titeket! Kibontja Ilonkát a kabátból, visszaülteti egy székre. Nyolc hold szőlőnk volt, dolgoztam látástól vakulásig, még most is ilyen kabátban járok, mint egy vigéc! Egy fityingetek se volt! Apádnak kilógott a feneke a nadrágból!… Olga… Olga a megmondhatója… Igaz? Anyához rohan, az félrebillentett fejjel alszik. Tanár volt… fillérekért! Lalit mi taníttattuk Veszprémben… Gyula gyomrát Füreden kezeltettük!
SAMU
Sose maradtál volna életben nélkülünk! Margithoz. Köszönd meg nekem, hogy ez a férfi él!
Anya alszik.
GYULA
Két tojással küldtetek haza.
SAMU
Olga… hát te vagy a megmondhatója… Disznót hizlaltam nektek, két disznót – Mutatja –, hogy legyen betevő falatotok! Magam vágtam, magam füstöltem, magam töltöttem…
Anya alszik.
GYULA
Kétszáz pengőt fizettünk egy disznóért.
SAMU
Kétszáz pengőt! Legyint. Magam hoztam föl a vonaton, földarabolva, külön a sonkát, a hurkát… földarabolva, mint egy… embert! Mint egy gyilkos… a németek elfogtak, hogy zsidóknak hozom az ételt… itt ültem a Mosonyiban négy napot… Miattatok! Gumibottal vertek!
ANI
Rájuk kiált. Hát én ezt nem hallgatom! Megindul kifelé.
MARGIT
Most ő finnyáskodik! Hát azt hiszed, csak flancból áll az élet? Örülj, hogy ilyen gyerekkorod volt, hogy befogadtak!
MARGIT
Én hálás lettem volna!
MARGIT
Visszahúzza. Hát felnőtt vagy már! Mi a legnagyobb gyászban vagyunk, ő meg húzza az orrát! Tőlünk csak jót láthatsz! Mégis megbuktál a vizsgán!
EDIT
Megbukott? Ilonkához. Jaj, ne haragudj… Itt ültem végig a sáladon… Előhúzza a feneke alól, de elfelejti visszaadni.
MARGIT
Én nem tudom, mi van vele? Szerelmes vagy őrült? Nem volt ez ilyen. Azt hiszi, örökké csecsemő marad?
GYULA
Hagyjad. – Okádtunk a hurkától! Igaz, Lali? Attól lettem beteg. Leromlottam.
SAMU
Te? Hát úgy születtél, hogy alig lehetett rád nézni!
GYULA
Máj nem volt benne, csak rizs… Piros rizs volt a hurka… A kutya… emlékszel, Lali, a kutyánk… az a töpszli… na, hogy is hívták…
LAJOS
Megáll a kavargás, a csöndben mondja. Samu.
GYULA
Na, a Samu is fölfordult tőle!
SAMU
Ilonkához rohan. Rólam nevezték el a kutyájukat!
GYULA
Apa is mondta… A vért aznap megetted, ahogy vágtatok!
SAMU
Hát a vér megromlik! A vért aznap meg kell enni… nem hagyhattam hetekig!
LAJOS
Szerette a vért, hagyjátok.
SAMU
Nem szerettem, ha tudni akarjátok, csak nem akartam kárt.
GYULA
De Lali, hát hetekig feküdtél a hurkától! Ilyen volt a szád – Mutatja –, ötszörösére dagadt, mert hallal etették a disznót, halszaga volt! Még most is hányok!
EDIT
Samuhoz naivul. Hallal etették?
SAMU
Maguk nem is éltek! Örültem, hogy kapok valamit, amivel etetni lehet a disznókat! Egy füredi halász lopta nekem a halgazdaságból a belsőségeket! Nagyon jó disznó volt az.
Anya lebillen a székről, Samu visszatolja.
LAJOS
Kirúgom, az biztos.
SAMU
Rémes? Hát… – Utánamegy – amit nagyapád… vagyis… ennek az apja… – Gyulára mutat – végzett… Azt hiszed, hogy az állam adott rá pénzt? Pont az ő kísérleteire fordította a pénzét, aki megbízhatatlan volt?
ANI
Nem szégyellitek magatokat? Kifelé indul, Samu visszafogja.
SAMU
Az a szégyen, hogy mi… az egyszerű emberek… teremtettük meg ennek a feltételeit… Nem mentem egyetemre… Olga miatt… Anyát megint elkapja. Sándort támogatni kellett… én meg paraszt maradtam, hogy legyen pénz! Nézzétek meg ezt a kabátot! Odarohan a fogashoz, lerántja, aztán az Ilonka ölébe dobja.
