Nagyvizit*
Modern kórházi szoba, kényelmes, négy személynek. A fehér vaságyak velünk szemben vannak elhelyezve.
A szoba lebeg. Magasan fekszik, a negyedik emeleten, a fák – gesztenyék – nagy feje belátszik az ablakon. Derűs ég, derűs idő. A jobb oldalt csaknem betölti a nagy, kétrészes, plafonig érő ablak. Fele középen nyitódik, fele zárt sík. Alatta fűtőtest. Az ablak mellett modern mosdó, tükörrel, a polcon pipereszerekkel, mellette faliszekrény, polcokkal. Előtte fehér asztal, befőttes üvegben élénk, közös virág, az asztalon só, kanál, szalvéták, zsemle. Két szék, kissámli.
Balra fehér ajtó, fölötte kékre festett villanykörte. Ebben a sarokban szemétvödör.
A harmadik ágy végében infúziós készülék, piros műanyag vezetékkel, félig kiürült Ringer-üvegekkel fejjel lefelé, rendeltetésszerűen, de használaton kívül.
Az ágyak közti éjjeliszekrényeken apró személyes holmik, nadrágtartó, hajolaj, narancs, könyvek, szemüveg tokkal, fénykép, pengelehúzó, cigaretták stb., látszik, hogy élnek itt az emberek, de nincs rendetlenség.
A szobának steril, tágas, de élő hatást kell keltenie, derűsen és üvegesen. A kék és fehér szín dominál, tarkítva élénk színű emberi ruhaneművel (köntös, trikók, törülközők).
Az ágyak felső végében csengők, rádió-fejhallgatók, lenn lázlapok, fémkeretben vagy az se.
Cziegler fekszik az első ágyban; idősebb, mókusszerű ember, hazai, finom, tigriscsíkos pizsama. Legtöbbször törökülésben ül, átkötött derekán babrálja a kötést, igazgatja.
Második ágyban Fazekas, agyonmosott, világoskék kórházi pizsamában. Látszik a stempli. Könnyebb műtét után. Élénk, mindenben benne van, élni akar. Jóvágású, középkorú férfi. Mintha nem is lenne beteg.
Harmadik ágyban Badari, súlyos beteg. Sok derűvel, észrevétlenül sorsa s egyáltalán a rossz sors iránt. Jól akar lenni itt is, mindenáron, nem tudomásul venni a bajt. Nyakatlan, pertlis kórházi ingben. Nem kel fel, infúziót kap, de azért cigarettázik. Kortalan, beteg, fakó.
F. Tóth fekszik mellette a negyedik ágyon, hason. Huszonnyolc körül. Keveset beszél. Legtöbbször dühös, teljesen indokolatlannak tart minden betegséget, legszívesebben a párnát vágná a bejövők arcába.
Fazekas olvas, Badari cigarettázik, Cziegler nyög, aztán csak ül, törökülésben. F. Tóth mintha aludna.
Ütemes hangok hallatszanak föl, ijesztőek is, kedvesek is – békák.
CZIEGLER
Egyet találhat. Mintha oda se figyelne.
BADARI
De nem, komolyan kérdem. Mi az isten ez?
CZIEGLER
Legyint, sokatmondóan ránéz az olvasásból kinéző Fazekasra. Hagyja, nem érdemes.
BADARI
Mért? Én nem kérdezhetek valamit? Magukat semmi nem izgatja? Milyen hangok ezek? Mi ez egyáltalán?
BADARI
Békák? Na, ez lehetetlen! Békák egy kórházban. Ez modern kórház, nem? Alig tudtam beverekedni magamat, egy régi kollégám protezsált be…
CZIEGLER
Jó, hogy még idejében…
BADARI
Péterkém, szóljon már valamit! Péter, figyel? Minek kellenek ide békák?
F. TÓTH
A párnákból. Terhesség megállapítására hozták őket…
BADARI
Ide, alánk? A negyedik emeletre? De minek itt a terhességgel foglalkozni?
FAZEKAS
Van lenn egy tó. Kis tó. A kertben, ahol a gyógyulók sétálnak…
F. TÓTH
A terhesség előkészítése céljából…
BADARI
Hallgasson már! Mozdulni se tud, de csak ilyeneken jár az esze! Maga beszéljen, Péter, maga tudja a legjobban.
FAZEKAS
Au! Ahogy felül, felszisszen, a gyeplőt próbálja elhalászni az ujjaival.
BADARI
Fáj? Nem a legkellemesebb. Békák! Nem rossz! Ijesztő.
CZIEGLER
Ők nyugtatónak szánták. Két darab ezrest adtam a főnöknek a békákért. És mi lett? Még egyszer fel kellett vágni! A rohadtak… Tapogatja a sebét, nyög. Inkább utaztam volna el Olaszországba, be voltam fizetve. De rábeszéltek… Soha ilyen kezet! Ragadja meg az alkalmat, vágassa ki a köveit… Megragadtam az alkalmat. A piszkok…
BADARI
Péter, ha már úgyis fölkel, nyissa ki az ablakot.
CZIEGLER
Még jobban akarja a békákat hallani?
BADARI
Nem. Levegőt akarok.
CZIEGLER
Mert cigarettázik! Nem volna szabad cigarettázni.
BADARI
Ezt is sajnálja tőlem?
FAZEKAS
Feltápászkodik. Most nyissam, vagy ne?
CZIEGLER
Éppen ez az! Hát jót akarok! Alig él, és cigarettázik!
CZIEGLER
Hát maga mondta! Mikor hozták, azt mondta, nagy szája volt: „Uraim, csöngettek!” – Mire értette, mire?
FAZEKAS
Kinyissam az ablakot?
BADARI
Nyissa már, megfulladunk!
CZIEGLER
Dehogy nyissa, megfázik a Lajos sebe!
F. TÓTH
Nekem már mindegy. A feleségem két hete nem volt benn. Mondjak még valamit?
BADARI
Uraim, csöngettek… Visszaidézi magának. Mire értettem? Mit gondol? Azt mondta a főorvos úr…
CZIEGLER
Jaj, most ne mondja el, mit mondott a főorvos! Ötvenszer hallottuk. „Badari kolléga… mert kollégának szólított… Badari kolléga, nem akarom megijeszteni…” – Nyissa ki neki az ablakot inkább!
FAZEKAS
Na végre! Kinyitja az ablakot, még jobban hallatszik a kvakkolás. Tavasz van! Kitárja a karját, majd a sebéhez kap. Au! Lenéz. Innen leugrani – az az igazi! Egy nagy ponyvát feszítettek ki… és… Mutatja.
BADARI
Péterem, gyújtsa meg a cigarettámat.
FAZEKAS
Az volt beírva az útlevelembe: Artyiszt. Gyufát keres.
BADARI
Nagy szerepei voltak?
FAZEKAS
Nagy szerep! Nem is a nagy szerep… Veszélyes volt, Badari úr! Mit gondol, ki meri ezt csinálni? A párkány szélére kiállni…
BADARI
És ki kellett ugrani az ablakon? Röpült is?
FAZEKAS
Kézfejére teszi a gyufásdobozt, feldobja, közben gyújt – hol sikerül, hol nem. Ejtőernyősként kezdtem. Kiemeltek… Aztán már a szárnyon csüggtem… A látványtól rosszul lennének!
BADARI
Köszönöm. Csüngött?
FAZEKAS
Fejjel lefelé. Úszott alattam a táj… Ekkorák voltak az emberek!
BADARI
Békák! Ez lehetetlen! Szólni fogok a gondnoknak! Nemcsak az én nyugalmamról van szó…
CZIEGLER
Nekem például egész kellemes. Élet! Valami kintről!… Húzza oda a függönyt, hát a pofámba süt a nap!
BADARI
Péter!
A békák elhallgatnak.
Na, végre! Elhallgattak! Adja a kezembe a gyeplőt, hadd húzzam föl magamat…
FAZEKAS
Leplezett mártírarccal Badarihoz megy, kezébe adja a gyeplőt, felülteti. Itt van, Badari úr…
BADARI
Ha lenne szíves, a párnát is…
FAZEKAS
Persze… Megigazítja a párnákat, közben Cziegler jelez neki: kibírhatatlan pasas!
BADARI
Ugye, meggyógyulok, Péter? A szemébe akar nézni, de az inkább a párnákat igazítja.