ILONKA
Én is mondtam neki. Tegnap olyan szép volt az a bőrkabát… Meg kellett volna venni… Samuhoz. Mennyibe is került az a bőrkabát?
SAMU
Háromezer-ötszáz. Gyuláéknak beszél. Apádnak laboratóriuma se volt! A mellékvesémmel volt baj, mikor bejött a kórházba, és rádöbbent, hogy a félelem…
MARGIT
Az ő mellékveséjével! Nekem akarod ezt mondani? Mindenki mellékveséjében félelem volt… talán a te mellékvesédből analizálta a papa az ellenszert?
SAMU
Csendesen. Nem! De az én mellékvesém…
LAJOS
Kinek nincs mellékveséje?
SAMU
Épp te mondod ezt mint orvos? Tudod, hogy mellékvese és mellékvese közt mi a különbség?
LAJOS
A disznónak is van mellékveséje.
Edit tölt magának, iszik.
SAMU
De úgy fél, mint egy ember? Mint én? Bejött a kórházba…
LAJOS
Veszünk neki egy tárcát.
SAMU
Ne… em! Nem a tárcáról van szó…
EDIT
Ilonkához. Hát most nem mész akkor? Nyújtja a sálat.
ILONKA
Átveszi a sálat. Megyek is, csak ez a kabát…
SAMU
Azt mondjátok, az ember úgy fél, mint a disznó?
LELKÉSZ
Belép, halkan köszön. Aktatáska a kezében. Békesség legyen a ház lakóinak! Dicsértessék!
Anya fölriad.
MARGIT
Na, csak ez hiányzott…
GYULA
Mindörökké. De jó, hogy eljött…
LELKÉSZ
Ilonkához megy, kezet fognak. Nem ismerjük egymást… Balajthy Walter.
Az egész játék lelassul, a lelkész veszi át az irányítást, mint egy nyilvános gyónásban.
ILONKA
Nem tartozom ehhez… a családhoz…
LELKÉSZ
Pápai prelátus voltam… csak elestem… a küszöbben… Így fölállt a küszöb… Mutatja.
ILONKA
Az… intézetben voltam…
LELKÉSZ
Ó… Nem is gondoltam volna!
ANYA
Keservesen Lajos felé. Hát már megvolt a temetés!
LELKÉSZ
Samu segíti, hogy leüljön. Elfáradtam… hogy mondta az Úr?
MARGIT
Az Úr. Behozza a kimosott miseinget, a Lelkész köszöni, belegyűri az aktatáskába, mint egy rongyot.
GYULA
Tisztelendő atyám… nagy gyászban vagyunk…
ANI
Gúnyosan. Nagy gyászban! Nem látszik?
MARGIT
A Lelkésznek. Látja… Így beszél velünk! Mert jót akarok! Hát megérdemlem én ezt? Nem magamnak akarok vagyont!
SAMU
Előveszi a laposüveget. Igyon, atyám…
LAJOS
Igyon. Legyint, a pap húz az üvegből.
LELKÉSZ
Lenyeli. Lel… lelke van…
ILONKA
Barnard professzor szerint a disznószív is jó lesz az emberbe!
EDIT
Fölnyerít. Olvassa már a végrendeletet!
LELKÉSZ
Tűnődve, lassan. A test leránt… A társaságra meredve beszél, mint egy hipnotizőr. A test rabszolgái vagyunk… testvéreim… Félünk. Minden zugból leselkedik ránk valami…
ANYA
Közbeszól. Mit akar ez?
LELKÉSZ
A fák susognak, mint óriási, sűrű tollak! Egyedül marad az ember… Ilonkához fordul. Maga érti ezt… A békét nem elég a világban megteremteni… A falak sivárak… beton, fal, mint a börtön… A testet föl kell szabadítani… Ilonkára mutatva. Igaz?
LELKÉSZ
Lefeküdt már valakivel?
ILONKA
Bizonytalanul. Le… le…
LELKÉSZ
És? Felrántja a mutatóujját. Milyen? Az életre érti.
ILONKA
Nagyon bizonytalanul, mintegy félálomban. Jó… jó volt.
ILONKA
Igen… Nem tudom… Körülnéz segélykérően. Nem mindig…
LELKÉSZ
Ez az! Nézze meg ezeket! Az ember nem mindig akar gyereket!
SAMU
Nagy röhögéssel. Érthető. A pap ránéz, mire elkomolyodik.
LELKÉSZ
Lazán összekulcsolja a kezét, mintha imádkozna. Ki kell bírni a testet… A félelmet! Fölemeli a mutatóujját. XXIII. Jánost ismerte?
LELKÉSZ
A kertben sétált… amerikai katonák mentek ott… azt mondta nekik… angolul! Hat nyelven beszélt… „Gyertek közelebb…” Lejátssza a jelenetet. Megrettentek. Volt közöttük olyan, aki a vietnami gyerekekre dobta a bombát! Összedemulálták magukat! Dühös.
ILONKA
Mint egy médium. Össze…
LELKÉSZ
Nem fontos… Azt kérdezte tőlük. „Mitől féltek?” Körülnéz, dermedten hallgatják. Eleinte nem félünk semmitől… – Hátradől, mosolyog – aztán jön a fal… Mutatja. Kapaszkodunk… – Mutatja, túlzóan – a másik emberbe… Folyik az élet… Szünet.
SAMU
Egészen halkan, hogy meg ne zavarja. Igyon, atyám…
GYULA
Mi nagy gyászban vagyunk, atyám… Nincs időnk a félelemmel foglalkozni…
LELKÉSZ
Megyek is. És a pénz? Nem fizették ki a temetést.
MARGIT
Samuhoz. Ki se fizettétek?
SAMU
Én fizessem ki? Meg vagytok bolondulva?
ILONKA
Itt a segély… Előveszi.
SAMU
Azt nekem adták kabátra, ugye, Olgám? Elrakja.
EDIT
Gyerekek, dobjuk össze! Ez ne legyen gond!
GYULA
De miért? Lali rendelte a papot!
LAJOS
Hát minden költséget én álltam!
EDIT
Még a taxit is ő fizette!
ILONKA
Szépen énekeltek… Szép szertartás volt.
GYULA
De minek kellett pap? Apa nem akart papot! Igaz, Margit? Ki rendelt papot?
SAMU
Nem akartunk papot. Sándor nem szerette a papokat!
ANI
Majd én kifizetem! Megragadja a cserépperselyt.
GYULA
Ki akarja venni a kezéből. Az félre van téve! A fél csónak ára benne van!
ANI
A földhöz vágja. Tessék, itt a pénz!
Gurulnak a pénzdarabok, bankók.
Egyétek meg! Kirohan.
LELKÉSZ
Szedegeti a pénzt. Nem baj…
Gyula is, Margit is szedi, ki-ki összegyűjti a magáét.
Neki is meg kell tanulnia… mi a halál!
EDIT
Föláll. Anikó! Ani-kó! Ne menj el! Hát most fogják neked elmesélni, hogy miért érdemes meghalni! Itt van anyuka… apuka… Samu bácsi… Edit néni is… én is itt vagyok! És Lajos bácsi!… De azt hiszitek, hogy én hazamegyek? Sose megyek haza… Utálok hazamenni… És utálom az egészet. Utálom a férjemet, aki csak ül otthon a könyvei előtt és bámul, bámul, hogy mikor fektessen le! Az ő finom lelke! Meztelenül nézeget a fürdőszobában… Mint egy meztelen kígyót… Brrr! Közben Heisenberget olvas meg Proustot! Mindenki a testemet nézi! Utálom már a mellemet, a hajamat, a körmeimet… az egészet! Végigmutat magán. Igaza van… Lelkészhez. Mennyi időm van hátra? Hátha rákom van?
EDIT
Mért? Mért ne lehetne rákom? Akkor aztán mit csinálok? Egyszerűen megdöglök?
SAMU
Lajoshoz. Te! Ez be van rúgva… Én nem is itattam…
LAJOS
Sose szokott berúgni… Edithez megy.
EDIT
Akkor aztán mit csinálsz velem? Ha történetesen rákom van? Kidobsz az utcára? Vagy akkor legalább nem fogsz elhagyni? Ráborul Lajosra.
Gyula köré sereglenek.
GYULA
Nem akarom elszakítani!
SAMU
Add ide… Kirángatja a kezéből a borítékot, föltépi, nagy fényképet vesz elő. Olga!
EDIT
Húszéves! Lajosnak mutatja. Pont úgy néz ki, mint én!
SAMU
A hátára van írva valami! Elveszi Edittől, közel viszi a szeméhez a megfordított képet. „Őszintének…” Ilonkához siet. Nem látom…
Edit kikapja a kezéből.
MARGIT
Nézd, Gyula! Idegenek olvassák!
EDIT
Belevisít a zajba. „Őrizzétek örökké!”
Hosszú, döbbent csend.
GYULA
Ilyen marhaságot!
Samu eldobja az Edittől elragadott képet a kanapéra. Edit utánakap a lebegő képnek, de az a földre zuhan.
Add ide a kulcsot! Kikapja anyja kezéből a kulcsot, a szekrényhez megy, fölrántja. Ez az! Nem akarunk mi semmit… csak emlékeket!