FAZEKAS
Hízott, Zoli bácsi, határozottan… Cziegler kezével vízszintes vonalat húz a levegőbe, Fazekasnak mutat: „vége, kinyíródik”. Ezt nem szeretetlenül, csak tárgyilagosan.
BADARI
Én is úgy érzem. A lábam nehezebb…
BADARI
Ugye, maga is úgy gondolja? Vastagodik… A főorvos azt mondta, teljesen kimosnak, átmosnak… és az sokat jelent majd.
BADARI
Kapkodja a fejét. Ugye? Rám kapcsolják azt a gépet, és átmosnak. Aztán még átfekszem az idegre egy hónapot, és haza! Haza, tudja, mi az, Péter?
FAZEKAS
Haza! Nem horgonyoztam én le sehol. Két hónap a maximum.
FAZEKAS
Utaztam? Brüsszel… London… Skandinávia… Üvegből vannak a házak, új hotelek!
CZIEGLER
Akkor mit ajánlja nekünk folyton a madonnáit? Mért nem ugrál inkább?
FAZEKAS
Dehogy ajánlom. Csak mondom, hogy szépek azok a képek. A régi nők… Belerúg az infúziós készülékbe, az lengve dőlni kezd, zsonglőrként elkapja, a sarokba viszi. Öt darabra tört a karom két éve… Próbáljon meg maga ugrani törött karral.
BADARI
Kiemeli a kacsát, nyújtja Fazekasnak. Péterem, nem megy ez.
FAZEKAS
Átveszi az üres kacsát, eltartja magától egy kicsit, kiviszi. A régi időkben volt tisztaság, szemérem… A várban laktak. Még az arcukat is eltakarták! Ki.
CZIEGLER
F. Tóthhoz. Ez kint elaludt?
F. TÓTH
Hát kiment este tízkor.
CZIEGLER
És hajnalban jött be, nem?
BADARI
Annyi nő jár hozzá. Én már meg se tudom különböztetni őket…
CZIEGLER
Maga! Mintha azt mondaná: „lángész!” Nem kinti nőről van szó, éjszaka!
Fazekas visszajön, megérzi a hirtelen csöndet, az ablakhoz megy, lenéz.
BADARI
Péterkém, tényleg, ne nekem kelljen tárgyalni látogatáskor ezekkel a nőkkel! Maga eltűnik… én meg itt fekszem… velük.
BADARI
Én nem tudom, ez az Edit a menyasszonya-e, ő azt mondja, nála lakik, hogy maga csak a szaftos húsokat szereti… őszintén, nem tartozik rám. Meg a savanyúságot.
FAZEKAS
Mert bedől neki. Én jól megvagyok itt. Úszik a hajó…
BADARI
Úszik, úszik… De maga is úszik itt, az – ügyeiben.
FAZEKAS
Navigare necesse est.
FAZEKAS
Hajózni kell. A régi rómaiak is megmondták…
BADARI
De mi magyarok vagyunk! Itt, egy kórházi szobában. Én nem is tudom, föl kellett-e magát vágni, de én mutatom be őket itt egymásnak az ágynál! Mozdulni nem tudok! Rendezze valahogy, ha kimegy, egyenként…
FAZEKAS
Dehogy megyek! Teljesen rendbe akarom hozatni magamat fizikailag… Lehet, hogy beutaltatom magam egy szanatóriumba is… Valahová a hegyekbe… Nekem ki kell kapcsolódnom, regenerálódnom kell, pihennem kell…
BADARI
Én egyedül lakom. Tizenöt éve, hogy a feleségem meghalt. Vagy húsz?
BADARI
Egy szoba összkomfort, jól megvagyok. Csak kevesen jönnek hozzám.
BADARI
Hova gondol? Csak hát a barátaim elfoglalt emberek. Egy mérnök meg egy külügyes… de nagyon sokat utaznak.
FAZEKAS
Most a lakást is megoldom.
F. TÓTH
Azt mondta, nincs is lakása.
FAZEKAS
Elcserélem. Ezekből a képekből most jön a pénz… befektetem valami házba. Monostoron láttam egy romos házat, megkaphatom. Favázas terasz, bedőlt istálló… Egyedül, végre egyszer egyedül… öt kilométeres körzetben senki…
F. TÓTH
Hozzánk bezzeg nagyon sokan járnak. A feleségemhez.
FAZEKAS
Feleség! F. Tóthnak. Régen még el tudtam volna képzelni… Ezek a madonnák… ezek voltak a nők, F. Tóthkám! Ma minden nő egyforma. Egy éjszaka… Nem hiszi?
CZIEGLER
F. Tóthhoz. Mindennap három nő látogatja, de azért madonnákról beszél.
F. TÓTH
Nem kell őt itt se félteni.
Egyszerre beszélnek.
BADARI
Tényleg, Péter, ki az a nő?
KLÁRI
Derűsen jön be. Mindegyikük szereti. Lázmérőket hoz, infúziós üveget. Na, itt vagyok! Az asztalhoz viszi az üveget.
CZIEGLER
Azt hittem, sose ér hozzánk! Annyira fáj ez a rohadt seb, a kötés nyomja, vagy mi…
KLÁRI
Jaj, Béla bácsi, hát tegnap kötöttük át! Annyi dolgom volt a 6-osban… Kiosztja a hőmérőket. Jobban van?
F. Tóth keserves arccal átveszi a hőmérőt.
BADARI
Hol volt, Klárika, annyira vártuk!
KLÁRI
Pedig siettem. Leveti papucsát, a székre áll, megigazítja a beakadt rolót, nézik áhítattal. Csak lemosakodtam.
KLÁRI
Lemosakodtam. Hogy felfrissüljek, átjárja a testemet a hideg. Hosszúnapos vagyok.
F. TÓTH
A feleségemet is átjárhatná a hideg.
Fazekas menne ki, vállán a törülköző.
FAZEKAS
Én? Csak… röntgenre… kellene mennem.
KLÁRI
Nincs is ma röntgen. Visszalép a földre. Adott vizet a virágoknak?
KLÁRI
Kösz… De meleg a keze! Nincs láza? Mérje meg a lázát! Átveszi a virágot, megfogja a kezét.
FAZEKAS
Három napja nincs. Mit mérjek rajta?
Klári felírja Badari lázát.
BADARI
Klárika, nézze meg a sebét. Azt hiszem, begyulladt. Egy vörös csík az egész! Még fölreped.
KLÁRI
Érzékeny? Mutatja a sebhelyet magán.
FAZEKAS
Nevetve a többiekhez. Nem vagyok én érzékeny.
CZIEGLER
Féltékeny. Micsoda kosz van itt megint! Nem takarítanak? Mi van itt? Magának se itt jár az esze, az biztos! Éjszaka ránk se bagózott!
KLÁRI
Mentegetőzve. De… Jártam erre…
KLÁRI
Mintha Fazekastól kérdezné. Adunk a Zoli bácsinak infúziót, jó?
Klári hozza a készüléket.
KLÁRI
Azt az üveget, legyen szíves…
Fazekas odaviszi.
Úgy látom, használt magának… Badarihoz. Egy rövid időre beállítom. Beszereli Badarit. Itt fogja meg, jó? Fazekasnak, hogy tartsa Badari karját.
BADARI
Mondja, Klárika, mi van itt lenn a kertben?
KLÁRI
Mi lenne? Kert, virágok. Fazekashoz. Ugye?
BADARI
Majd figyelje meg… Csitt… Most nem szólnak.
KLÁRI
Fazekashoz. Vigyázzon rá, ha lecsöpög. Maga már ért hozzá.
BADARI
Na de ez lehetetlen, hogy békákat tartsanak! Eleget szenvedtem!
CZIEGLER
Én sokkal többet szenvedtem! Olyan görcseim voltak… Csak nem képzeli, hogy engedtem volna, hogy metéljenek, ha nem ordítok a fájdalomtól? És egyedül, három nagy szobában, csak bolyongtam…
FAZEKAS
Canberrában hullarészeg voltam… Úgy toltak egy talicskában… Volt már maga berúgva, Klári?
KLÁRI
Én? Mért kell berúgni?
FAZEKAS
Badari úr, de maga már volt részeg?
BADARI
Miért lettem volna részeg? Mikor voltam részeg?
FAZEKAS
Fölszabadulni kicsit! Lebegni! Klári, itt a feketéje. Teszek bele egy kis rumot.
KLÁRI
Honnan van rum? Átveszi. Nem akarok berúgni.
F. TÓTH
Ne is. Nem jó egy nőnek, ha elveszti a fejét.
FAZEKAS
Dehogy veszti el. Az a baj…
CZIEGLER
Azt csinál vele, amit akar! Tőlem… Dühös.
Fazekas kinyitja a szekrényajtót, kigurul egy medicinlabda a szekrényből, Klárival együtt vissza akarják rakni a szekrénybe – pantomimszerűen játszódik a jelenet.
CZIEGLER
Labdáznak! Féltékenyen. A mindenségit! Letépem, lemarom ezt az egészet! A kötést tekeri lefelé magáról.
KLÁRI
Odafut. Béla bácsi, drága, nem szabad! Megsérti a sebet! Fazekashoz. Segítsen!
FAZEKAS
Hol?
Odamegy ő is, dulakodnak, a labda kivánszorog a középre.
CZIEGLER
Akkor is! Nem akarok itt szenvedni!
CZIEGLER
Ne merjen csöngetni!
FAZEKAS
Lefogja Cziegler lábát, hogy ne rúgkapáljon. Persze hogy csöngessen! Nem látja, mit csinál? Feltépi a sebet! Csöngessen!
BADARI
Kapálózik a csengő felé. Nem érem el.
CZIEGLER
Ne merjen csöngetni! Nem akarok élni, értse meg! Nem akarok szenvedni!
KLÁRI
Béla bácsi! Lenyomja a párnára. Nem volt maga ilyen gyáva… Még a végén le kell kötöznöm. Nem szégyelli magát? Pojácáskodik itt, mint egy vénember?
CZIEGLER
Fekszik a párnán. És ezt az újabb hangnemet külön köszönöm! Higgadtan. Azelőtt ez se volt.
KLÁRI
A haját igazítja, tétován, ő is fújtat, túl akarja tenni magát. Mit is akartam még? Fazekashoz beszélve. Ja, a mosdót! Á, majd később! Kimegy, csönd.
F. TÓTH
Czieglerhez. Ne izgassa magát. Most kapkod.
BADARI
Hát az biztos, hogy ilyesmi nem fordulhat elő, ha itthon van a főorvos! Mi lesz, ha ezt megtudja?
BADARI
A főorvos nagy ribilliót fog rendezni.
F. TÓTH
A főorvos nem tart járóbetegeket.
FAZEKAS
De mit vár a főorvostól? Belebotlik a labdába, odébb rúgja.
BADARI
Hangosan. Mit várok? Rendet!
FAZEKAS
Úgy beszél róla, mint a mindenhatóról! Látja, mit csinált vele is! Czieglerre. Mit akar a főorvossal? F. Tóthnak kiabál Badariról. Hogy meggyógyítja? Kimossa? És hazamegy? Azt hiszi, hogy hazamegy? Bevágja a labdát a szekrény aljába, rácsukja az ajtót.
BADARI
Azt hiszem, amit akarok!
CZIEGLER
Letépem… – Megint felül, kiabál – elegem volt!
Nyílik az ajtó, fehér köpenyes ember lép be, orvosi táskával.
BORBÉLY
Jó napot kívánok.
Fazekas a helyére megy, kapkodnak, rendezik a széthullt ágyneműt, „vigyázz”-ba fekszenek.
BORBÉLY
Jó helyen járok?
Csend.
Azt mondták, a huszonkettesben várnak. Megjöttem.
CZIEGLER
Lehet, hogy megint kiújul?
CZIEGLER
Nem akarok így élni…
BORBÉLY
Kedvesen, földöntúlian. Muszáj.
CZIEGLER
Itt, ezen a környéken…
BORBÉLY
Hát… ez. Ez az egész.
CZIEGLER
Csupa víz vagyok! Kifáradtam!
BORBÉLY
Majd letörlik. Küldök valakit.
CZIEGLER
Tudja, mintha köd lenne az agyamon…
CZIEGLER
Fogja meg a kezemet… Izzadok!
CZIEGLER
Gyermekkoromban mindig nyirkos volt a tenyerem… Az iskolában.
CZIEGLER
Ernyedten bólint. Rossz.
BORBÉLY
Hunyja le a szemét.
CZIEGLER
Később is… amikor egy lány kezét megfogtam, vizes lett a tenyerem…
CZIEGLER
Tudja, azt gondoltam… nem éri meg. Ezerkétszáz kilométert gyalogoltam… Elfáradtam. Az orosz frontra vittek… munkaszolgálat… bakancs nélkül jöttem meg… Mocsarakon át… Elfáradtam.
BORBÉLY
Egészen halkan beszélnek már, mintha csak ők lennének a világon. Nem lehet.
CZIEGLER
Tífuszt kaptam… Lehet, hogy attól van minden. Csak jöttünk, határtalan pusztaságokon, hidegben… Sok volt… már ennyi szenvedés… Nem is csak ez. Tudja, nem tudok szabadulni… Csak jövök, jövök, de nem érkezem meg.
CZIEGLER
Sose gyógyulok meg… Az egész családom, érti? Egy nővérem maradt… Nem merek családot alapítani. Attól félek, hogy elveszik tőlem. Elviszik a gyerekeimet… pedig nincsenek is… Az oldalukba lőhetnek, és… kampec… Groteszk, nevetős-sírós.
CZIEGLER
Nyugodjak meg… nyugodjak meg… Ez a seb is… Halkan, álmosan visszahanyatlik a párnára.
BORBÉLY
Önkéntelenül utánozza Czieglert, fogja a hasát.
Cziegler elcsöndesedik, elalszik. Borbély körülnéz, aztán kimegy. Utána csend. Békák hallatszanak.
BADARI
Ne vicceljen! Ez az ember! Ez kicsoda?
FAZEKAS
Mit érdekli? Nem magához jött.
BADARI
Na de akkor is! Ki ez?
FAZEKAS
Látta. Mért nem kérdezte meg?
F. TÓTH
Békák, főorvosok ki-be járnak.
FAZEKAS
Talán csak egy nyugtató ember volt. Egy pszichológus vagy ilyesmi…
F. TÓTH
Tudom, ki volt! Kicsit fölemelkedik. A masszőr!
BADARI
Nahát! Nekem kellett volna akkor! Péterkém, nézze meg, hátha itt van még! Ez lehetetlen! Akkor ez hozzám jött, hogy megerősödjek! Nézze meg, Péterem!
BADARI
Ha ennyit vacakol! Ugorjon ki! Kiáltson!
FAZEKAS
Ugorjak! Nem rossz! Föltápászkodik. Ugorjak! Kinyitja az ajtót, kinéz. Ember! Masszőr! – Senki.
BADARI
Ha már elsenyved minden izmom!
F. TÓTH
Dehogy senyved. Jobb erőben van, mint mi hárman együttvéve.
BADARI
Sajnálja, hogy jobban vagyok!
F. TÓTH
Dehogy sajnálom! Csak tény. Vannak tények! Például, hogy a feleségem nem látogat. Ez tény!
BADARI
Elengedik! Itt áll már bent, és fecsegnek az ázsiai mocsarakról, mikor elgyöngül az egész testem… Én is mondhatnék sok mindent! Mért, az én életem valami fényes volt? A feleségem meghalt. Szerettem én valakit?
BADARI
Család! Ki akart családot? Már rég ki kellett volna nevezniük főelőadónak a gyárban is! Kineveztek? Most azt mondja meg!
BADARI
Phű, de büdös… Nahát akkor! Mit akarnak? Dobja ki ezeket a csikkeket, Péter.
BADARI
Akkor is! Ez az egyetlen élvezetem! Azt mondta a főorvos úr, szívja csak…, Badari úr, szívja csak…
FAZEKAS
Nem árt már magának.
FAZEKAS
Hogy megszokta a szervezete.
BADARI
Mert erős! Látja, ez a betegség is… Az orvosok nem sok jót jósoltak nekem. De az akaraterő! Volt bátorságom lelépni a háborúból is!
F. TÓTH
Hogy megbetegedett. Biztos leállt a gyár.
BADARI
Mocsarak! Három szoba! Ugyan, kérem! Én ne mondjam el, hogy kétszer ki akartak végezni?
BADARI
Péter! Mért nem csukja be az ablakot? Mire vár? Látja, hogy Lajos is fázik.