SAMU
Kimarja a világos zakót. Ez az! Szegény! Magához szorítja. Ebben! Ebben volt utoljára… velem, Csopakon!
GYULA
Rángatja a kezéből. Ez neked nem is jó… szűk rád! Te sokkal kövérebb vagy!
SAMU
Az… – Miközben a zakón huzakodik, Ilonkára kiált – az az intézeté!
A Lelkész átveszi tőle, de Margit kikapja a kezéből. Samu elveszi tőle a mikroszkópot. Ilonkának adja. Edit a zakóért nyúl, Samu a kazettáért. Gyula a mikroszkópért, huzakodnak.
LAJOS
A kazettát nekem hagyta!
MARGIT
És Gyula, te ezt csak úgy nézed?
GYULA
A kazettát? Hát tönkretetted a lányunkat! Megbukott a vizsgán!
LAJOS
Én? Hát tehetek én róla, hogy nem tanul?
GYULA
Mert mással sincs tele a feje, mint veled!
EDIT
Lali nem tehet róla, hogy nem lettél semmi! Gyulához. Irigylitek, az az igazság… mert lett belőle valaki… orvos lett! Felküzdötte magát!
MARGIT
Te beszélsz? Úgyse fog Lali elvenni! Befeküdtél az ágyába!
EDIT
Az a baj, hogy sokat keres?
MARGIT
Én pedig nyomorogtam… Helytálltam, és roncs lettem… És a lányom is egy nulla…
SAMU
Csitítólag. Majd Lali szerez neki állást a kórházban! A huzakodásban övé lesz a mikroszkóp.
LAJOS
Én? Én nem tudok állást szerezni… Ki se látszom a gyászból! Ezeknek szerezzek állást?
GYULA
Lajoshoz, fenyegetően, közben a zakót szorongatja. Nem úszod meg szárazon, ha ez a lány csinál magával valamit!
EDIT
Nyomorogtatok! Nem dolgoztatok, az az igazság! Vesegyulladás! Fölnevet.
LAJOS
Én nem tehetek a ti nyomorotokról! Rohannom kell a kórházba… hat nő van mára bejelentve! És különben is, meghalt az apám! Az nem elég? Kinyitja a kazettát: üres.
Samu a mikroszkóp fiókját húzza ki: üres. Gyula a zakó zsebeit forgatja ki: üresek. Ani jön be, fehér ballonban.
MARGIT
Nulla lettél! Rámutat Anira. Humbug az egész! Fölkapja a fényképet a földről. Nevetséges! Hova keveredtem?
LELKÉSZ
A mankóját otthagyja a televízió mellett, felkap egy bambusz sétapálcát, próbálgatja, majd azzal távozik. Uraim! Isten a félelem!
MARGIT
Hisztériásan nevet. Ez a vagyon! A nagy professzor!
ANI
Ne bántsd a Nagyapát!
MARGIT
Nem is a nagyapád! Semmi közöd hozzá, hálisten. Neked is telebeszélte a fejed, hogy majd így csinálsz… – Leutánozza a lány akrobatamozdulatait – meg így csinálsz… Aztán melléd fekszik valaki… a trapézon!
MARGIT
Mit anyázol? Nem látod, hogy mi ez? Egy rakás szerencsétlenség. Nagyzolás. Ha nem megyek ehhez a szerencsétlenhez, normálisan élnénk.
A tárgyakkal dermedten állnak, mint egy kimerevített mozgókép.
Mit kaptál ezektől? Hogy az Öreg üvegjeit lehurcolhattad a beváltóhoz? Egy húszasért? Mikor adott neked külön egy forintot?
ANI
Különb volt mindnyájatoknál! Sose nézte a pénzt!
MARGIT
Az igaz… Három lepedőt vett nászajándékba! Hogy legyen min aludnom ezzel a… nímanddal!
ANI
Akkor hálálkodtál. Akkor neki se volt semmije. Ti mondtátok!
MARGIT
Erre vártam tízévi böjt után! Hogy egy fényképet szorongassak a kezemben… Lábujjhegyen kellett lépkednem, jaj… a nagy professzor dolgozik! Kétségbeesetten nevet. Idegesíti a zaj! Az ősz professzor! Éhenkórász…
ANI
Úgy bánt veled, mint a lányával…
MARGIT
Így, Margitkám… meg úgy, Margitkám… nagy diplomata volt, nekem nem kell bemutatni… Beszélni, azt tudott! Közben ő volt a professzor! Samuhoz. Téged is lenézett… mert paraszt maradtál!