BADARI
Csukja már be azt a kurva ablakot, Péter, drága! Hát ez lehetetlen! Maga művészlélek! Hívő. Madonnák!
FAZEKAS
Na, én csak a képekre mondtam… A régiek… Magasan van a szemöldök, kinagyítja a szemet…
BADARI
Közbevág. De nyikorog az ajtó! Nézze meg. Most nyissa meg az ajtót!
BADARI
Akkor is. Nyissa meg… Na!…
Fazekas kicsit megnyitja.
Na?
Nyikorog.
Na… Gondoljon bele! Nyikorog?
BADARI
Nyikorog! Hát énnekem meg kell gyógyulnom! Neki is meg kell gyógyulnia!
BADARI
Éjszaka fenn vagyok, és figyelem az ajtót. Nem magáért. De maga jön be rajta.
F. TÓTH
Valahol csak be kell jönnie.
BADARI
Péterem, igazítsa meg az infúziós csövet! Alig csöpög… Múltkor is kereste két különböző nő. Maga mindenkivel lefekszik! Hát én nem győzöm!
BADARI
Maga lelép látogatáskor. És nekem panaszkodnak. Az Edit sírt itt nekem valami lakás miatt…
FAZEKAS
Röntgenen voltam.
BADARI
Maga mindig röntgenre megy! Aztán ki sem ismeri magát köztük. Itt volt az a kis Márta, meg a Masa, valami pincérlány is… Ne tegye tönkre őket!
BADARI
Meg aki zongorázik. Hogy ígérte neki, zongorát bérel.
FAZEKAS
Én bérelek zongorát?
BADARI
Meg akivel együtt lovagoltak Tatán!
BADARI
Csodálkozik, ha sosincs pénze?
FAZEKAS
Én nem csodálkozom.
BADARI
Legalább ezt a Klárit hagyja békén… Ez nem olyan.
FAZEKAS
Én hagyjam békén? Hát ő…
BADARI
Hirtelen. Jaj, mi van itt? Ez lehetetlen! Az egyik tű becsúszott a fenekem alá! Jaj, Péter! Vegye már ki!
BADARI
Itt… na… Jaj! Jöjjön! Itt… húzza már ki!
FAZEKAS
Tüntető lassúsággal. Hol van?
BADARI
Hol, hol? Itt, nem érzi?
FAZEKAS
Itt a feneke van.
BADARI
Jaj, ne vicceljen! Jaj ne befelé nyomja!
FAZEKAS
F. Tóthhoz. Hát látott már ilyet? Hozzá se érek.
F. TÓTH
Én nem segítenék. Ha ilyen nyűgös.
BADARI
Azt tudom! Az világos előttem, hogy magától itt fordulhatnék föl! Au! Péter, drága, az úristen szerelmére kérem, ne nyomja a seggembe ezt a tűt.
FAZEKAS
Most csináljam, vagy ne?
BADARI
Hát rajta ülök egy tűn!
BADARI
Itt, a bal fenékrész mellett… Vigyázzon! Emeljen föl! Fogjon át! Hát ne ültessen bele! Megőrülök! A műtét nem fájt így!
FAZEKAS
Átnyalábolja Badarit, az belekapaszkodik. Várjon…
BADARI
Várjak? Meddig nem tud egy vacak tűt kirántani?
FAZEKAS
Hátha nem is tű. Valami nagyobb.
F. TÓTH
Csak vérmérgezést ne kapjon.
BADARI
Ne eresszen vissza… ne eresszen vissza a szögbe… meghalhatok, olyan érzékeny most a bőröm!
FAZEKAS
Hogy ki hagy benn egy tűt az ágyban?
BADARI
Tű? Szóval, tű? Mégis?
BADARI
Dehogy mindegy. A tű legalább steril.
FAZEKAS
De mélyebbre megy.
BADARI
Üvölt. Az igaz! Au!
CZIEGLER
Magához tér, ijedten. Mi ez? Mit csinálnak?
F. TÓTH
Újabb műtét. Végzi: dr. Fazekas.
FAZEKAS
Ne röhögtessen, mert beleteszem az öreget a tűbe… Jöjjön már valaki segíteni!
CZIEGLER
Föltápászkodik, megy. Na, hol van?
BADARI
Maga ne nyúljon hozzám! Maga ne nyúljon hozzám!
CZIEGLER
Horgolótű! Ez is csak magával fordulhat elő! Kiveszi a tűt, mutatja. Még ha valami komoly dolog lenne legalább! Kidobja a tűt a szemétvödörbe. Biztos valamelyik látogató.
BADARI
A maga tűje volt! Jelenteni fogom a gondnoknak!
BADARI
Bizony, a magáé! Az a vékony asszony, aki ideült az ágyamra! Most már emlékszem!
CZIEGLER
Mért ült a maga ágyára?
BADARI
Mert magát vizsgálták, ötvenedszer!
CZIEGLER
És addig ő a maga ágyán horgolt?
BADARI
Hát hol horgoljon? Nem zavarhatom el, van bennem annyi jó érzés, udvariasság! Jaj, istenem!
F. TÓTH
Vigyázzon! Lecsöpög!
F. TÓTH
Zárja el. Vége az infúziónak!
CZIEGLER
Csípje el, Péter! Alig van már benne folyadék!
FAZEKAS
Hol van az az ollószerű?
BADARI
Hát ne vacakoljanak! Még meghalok! Ez lehetetlen! Levegő megy a vérembe!
F. TÓTH
Nézze, nézze! Nem bírom nézni!
CZIEGLER
Csípje el, bármivel!
FAZEKAS
Megtalálja a kochert, ezzel gyorsan elcsípi a csövet. Állati…
BADARI
Nekem mondják? Itt hagynak meghalni egy rohadt csipesz miatt? Hol az a Klári?
CZIEGLER
Ez csak magával fordulhat elő. Ideje lenne, ha másik szobába tennék.
BADARI
Mért? Én tehetek róla, hogy ilyen kupleráj van itt? Hogy nincs egy perc nyugalom, se nappal, se éjszaka? Maga miatt van minden! Fazekashoz. Olyan felfordulás van, amióta itt van, hogy az nem igaz!
KLÁRI
Jön be, görgőkocsin hozza az ebédet. Na, itt is vagyok… Maguk az elsők! Most igazán siettem! Kedves akar lenni mindenkihez, de ideges.
F. TÓTH
Ilyen egy kórházban sincs.
CZIEGLER
Badarira. Ez majdnem elpatkolt.
CZIEGLER
Kicsoda? Ő! Sorban fuserálják el az embereket! Nézze meg ezt a csövet!
KLÁRI
Mi van, Badari bácsi?
BADARI
Magával mi van, Klári? Elfelejti az infúziót? Meghaljak itt? Azelőtt ez sose fordult elő!
KLÁRI
Hát ez eléggé lecsöpögött… Nem veszélyes, majd kikötjük.
BADARI
Magának nem veszélyes.
KLÁRI
Visszamegy Badari ebédjével, egyik papucsa leesik, otthagyja, a görgőre teszi az edényt.
Fazekas felemeli a papucsot, tartja, hogy Klári belelépjen, de az kiveszi a kezéből, maga felhúzza, idegesen megy Badarihoz.
Ma, úgy látszik, hiába igyekszem.
F. TÓTH
Igyekszik. Jó, hogy bejön. És ki tiltotta meg a feleségemnek, hogy bejöjjön?
KLÁRI
Kiszereli Badarit. Senki sem tiltotta meg, kímélik magát.
F. TÓTH
Szóval, a főorvos tiltotta meg?
CZIEGLER
Sarlatánok! Elfuseráltak két darab ezresért!
CZIEGLER
Mindegy. Egy cég. Föl is jelenthetném magukat. Ide is készítettem az első zárójelentést: megmutatom neki, akkor szó se volt újabb műtétről!
KLÁRI
De Cziegler úr, tudja, hogy muszáj volt! A főorvos úr olyan ügyesen csinálja, hogy két hónap múlva semmi se fog látszani. Kezet mos.
CZIEGLER
Két napot nem érek rá, nem két hónapot! Azt hiszi, én is itt akarok lébolni a maga közelében?
FAZEKAS
El tudtam csípni. Képzelje. Párizsban voltam, karambolozni kellett… Meséltem.
KLÁRI
Akkor is be voltak rúgva?
FAZEKAS
Nem iszom én! Szabad innom? Estére hozhatna egy kis italt… Udvarol.
KLÁRI
Hogy aztán legyen valami mentsége…
F. TÓTH
Figyeli, Cziegler úr?
FAZEKAS
Várjon egy kicsit… Megfogja az indulni készülő Klári karját. Tegnap nem mondott semmit.
KLÁRI
Mit mondjak? Vonzza a férfi, de dühös és zavarban van.
BADARI
Az ebédem, Klárika, éhen halok!
FAZEKAS
Meddig van ma szolgálatban?
KLÁRI
Nem látja, hogy sietek? Itt az ebédje! Az asztalra teszi Badari ebédjét.
FAZEKAS
Megvárom a hallban, tízkor.
BADARI
Neki adja az ebédemet! Hát ilyet még nem láttam! Cziegler úr, ilyen zűrzavar itt sose volt! Péternek adják az ebédemet!
KLÁRI
Kapkod, viszi az asztalról Badari ebédjét. Jaj, összecseréltem! Úgy látszik… – Viszi Badarinak – … a jobbikat akartam magának, Badari bácsi!
F. TÓTH
Egy pohár vizet azért nekem is adhatna.
KLÁRI
Megy a mosdóhoz, viszi a vizet. Keveset igyon… Inkább a levesből egyen.
KLÁRI
Sírással küszködve. Jaj, azt még ide se hoztam!
CZIEGLER
Ne gyötörjék már.
BADARI
Hát én gyötröm? Maga gyötri!
BADARI
Hogy én gyötröm! Csak nem akarok egy infúzió miatt meghalni! Azt hiszem, az jogos! Nem akarok én senkinek a terhére lenni… Kevés helyen voltam, de arra mindig ügyeltem, hogy ne legyek senkinek a terhére…
KLÁRI
Dehogy van a terhemre, Badari bácsi! Kitör belőle a sírás, aztán kifelé tolja a kocsit.
Fazekas lekapja róla az ebédjét. Klári kimegy. Csönd. Badari javában eszik. A többi nem eszik.
BADARI
Péter, maga nem eszik?
BADARI
Hát egyen! Magának is egyenesbe kell jönnie. Majd beszélek a főorvossal, legyen magára gondja. Legyen szíves ezt elvinni… Fazekas flegmán elviszi. S ha már odamegy, zárja el a csapot… ne csöpögjön. Köszönöm… Na, a második fogás… Legyen szíves még ideadni azt a szalvétát… Jaj, de remek ember maga! Kell egy kis mozgás, emlékszik, hogy mit mondtam? Csak le kéne mosni a kanalat… Remélem, nem haragszik? Nem szeretem, ha rajta marad az előző íz… Maga se, igaz?
Fazekas hozza a kanalat.
Köszönöm… Egy kenyeret, ha adna. Vagy van zsömle is? Azt, akkor azt. És ott van mellette a só. De maga is egyen!
BADARI
Bár nem nagyon érdemes. Legalábbis az enyémet nem… Maguk mit kaptak?
Fazekas mutatja.
Ja, látom. Persze, mégse pép. Nagyon szeretem a főtt csirkét. Valami mártás is van hozzá? Meggy! Remek! Nem tudom, nekem mért nem adnak ilyet?
Fazekas mélán felajánlja az ő adagját.
Nem! Mit képzel? Nem is szabad csirkét ennem… Vagy gondolja? Nézze, legfeljebb az egyik kis darabot. A kisebbiket, ragaszkodom hozzá! Annyira szeretem a főtt csirkehúst, a gyárban sosincs… Utoljára a mérnök barátoméknál ettem… Egy kis szaftot, ha rátenne, így nagyon száraz… Vagy cseréljük meg a tálat! Maga úgyis meggyszósszal eszi. Milyen a meggy?
BADARI
Kóstolja meg… Na, kóstolja meg már!
FAZEKAS
Még levest sem ettem.
BADARI
Azért megkóstolhatja a meggyet! Van, ahol előételnek adják.
Fazekas erőltetve belekanalaz a meggyszószba.
Na, jó? Csak annyit mondjon, jó?
Fazekas bólint.
Akkor abból is adjon egy kicsit… Tudja, hogy van. Meg kell erősödnöm. Mindenáron. Ebben vitamin van… Nem, nem az egészet. Három kanállal löttyintsen ide rá. Rá a csirkére… Na, löttyintsen ide. Csak éppen három kanállal idelöttyint… Löttyintsen nyugodtan a csirkére. Én eszem, nem maga. Maga nem szereti így, látom… Jaj, az egészet ide akarja adni?
BADARI
Nem lehet. Enni kell… És az ügyeit is rendezném a maga helyében… Itt volt a postás, számlákkal. Tv-részletek. Kifizettem… A társaihoz. Igaz?
FAZEKAS
De mért fizette ki? Nincs is tévém. Az én nevemre írták, de nem én fizetem.
BADARI
Nem érdekes. Ötszázhúsz. Nekem sincs olyan sok pénzem. Tudom, hogy megfizeti, nem azért mondom… Ja, Péter, ne keltsenek föl engem altató után, jó? Ennyit kérhetek… Maga sajtot is kapott utána? Megértem én magukat, de oldják meg, ne tízkor kopogjon. Fölriadok. Nem tudok aztán elaludni, fölizgatom magamat… Milyen sajt? Ementáli? Szeretem… Segítünk magának. Nem lehet ilyen adósságokat csinálni. Egyik lyukat a másikkal betömni… Mi van a képpel?
BADARI
Az a madonna! Volt itt egy ember, valami Bánfalvi, akinek madonnát ígért… de visszakérte az előleget.
FAZEKAS
Hallott már ilyet? Visszaadja az előleget! F. Tóthhoz. Hát az előleg már majdnem kép!
BADARI
Vigye el az edényeket, Péter… Kösz… Ért engem, Péter… Nem akarok beleszólni. Csak ne tíz után.
MÁRIA
Benyit, partvissal, feltörlőronggyal, vödörrel. Testes, kapkodó, rendetlen öltözékben, félig ápolónői, félig takarítónői díszben, egyik kezén gumikesztyű. Rosszkor jövök?
MÁRIA
Nem tehetek róla. Azt mondták, siessek.
CZIEGLER
Öt napja nem takarítottak.
MÁRIA
Nem tartozik rám. Csak helyettesítek. Ha más nem takarít, az nem tartozik rám.
CZIEGLER
De ha maga takarít, az magára tartozik!
MÁRIA
Az se tartozik rám, csak elvégzem. Csak épp felületesen, ne izguljanak.
CZIEGLER
Ez aztán remek! Eszem, és a pofámba száll a por!
MÁRIA
Ne izguljon, csak épp felületesen. Engem is hajtanak. Nem sikerült egy műtét, vagy mi…
MÁRIA
Nem kellett volna fölnyitni, valami ilyesmit mondott a műtős… Szürke volt, amikor kihozták. Nem adok két napot neki.
Cziegler dühösen kapkod a gyeplő után, majd kiönti a levest a mosdóba.
Most mért önti ki? Hát ne öntse ki! Hazavittem volna a kutyámnak. Szereti a jó levest.
Cziegler legyint, visszavánszorog a helyére, sebét tapogatja.
BADARI
Kár tüntetni… Én is panaszkodhatnék, hogy takarítanak. De én megértem. Csak helyettesít, és most igyekszik. Nem értik maguk ezt! Nem tudják, mi az, mellőzöttnek lenni! Hol dolgozott ezelőtt?
MÁRIA
Egy hentesüzletben. Ott mindig volt a kutyának ennivaló.
BADARI
Itt is összegyűlik. Majd adok egy nylonzacskót, abban elviheti a csontot… Lajos, maga még eszik?
F. TÓTH
Hagyjam meg? Ellöki az ételt.
BADARI
Dehogynem. Vigye csak. Van ott két szép darab hús is… Tegye csak el. Nyújtja a zacskót.
MÁRIA
Sietek! Eltűnt a kulcs. Egész délelőtt kerestem. Nem tudtam kitakarítani az ügyeletet. Hogy mit kapok?!
MÁRIA
Az ügyelet kulcsa! Azelőtt sose veszett el. Pedig nem egy ember használja azt a szobát, higgyék el! Nézzék, a kórház az kórház! Le vannak meztelenítve az emberek. Képzelhetik… Egy orvosnak mi a meztelen test? Semmi. Mindennap húszat lát belőle. Kövéret, szép mellűt, egy jó medencét… Értik. Na, és a közös munka? Orvos, ápolónő, műtősök… ügyelet, éjjel. Én nem látok bele… De azelőtt nem veszett el a kulcs… A főorvos is megjött… Engem nem érdekel.