SAMU
Na, Margitkám, azért ne túlozzunk. A derekammal is kivitetett… – A derekát fogja – na… – Segélykérően körülnéz – hol van az a… meleg víz?
MARGIT
Nem tudom… Mindenesetre. Lali sose lesz főorvos… Na és ez! Gyulára mutat. Annyit se tudott kicsikarni belőle, hogy egy papírja legyen! Vagy legalább pénze!
ANI
Kétségbeesve. Hallgass már el! Összevissza beszélsz! Ő volt az egyetlen, aki… Ti meg itt turkáltok a zsebeiben, hogy egy forintot találjatok… És féltek, rettegtek, az az igazság… Nem az ő halálától féltek… a magatokétól! Most kapkodtok!… hátha van valami csodaszer… Egy por, amit be kell venni… és szépek lesztek, okosak lesztek! És nem kell félni! Hogy valaki helyettetek majd kitalál egy képletet… egy pirulát! Ő… ő maga volt… Fölmagaslott! Feléje se néztetek, amíg élt, kigúnyoltátok, most meg irigylitek!
MARGIT
Fölmagaslott, az igaz… Ilyen töpszli volt… Feltalálás! Gúnyosan nevet. Lehet, hogy egy-két mosóport kiizzadt magából…
ANI
Akkor mit szorongatjátok ezeket a vackokat?
Mindenki eltartja magától a harácsolt darabokat.
Mert hátha! Hátha tudott valamit! Mutatja az ujjaival. Valami titkot! Hogy hátha… egy notesz… a pénz… A remény!
MARGIT
És szerinted ez a fénykép micsoda? A gyávaság. Forgatja a kezében. A blabla. A földre dobja.
ANI
Anya! Hát te is szeretted!
MARGIT
Szerettem? És mit kaptam tőle? Idejártam takarítani, mosni… Én csak adtam ennek a családnak! És mi a jutalmam?
ANI
Gyöngéden. A jutalmad? Hogy szeretted!
MARGIT
Az igaz! De téged szeretett a legjobban! Úgy nézett, mint egy zabigyerekre, nyugodj meg. Közben azért udvarolt… körülsündörgött, mint egy vén kujon…
Ani pofon üti Margitot, döbbent csend. Szünet. Ani kétségbeesve fölzokog, és kirohan a szobából. Állnak, mindenki a maga zsákmányát tartja óvatosan, zavartan, aztán Anya felé hajlongva kimennek. Samu a fejét csóválva, Margit sírva, Gyula átfogja, Lajos Editet vezeti, Ilonka kibotlik. Ilonka viszi a mikroszkópot Samuval, Gyula a világos zakót, Editék a kazettát. Csönd. Anya fölemelkedik, a fényképért mászik, fölveszi, mikor bejön a Mester és a Segéd, bádogbőrönddel. A Segéd irányít.
MESTER
Őszinte részvétem…
Szünet.
ANYA
Rendben van. Mit akartok?
SEGÉD
Nem volt boncolás… ahogy ígértük… elmentünk egész az igazgatóig… beszéltünk a GH-val… de…
ANYA
Rájuk kiált. Hát… megvolt a temetés! Mit akartok még?
ANYA
Istenem! Lehanyatlik, a Mester int, hogy a Segéd fogja fel, élesztgetik, locsolgatják.
SEGÉD
Finomabban!… Elcseréltük…
MESTER
Teljesen véletlenül…
SEGÉD
Én évek óta szorgalmazom a rendes helyiséget… Nincs rendes helyiség… Egymás hegyén-hátán vannak… Ott az isten se ismeri ki magát, asszonyom, higgye el! Mi nem tehetünk róla!
SEGÉD
A vezetőség nem csinál semmit… Nincsenek káderek, nincsenek rekeszek, nincs külön polc…
MESTER
Elcseréli az ember…
SEGÉD
Ó, asszonyom hova gondol? Szó sincs róla… Mi arra nagyon vigyázunk…
Anya fölött ügyködnek, egész közel, mint két hóhér.
Azokon külön cédula van… Csak a ruhát…
SEGÉD
Csak… a másik ruhában… maradt.
SEGÉD
Abban a ruhában maradt, amit mi… ugye, ráadtunk… Abban…
ANYA
Megrémülve hátrahúzódik előlük. Mit abban?
MESTER
Ilyen még nem fordult elő… harmincöt éve vagyok a szakmában, csak most megyek nyugdíjba… nem bírom tovább. A ruhák királya… így becéznek… mármint a feltámadás végett. Rex Judeorum… Nevet.
A Segéd leinti.
SEGÉD
Csend! Amiben elégették, az a lényeg. Az az eredeti ruha. Amit a kisasszony behozott, az megvan!