BADARI
Megjött a főorvos?
MÁRIA
Állítólag. Ez a Klári is most veszti el a kulcsot… Nekem mindegy. Azt mondják, a főorvosba szerelmes, na, most itt van.
MÁRIA
Azt hiszi, az észreveszi? Becsüli, ugye, nem rossz munkaerő, na de hol van ő a főorvostól? Van neki rendes felesége… nem fiatal, de ápolt.
MÁRIA
Én nem láttam. Csak a büfében mondták, hogy máma megjön.
FAZEKAS
Úgy volt, hogy csak később érkezik.
BADARI
Nagy legények maguk! Én is voltam megtűrt, hosszú éveken át.
F. TÓTH
De rájöttek, hogy kire bízzák a raktárt.
BADARI
Nem raktár, anyagkönyvelés!… Építőanyagok, szerszámok. Kopogás. Ki az?
F. TÓTH
Be van zárva az ajtó.
BADARI
Én ilyet nem láttam! Hát nem tudnak bejönni vizitre! Péter, kiabáljon már, hogy ki az?
FAZEKAS
Mért éppen én? Kiabáljon maga.
BADARI
Nincs hangom… Halló, ki az? A főorvos úr?
F. TÓTH
Majd bejelentkezik.
BADARI
De nyissák ki az ajtót! Ki van kint?
MÁRIA
Bejön, aki akar… Badari ágya mellett takarít.
CZIEGLER
Nagy nehezen elkapja a gyeplőt, föltápászkodik, az ajtóhoz megy görnyedten. A piszkok…
BADARI
Épp ő megy! Fogni se tud rendesen, és ő megy ajtót nyitni!
CZIEGLER
Erősen lenyomja a kilincset, kinyílik az ajtó. Be volt ragadva… Szervusztok. Gyertek be.
H. Dezső és M. István látogatók jönnek be. H. Dezső testes, izzadó ember, magas rangú tisztviselő, Cziegler sógora. M. István kikent-kifent sofőr, fiatal. Mindkettő aktatáskával, a Dezsőében semmi.
DEZSŐ
Fújtatva jön. Te, mi folyik itt? Akkora kiabálást hallottunk, ugye, Pista?
ISTVÁN
Könnyed, az a fajta, aki mindig helyt akar állni a társasági emberek között. Igen… Mi volt a baj, ha szabad kérdeznem?
CZIEGLER
Semmi. Ez egy lepratelep. Be volt ragadva az ajtó.
DEZSŐ
Lepratelep? Hát azt mondták, a legjobb kórház az országban!
ISTVÁN
Magam is nagyon jó híreket hallottam róla… Ott, ahol megálltunk a kocsival…
Mondaná teljes hévvel, Dezső jelentőségteljesen ránéz, mindig leinti szemmel.
DEZSŐ
Igen. Nem úgy látom, hogy lepratelep, vagy hogy mondod.
MÁRIA
A rongyot a vödörbe mártja, fölmos. Mindjárt megvagyok… Csak helyettesítek, de… – Bizalmasan megérinti Dezső vállát – a legtöbb beteg borravalót is ad, ha elmegy… Mert gyakran leugrom gyufáért, újságért, levlapért.
DEZSŐ
Leugrik, igen, kedves… Biztos nem is volna kötelessége.
MÁRIA
Nekem? Semmi. Még ki is tehetném őket a folyosóra, ha takarítok. Legfontosabb a tisztaság!
ISTVÁN
Túl lendületesen. Maga itt a rendfenntartó közeg!
MÁRIA
Jobb vagyok, mint az állandó… Azt mondják: Mária, ha te vagy benn, jobban gyógyulnak a betegek is. Talán az egyéniségem… Kezében a felmosóronggyal magára mutat.
DEZSŐ
Az egyénisége… Czieglerhez fordul. Te, kérlek, és mi van veled, hát nem eszel? Alig tudunk rólad valamit, a nővéred is aggódik érted! Alig tudtunk lelépni a minisztériumból, ugye, Pista?
ISTVÁN
Hát, vigyáznak a Dezső úrra… Van úgy, hogy nyolcig dolgozik.
DEZSŐ
Dolgozom, meg kell adni! Tegnap Baranyában voltunk. Fárasztó, gondolhatod. Nehéz a helyzet Baranyában.
BADARI
Baranyában dolgoznak?
Érdeklődéssel hallgatják őket, mint az élet hírnökeit.
DEZSŐ
Baranyában. Na de erről ne beszéljünk. Ági várta a telefonodat…
MÁRIA
Elébük vágja a rongyot. Kérem, telefonálhatok én bármikor!
MÁRIA
Négy órában vagyok itt, leugorhatok. Van időm. A doktor úr… ugye, doktor?
CZIEGLER
Erőtlenül. Nem vagyok doktor.
MÁRIA
Mindegy. Sose adtam a rangra… Az úr szerény, látom én azt, jó szemem van, meg tudom állapítani, ki milyen! Föl tetszik írni a számot, és én mindennap referálok őnagyságának… Na, nem szabályos, de meg tetszik érteni, hogy van… A legfontosabb a beteg érdeke! Mért? Valami közbe is jöhet! Egy gyors dolog. Egy rossz szövettani hír… Egy pozitív eredmény… Vannak nehéz esetek… Bármikor bekövetkezhet a baj. Jobb előre tudni. Nem? Olyan ez, mint a vágóhíd. De jól dolgoznak a hentesek. Egy papírra mutatva. Ide tessék írni!
DEZSŐ
Ijedten fölírja a számot, bólogat, hogy köszöni, a takarítónő továbbáll, mossa a padlót. Jobban nézel ki pedig… Mintha nem lennél olyan sárga.
BADARI
Már nem olyan sárga. Amikor teheti, mindig belekapcsolódik a beszédbe.
DEZSŐ
Ugye, mondtam Pistának a legutóbb, mikor beugrottunk, te Pista, nagyon sárga színe van az én sógoromnak! Még ő biztatott, ugye, Pista?
ISTVÁN
Igen. Mondtam a Dezső úrnak, nem úgy ismertem világéletemben Cziegler urat, hogy csak úgy faképnél hagyjon minket… Hát tetszik érteni, mire értettem?
Szünet.
DEZSŐ
Akkor is mi munkánk volt, mennyit utaztunk! Hiába, nem bírom ezeket a hosszú utakat én már, tudod, mindig panaszkodtam…
BADARI
Baranya szép vidék, ott voltam katona.
DEZSŐ
És semmi eredmény! Minden könyvtárosunk eljött. Pécs! Pécsre akar mindenki menni! Hát nem értik meg, hogy nem mehet mindenki Pécsre?
BADARI
Üljenek nyugodtan az ágyra. Leülnek.
DEZSŐ
Vagy éppen Budapestre, mit gondolsz?
DEZSŐ
És persze, ott is a fiatalság, főleg az a probléma. Nem tudom, mit akarnak. Te érted, mit akarnak ezek a fiatalok?
DEZSŐ
Na, ugye! Nem lehet érteni! Mi hiányzik ezeknek a fiataloknak, azt mondd meg! Mi hiányzik?
CZIEGLER
Törődötten. Nem tudom.
DEZSŐ
Ez az! Nem tudjuk. Fogalmunk sincs… Mi van veled? Rosszul vagy? Megint rosszul vagy? Csak nem akarsz megint rosszul lenni?
DEZSŐ
Hát azért! Mi betörtetünk ide hozzád, félretéve minden bajunkat, gondunkat, és te vissza akarsz esni? Pedig nagy rizikó nekünk lelépni ilyenkor, ugye, Pista?
DEZSŐ
Vagy téged nem érdekel ez a téma?
DEZSŐ
Sráckorodban nem ilyen voltál! Hogy szerettem ezt az embert! Hát igaz, bennünk is volt felelőtlenség… Emlékszel?
DEZSŐ
Á, te semmire sem emlékszel! Örülsz, hogy élsz. Mire emlékszel te? Arra emlékszel, mikor azt a két macskát a patakba vittük? A zsákban. Tudod, azt a nagy vörös macskát, meg…
CZIEGLER
Valami rémlik, de…
DEZSŐ
Á, rémlik!… Halálosan pontosan előttem a kép! Te tartottad a zsákot, így kihúztad magad, akkor nem voltál ilyen nyavalyás… Mi az? Rosszul vagy? Megint rosszul vagy? Nem lehet veled öt mondatot váltani, hogy ne lennél rosszul! Nézzék! Hullasápadt!
BADARI
Nem hoztak bort neki? Azt mondták, vörös bor kell…
DEZSŐ
Vörös bort? Nem is tudom… Istvánra néz.
DEZSŐ
Körtepálinka! Felfedezésszerűen ajánlja István pálinkáját.
BADARI
Az is jó. Adni kell neki…
István ugrik, előveszi az aktatáskából az üveget. Dezső Badarihoz.
DEZSŐ
Direkt előásom az agyamból a legrégibb, legkedvesebb emlékeket… Hogy fölvidítsam, hogy… érti?
DEZSŐ
Persze. Azt mondja az úr…
DEZSŐ
Badari úr… Várj, megemelem a fejét… Czieglerhez. Hát ne hagyd el magad… Odamegy Czieglerhez, kicsit fölemeli. Nem, ezt én nézni sem tudom… Visszaejti.
Fazekas megy segíteni.
MÁRIA
Ne adjanak pálinkát neki! Hát elpatkol! Én ide tartozom, felelős vagyok…
BADARI
Dehogy patkol! Ettől magához tér! Érzem, jó falusi pálinka…
DEZSŐ
Baranyából hoztuk, direkt Baranyából! És nézze! Nem akarja meginni!
FAZEKAS
Most itassuk akkor?
DEZSŐ
Persze hogy itassák!… Istenem, fuldoklik, ez borzasztó! Jobban leszel tőle, ha lenyeled!
MÁRIA
Ne a nyakába, csupa bűz lesz!
ISTVÁN
Na! Ennyi volt az egész. Ettől nem kell annyira félni.
DEZSŐ
Remek! Nagy megkönnyebbüléssel visszamegy Cziegler ágyához. Látod, rendbe jössz. Majd mi rendbe hozunk! Huh, de kimerültem! Hogy te miket csinálsz! Megfenyegeti kedveskedve, leül az ágyra. Éhes vagyok.
Csend. Hosszan hallgatnak.
CZIEGLER
Bágyadtan mutat a második fogásra. Edd meg… Persze már kihűlt.
DEZSŐ
Csak nem képzeled? De ha kihűlt… Mi ez? Csirke? Az sose hűl ki… Nekilát, Istvánnak is nyújt egy darabot. Egyél te is… Szóval nem értem, egyszerűen annyit mondhatok, nem értem! Halálosan éhes lettem, elnézést… Eszik. Mit akarnak ezek a fiatalok?
MÁRIA
Nem szenvedtek, ez az igazság!
DEZSŐ
Egy fölemelt csirkecsonttal. Jó! Ez az, ez az! Ugye, Pista, neked is mondtam!
BADARI
Engem kétszer ki akartak végezni.
BADARI
Mit és? Nem látja? A rámeredő Istvánnak. Itt vagyok. Egészségesen.
ISTVÁN
Só kellett volna hozzá, csak nem akartam zavarni…
BADARI
Van itt só. Én mindig hozatok sót, nem lehetek olyan beteg, hogy sót ne hozassak… Adja már oda, Máriácska.
DEZSŐ
Nahát, hogy te nem szólsz! Itt a só… Hát igen. Mi mások vagyunk.
MÁRIA
Sózza az István kezében levő csirkét. Föl vannak ajzva, ez az igazság! Hát egy kórházban is mi folyik, ha látná! Ismerem a problémát. Kiégnek a fiatalok, tessék nekem elhinni. Mi lett volna, ha én tizenöt éves koromban kezdem? Ma egy roncs volnék. De így még ma is… tetszik érteni…
DEZSŐ
Hol a só, Pista? Add ide, ehetetlen ez így.
BADARI
Csak a ruhákon jár az eszük! Dezső ruhájára mutatva. Honnan van magának ez a zakó?
BADARI
Príma! Értek hozzá, elhiheti.
DEZSŐ
Londonban vettem. Örülök, hogy tetszik.
BADARI
Rárontva kérdi. Ismerte a Natoneket? A legjobb szabó volt a Józsefvárosban… Fogja a zakót. Ott csináltattam egy ruhát. Az volt ilyen anyag… Abban vittek el fogságba.
MÁRIA
Föl vannak ajzva! Arra megy ki az egész.
BADARI
Mért nem adja neki ezt a ruhát? Hát olyan ócska ruhákban mászkál itt a vizsgálatokra!
DEZSŐ
Neked nincs rendes ruhád, amiben járj?
CZIEGLER
Nem akartam túl jó ruhát behozni, hátha…
BADARI
Érti? Rosszra gondol mindig. Nevet. Próbálja fel neki a zakót!
Dezső odamegy Czieglerhez, kezébe adja a gyeplőt, kisegíti az ágyból, az ellenkezik.
CZIEGLER
Nem kell nekem ruha!
DEZSŐ
Dehogy nem kell! Nem járhatsz rongyokban! Ez egy jó kórház!
CZIEGLER
Nem akarok én meggyógyulni…
DEZSŐ
Nem akarsz? Ruha akkor is kell.
F. TÓTH
Dögöljek meg, ő meg csinálja azt, amit akar?
MÁRIA
A felesége nem jött be. Fiatal.
DEZSŐ
Próbálja Czieglerre a zakót. Nem tehetek róla…
CZIEGLER
Fáj… te Dezső, nagyon fáj! Hidd el.
DEZSŐ
Elhiszem, elhiszi neked mindenki, de azért még nem állhat meg az élet. Gondold el, ha az államférfiakat operálják, azért még tárgyalniuk kell, intézkedni!
BADARI
Én például most is bekérem havonta a jelentést az új szerszámokról.
DEZSŐ
Ugye, nem rossz? Fazekashoz. Jó lesz ez, hidd el… Itt hagyjam?
CZIEGLER
Dehogy hagyd! Ki akar bújni belőle.
BADARI
Föl akarja jelenteni a főorvost.
DEZSŐ
Te föl akarod jelenteni a főorvost?
DEZSŐ
Na és? De nem lehet egy főorvost feljelenteni! Ha valami baj lesz, később kell kivizsgálást kérni. De előre feljelenteni!
F. TÓTH
Ha esetleg fölfordul.
DEZSŐ
Igen. De mért fordulna föl? Te, nehogy nekem följelentsd a főorvost! Engem kidobnak az állásomból!
BADARI
Pardon! Az ujjából leenged tíz centit, és kész… Meg a fél válltömést kidobni.
CZIEGLER
Visszacihelődik. Kár szétszabdalni…
MÁRIA
Tessék átcsináltatni. Ebben még… tetszik érteni… adandó alkalommal mindenre jó…
DEZSŐ
Ne féljen. Átcsináltatom.
BADARI
Valami ételt nem hoztak szegénynek?
DEZSŐ
Ételt… nem is tudom… Pista! Istvánra néz.
ISTVÁN
Szalámi van nálam… Kicsomagolja.
DEZSŐ
Nagyszerű! Szalámi…
CZIEGLER
Elkeseredetten. De nem ehetek szalámit, értsd meg!
DEZSŐ
Badarihoz. Akkor maga! Legalább maga.
BADARI
Mutatja. Nincs megmosva a kezem.
DEZSŐ
Pista, adj egy kis szalámit neki!
István megmossa a kezét, viszi Badarinak a szalámit, héjazza, eteti.
Ügyeljen már erre az emberre… Látja, milyen!
F. TÓTH
A Badarit etető Istvánhoz. Két hete nem volt bent látogatni!
BADARI
Eszik. Mély meggyőződéssel. Nagyon csinos.
MÁRIA
Nem jó. Magamról tudom.
DEZSŐ
Magának lúdtalpa van.
F. TÓTH
Ki akarták végezni. Megszökött a frontról. Órákig állatták naponta.
DEZSŐ
Ennyire lesüllyedt a bokája?
BADARI
Az lenne a legkevesebb!
DEZSŐ
De nem! Emlékszel, mit magyarázott az a pécsi professzor, akit fölhoztunk egy hete az autóval? Pista, ugye, emlékszel?