SEGÉD
Dehogyis, asszonyom! Csak nálunk semmi műszaki fejlesztés nincs, se tervelőírás… Újjá kellene építeni… de ez nem termelő üzemág… A műszaki fejlesztés hiányából…
ANYA
Hullarablók!… Megint elalél.
Segéd intézkedik, Mester ápolja.
SEGÉD
Szóval… Mutatja a Mesternek, hogy a bádogdobozt vegye elő. Az előszedi a megrongálódott ruhát, mint egy rongyot. Csöndesebben! Kicsit megrongálódott!
MESTER
De ez úgyis arra volt szánva…
SEGÉD
Tegye már le. Persze. Legalább megvan.
MESTER
Asszonyom… köszönjük a megértését…
Mester menne halkan, Segéd erélyesen rászól, megállítja.
MESTER
Jaj… igazad van… Keresgél a zsebében, előveszi, leporolja.
SEGÉD
Hátha emlék… Rakja a kezébe! Mit vacakol? Ne úgy! Kiveszi a kezéből, a zakó zsebébe rakja. Ilyen nem fog még egyszer előfordulni… Legközelebb jobban vigyázunk.
Lábujjhegyen kimennek. Anya simogatja a zakót, aztán előveszi a ruha zsebéből a noteszt.
ANYA
Sándor… Ch–O2–H4–C–C – Megismétli tűnődve –C–CH2C tartja N-et – Furcsállja – O – Csodálkozó hangon megismétli – O? – vonzania kell –N3–O2–C–C – Csóválja a fejét – CH–bonthatatlan –CH. Aztán a/b helyettesíthető… Nahát! CH-val… Mínusz három? H–H–H – Mintha prüszkölne – kötődik az O-hoz… x 2 x 1 1 2 1 x 2 2 2 2 1 Az utolsó szót maga elé motyogja. Csönd. Egy… egy… Szamarkandba kell utaznom… Nevet. Visszateszi a sárga noteszt a zakóba gondosan. Az egészet a feje alá gyűri, elbóbiskol.
Csönd. Aztán a szomszédból, éles hangú, beatzene hangzik föl. Majd betörtet Margit, felöltőben.
MARGIT
Az ablakhoz rohan, kikiált a gangra. Zárja el. Örülünk, hogy végre alszik!
GYULA
Be. Szegénykém… Régen voltunk itt… Elgémberedik a nyaka ebben a fotelban. Na, gyere! Hintaszékre vágyott mindig…
Kimennek, és egy hintaszéket hurcolnak be.
Hintaszékre vágyott mindig…
A zakót egymás kezébe adják, aztán Margit egy fotelba gyömöszöli. Anyát óvatosan átemelik a hintaszékbe.
ANYA
Sándor! Sándorom! Senki se jön… Félálomban.
Csönd. Az óra üt. Margit egy nagy bundát hoz be, azt teríti anyára, piros bélésű, fekete bunda.
MARGIT
Megfázik… Milyen hideg van…
GYULA
Mindig elromlik a fűtés… Új palack kellene. Odamegy a palackhoz. Ebben nincs egy csöpp gáz se… A nagykendőt nem hoztad?
MARGIT
Dehogynem! Azt is behozza, egészen betemetik Anyát a ruhák közé, mint egy múmiát.
GYULA
Így nem fog fázni. Várj… Kimegy. Margit! Gyere már!
Margit kimegy. Egy harmóniumot cipelnek be, leteszik az asztal mellé.
Ennek fog örülni… Gyula leül, játszik, először csak nyomogatja a billentyűket, aztán végig eljátssza a „Ments meg, uram, ments meg… az örök haláltól” kezdetű éneket. Énekelget hozzá.
MARGIT
Hagyd már. Fölébred.
GYULA
Ezen tud majd játszani… Nem lesz olyan egyedül.
MARGIT
Ne tegyük a másik szobába?
GYULA
Hogyne! Az beázik! Tönkremegy.
SAMU
Siet be, kiöltözve, bőrkabátban, fiatalosan. Mit csináltok? Zenéltek?
GYULA
Eljátszogat magában.
SAMU
Drágák vagytok! Nézzétek, mit hoztam neki! Kiszalad, nagy zöld bukszust emel be, hatalmas fadézsában, nyögve hozza. Élőfa!
SAMU
Már gyerekkorában szeretett volna… Ilonkáék kertjéből… elhoztam… Segíts már, sérvet kapok!
GYULA
Lesz mit gondoznia… Samuval Anya mellé teszik, mint egy élő temetőben.
SAMU
És cseréli a levegőt! Hát itt még megfullad. Ez oxigént bocsát ki.
MARGIT
Mennyit fáradozol!
SAMU
Mindegy. Fő, hogy jobban van. És nem fél. Ennivalója van?
MARGIT
Főztem neki… a múlt héten.
SAMU
Friss kell! Még megbetegszik… Ilyenkor leromlik a szervezet… és vége. Kiszalad, nagy óvatosan, hozza a leértékelt konzerveket, kétszer is kimegy, feltornyozza az asztalra.
GYULA
Hát ezt magadnak vetted…
SAMU
Kedvtelve nézi az asszonyt a hintaszékben. Várhatja… A legkedvesebb testvérem volt…
GYULA
Mindig szeretted a nővéredet! Drága vagy!
Lajos jön be, megszakadásig emel egy hatalmas, embernagyságú butángázpalackot. Olyan, mint egy eleven bomba.
LAJOS
Milyen hideg van! Gyerekek, hozom a meleget!
GYULA
Lalikám, te mindenre gondolsz! Várj! Segítek.
SAMU
Ez egy életre elég lesz neki.
Hárman cipelik befelé a hatalmas tartályt. Nyögve leteszik a kályhához, rákapcsolják, a gáz sisteregve ég.
MARGIT
Ne olyan nagyra! Még felrobban!
Anyát elcipelik a kályha mellől, a zsúfolt szobában alig tudnak lépni.
SAMU
Itt jó helye lesz neki.
GYULA
Nem hoztál valamit? Tudod, olyan sokszor rosszul van… A szívével… a veséjével…
LAJOS
Mit képzeltek? Mért vagyok orvos?
Kimennek vele. Samu és Gyula együtt hozzák be a hatalmas, zárt polcot, alig bírják.
MARGIT
Lajos! Téged meg fog áldani… az isten!
Már csak az ajtó mellett fér el, Margit kinyitja – vagy százhúszfélé gyógyszer, tubus, tégelyek, nagy tételekben.
SAMU
Ebből az egész házat elláthatja!
MARGIT
Nem lesz gond vele… egy életre!
SAMU
Én meg konzervet hoztam… Azt maga is tudja kezelni… Hát még éhen hal… Olyan egyedül van…
LAJOS
Itt maradsz? Rendes tag vagy!
SAMU
Sajnos… nem tudok. Én is meghalok maholnap… És akkor úgyis egyedül maradna…
LAJOS
Én sajnos, megkaptam az útlevelet. Muszáj mennem. Edit csak most ér rá… és nagyon megviselte a haláleset.
MARGIT
Mindenkit megviselt.
LAJOS
Porolja a kezét. Na! Jó lesz neki…
A Lelkész jön be, gipsz nélkül, egy óriási, babaszerűen kitömött Jézust cipel, mintha valódi lenne, csak feszületre mintázva.
LELKÉSZ
Közadakozásból… Olyan, mintha élne…
SAMU
Társat fog érezni maga mellett!
GYULA
Tisztelendő úr… igazán nem kellett volna… Drága lehetett…
LELKÉSZ
Az egyházközség özvegyei horgolták… Leteszi Anya mellé az idomtalan Jézus-babát.
GYULA
A teste különösen szép… Olyan sárga!
LELKÉSZ
És itt van egy kisrádió is… Egészen kicsi rádiót mutat föl. Azelőtt az érsek használta… Telepes… De nagyszerűen szól! Bekapcsolja a rádiót, muzsika szólal meg, majd nyekeregni kezd.
MARGIT
Talán ki van merülve… Majd szerzünk bele jó elemet is…
LELKÉSZ
Látja, a szeretet összefűz bennünket!
LAJOS
Az a fontos, hogy ne hagyjuk el!
GYULA
Ne félj. Gondoskodunk róla.
Az előszobából vad kutyaugatás hallatszik.
LAJOS
El tudtad hozni? Drága vagy!
EDIT
Bekiált. Majdnem megharapott!
LAJOS
Arra! Arra! A másik ajtón hozd be! Edittel szereztünk egy nagy kutyát… Tudjátok, ilyen bernáthegyi! Mint egy testőr! Jó lesz, nem?
SAMU
Apánknak volt egy bernáthegyije!
LELKÉSZ
Kinéz az ajtón. Félelmetes… mennyire szép!
EDIT
Behajol az ajtón, szíjon tartja a kinti kutyát, az rángatja. Szervusztok, drágáim! Mielőtt elmegyünk, ezt meg akartuk szerezni neki! Olyan édes kutya! Alig bírja tartani. Csak még kicsit vadóc!
GYULA
Anya szereti az állatokat!
LELKÉSZ
Meglesz itt vele…
MARGIT
A másik szoba úgyis lomtár!
Lajos és Edit viszik a kutyát, látszik az ablakban, ahogy rángatja őket a gangon, vonszolódnak.
LELKÉSZ
Ilyenkor sajnálom, hogy nincs gyerekem! Ennyi szeretet csak a gyerekekben él!
LAJOS
Bekiált a másik szobából. Adjatok valami rongyot! Edit helyet akar csinálni neki!
Margit fölnyalábolja a fotelből a rongyruhát, benyújtja.
MARGIT
Ez egyelőre jó lesz!
LAJOS
Megkötöttük! Kijön, porolja magát. A ruhája csupa fal. Fenevad.
EDIT
Bejön, ziláltan. Csináltam egy olyan drága fekhelyet neki… Olyan igazi kuckót… Otthon érezheti magát… Edit szoknyájából egy kiszakított darab csüng.
MARGIT
A kazettában se volt?
GYULA
Megnéztétek a mikroszkóp alját?
LAJOS
Elégettétek… A ruhában volt, amiben elégettétek! Biztos!
SAMU
Vizet visz az élőfának. Ilyesmit! De hogy lehet egy embert elégetni!
MARGIT
Körülnéz a szobában. Rémes.
SAMU
Csillapítóan. Csak a… halálra érti…
GYULA
Ja. Az rémes. Persze hogy az rémes. De mért kellett elégetni?
MARGIT
Milyen szerencsétlenek vagyunk…
A többiek lehajtott fővel állnak, mint egy friss sír körül, bólogatnak, kezüket is önkéntelenül összekulcsolják.
GYULA
Nem vagyok szerencsétlen! Érted? Én boldog vagyok… Így. Megvan az egész… még… az egész lehetőség. És meglesz a csónak a Balatonon, és neked is van állásod… Ugyan! Örüljünk, hogy élünk!
EDIT
Ha belegondolok… Az a legszörnyűbb, hogy olyan fiatal vagyok…
LAJOS
Nagyot nyújtózik. Aludni kéne… a végtelenségig.
SAMU
Csak… Lajoskám… Én már nehezen jutok föl… Legközelebb idejében értesítsetek…
LAJOS
Én félek? Hangosan.
EDIT
De mitől kell félni?
LELKÉSZ
Uraim! Nyugodjék békében!
GYULA
Anya felé súgja. Anya… Ne félj… Jövünk nemsokára…
Kifelé indulnak, a kutya ugatni kezd, egymást tessékelve, sietve és türelmetlenkedve kimennek. Az ugatás vadul felerősödik. Anya fölriad, lassan szedelőzködik. A kutya félelmetesen ugat, hangja az egész teret betölti. Anya félretaszigálja a gyógyszeres polcot, benéz a másik szobába.
ANYA
Ekkora kutya! De aranyos vagy! Ne félj tőlem! Nem kell félni! Éhes vagy? Én is megéheztem… Az emberek jók, nem kell félni tőlük… Na, ne ugass már! A kutya elhallgat. Te, te… buta! Sovány vagy… Ne félj, majd itt jó dolgod lesz… Már széttépsz mindent? Azt nem szabad! Meg se melegedtél. Na, add már ide, ejnye… jól van… Kezében a tépett notesszal bebotorkál. Ebbe azért még lehet írni… Majd leírom Anikónak a májgombócot… Leteszi az asztalra. Nem halsz éhen, ne félj! Fölemel két konzervet, keresgél. Nehéz ám itt megtalálni valamit… Sándor ebbe a fiókba tette, na! Kalapácsot vesz elő, gyakorlott kézzel beüti a nyitót, és kinyitja a konzervet, mintha világéletében ezt csinálta volna.
A kutya ugatni kezd.
Ne óbégass! Nem tudok jobban sietni. Én már öregasszony vagyok. Ezt meg kell értened… Hát olyan okos vagy te! Fölkattintja a rádiót, Mendelssohn Olasz szimfóniájából a lassú tétel szól.
A kutya elhallgat.
Derék kutya vagy! Tudod, az uram nagyon szerette a muzsikát. Volt egy fülhallgatója, azt föltette. Akkor tudott dolgozni. Még a kórházba is bevitte. Ott aztán el is lopták… Bemegy a két fölnyitott konzervvel a szobába, a kutya körülugrálja. Nem kell nekem esned. Megcsinálom neked a vacsorát! Látod? Itt van. Neked egy, nekem egy! Visszacammog, a zene elhalkul. Hű, de hideg van!… Az emberek jók… nem kell tőlük félni… Majd meglátod…
Vége
|