DEZSŐ
A gerinc állása a lábaktól függ. Mint az oszloptól a ház. Érti? Namármost… Bizonyos gerincferdülés, elnehezedés, ami a lúdtalptól jön létre, megváltoztatja a függőleges testhelyzetet… Érti, nem? Namármost… Végzetesen elmozdulhatnak a szervek… Ez kihat a hasnyálmirigyre, a gyomorra, a lépre…
BADARI
Fölemeli a lábát, nézegeti. Elég már! Megfulladok!
DEZSŐ
Ez halálosan fontos… Nyomás alá kerülnek a szervek! Mutatja, mint egy zsonglőr.
F. TÓTH
Nyomás alá! Az biztos! Nekem nem kell magyarázni.
ISTVÁN
Dezsőnek. Betétet kell neki csináltatni.
DEZSŐ
Úgy van! Hordjon betétet!
ISTVÁN
F. Tóthhoz. És hol van?
ISTVÁN
Hát az az asszony!
F. TÓTH
Beugrana hozzá? Nagyon szeretném. Megtenné?
MÁRIA
Sokatmondóan. Nem ártana, ha utánanézne.
F. TÓTH
Megadnám a címét… Hogy mit csinál, az isten szerelmére, jön-e még, vagy nem jön többé? Keresgél.
DEZSŐ
Ezt ne felejtse el! Visszamegy Czieglerhez, leül. Még jó, hogy megláttam… És te? Te nem szólsz semmit? Előveszi a zsebóráját. Még ráérünk… Mondj már valamit… És egyébként? Hogy vagy, mi újság? Tényleg olvasol egyáltalán? Mi történik itt egész nap? Nem hagyjátok ti el nagyon magatokat? Mert az végzetes lehet. Csak hevertek itt egész nap, mi? Nem rossz. Mit nem adnék, ha én tehetném… Itt megvan a kiszolgálás, tisztaság… hálásak lehettek a sorsnak. Legalább védett helyen vagytok… Mért, azt hiszed, kint nincs baj, rengeteg? Ajaj! Mik vannak! Kint is meghalhat az ember, ne félj!… Ugye, Pista? Van, aki kint is meghal.
ISTVÁN
Épp most hétfőn ment ripityára az a kolléga, a balatoni műúton… Pedig már megvolt a telke, a víz mellett közvetlenül…
DEZSŐ
Hirtelen föláll, Badarihoz megy. Tudja, mit? Megcsináltatom én magának ezt a betétet!… Mire föláll, kész! Van itt valahol cipője?
BADARI
Ott… vagyis a szekrényben, alul.
DEZSŐ
Mutassa… István, keressük meg…
ISTVÁN
Keresi a szekrényben. Nincs.
DEZSŐ
Hát hol lehet? Nem tudja, hol a cipője?
MÁRIA
Nem kell neki cipő…
DEZSŐ
De hát akkor is! Csak nem lopták el?
ISTVÁN
Badari mutogatása nyomán a faliszekrényben keresgél. Ez a magáé?
MÁRIA
Csak nem képzelik, hogy nála hagyják a cipőt! Hát ő nem kel fel! Kifelé megy. Majd én megnézem a kinti szekrényben. Kimegy.
BADARI
Fazekasra mutat. Neki meg valami állás kellene…
DEZSŐ
Állás? Miféle állás?
BADARI
Rendes állás… Repülő volt… artyiszt… szóval művész. Tudja, aki a filmekben a nagymenőket helyettesíti. Istvánhoz. Mintha magát kérnék meg mint sofőrt, hogy fölboruljon az autóval, vagy nekimenjen a fának, hogy felrobbanjon a kocsi… ilyenek…
ISTVÁN
Na, én ezt nem vállalnám.
BADARI
Ki beszél magáról? Ez! Ez csinálta… Most képei vannak. Madonnák. Valami művészi állás.
DEZSŐ
De honnan szedjek én művészi állást?
FAZEKAS
Dehogy kell nekem állás! Összevissza beszél!
BADARI
Nem most. Majd később… Most benn akar maradni. Jobb itt neki… Hozzon nekik valami képet, Péter… Gyönyörűek!… Madonnaarcúak. Az jó lenne a fiatalságnak. Baranyában.
BADARI
Valami ideál csak kell! Vagy ott benn a minisztériumban.
DEZSŐ
Ideálok a minisztériumban? Pista, te érted ezt?
ISTVÁN
Őszintén szólva, nem pontosan.
MÁRIA
Be a cipővel, széttaposott, szomorú cipők. Na? Ez az, vagy nem ez az?
MÁRIA
Rám kell bízni! Persze, roncsok.
DEZSŐ
Jó ez magának? Mutassa! A lábfeje csak nem fogyott le… Lötyög! Legalább belefér a betét. Felhúzza Badari lábára a cipőt. Olyan betéteket gyártanak, hogy öröm rajtuk járni. Egy másik cipőre mutatva. És ez a másik?
DEZSŐ
Kár… A szekrényhez dobja, nézi az óráját. Hű, Pista! Elkésünk! Szervusz, Bélám. Csak ne horgaszd le a fejedet!
F. TÓTH
Átadja a címet. Akkor a feleségemet ne felejtse el elintézni!
MÁRIA
Elébük áll. Veszek tantuszokat…
DEZSŐ
Sietve egy húszast ad neki, búcsúzik. Persze, itt van… És föl a fejjel, cimbora!
MÁRIA
Jobb mindenről időben tudni. Múltkor is bejöttek látogatni, és ugye, a kedves beteg… akkor már… Vízszintes vonalat húz a levegőbe, búcsúzik, kezet ráz, másik kezében az eldobott cipő.
DEZSŐ
Igaza van… Bélám, ne félj! Átcsináltatom a ruhát! Ma este megcsinálja a szabóm… Badarihoz. Viszontlátásra! És a betét! Élete végéig jó lesz! Czieglerhez. Látod, nekünk se fenékig tejfel! Kimegy Istvánnal.
BADARI
Magának semmi se jó. Fazekashoz. Hozzon nekik képet, Péter.
CZIEGLER
Igaza van… Felhúzódzkodik, lassan kikel az ágyából. Au! Ruha! Nem kell nekem ruha! Pálinka! Hol a szódabikarbónám?
ISTVÁN
Visszasiet, az aktatáskából összenyomorgatott virágcsokrot vesz elő. Ezt meg elfelejtettük… Jázminka. Kicsit temetői hangulata van, de nem volt más. Csak szimbólum. Átnyújtja Czieglernek. Mégis, hogy gondoltunk magára… Kimegy.
F. TÓTH
István után. És a feleségemet próbálja elintézni!
CZIEGLER
Fölmutatja a nyomorult virágot. Nézzék meg, ez nekik virág!
BADARI
Szeretettel hozták.
CZIEGLER
Kinyitja az ablakot, kidobja a virágot. Szeretet!
Hallatszik a békák brekegése.
Szimbólum!… Becsukja az ablakot, a békák hangja elhal.
BADARI
Örüljön, hogy jön magához valaki. Hozzám nem jön senki.
CZIEGLER
Örüljek? Mit gondol, mit akarnak ezek?
BADARI
Hát… beszélgetni… segíteni…
CZIEGLER
Segíteni! Szalámival meg ruhával!… Bejönnek nézni, hogy döglök meg!
BADARI
Arról ők nem tehetnek.
CZIEGLER
De valaki tehet! Úristen, meg Baranya, meg szalámi! A fiatalok hite! Le vannak szarva a fiatalok!
F. TÓTH
Milyen igaz. Le vannak!
CZIEGLER
Mindenki jót akar! Aki fölvágta a hasamat, az is jót akart! Aki világra hozott, az is! Általános jóság! Madonnák és ápolónők! Micsoda mennyország! Nővérek, nővérkék, apácaarcú kis ribancok!
F. TÓTH
Mit vár? Minden nő ilyen.
BADARI
Péterkém, húzza le ezt a cipőt!
FAZEKAS
Nincs egy nőjük, de csak rajtuk rágódnak! Húzza a cipőt. Az életet szidja, az ötven évét, vagy a hetvenet – az isten sem ismeri ki magát, hogy hány évesek ezzel az arccal… Mit vár a mai nőktől? Régen…
CZIEGLER
Unom már a madonnáit magának is. Blöff! Madonnák! Jó, hogy nem itt fekszenek le a szobában! Vagy az ágyamban! Hát várják meg legalább, amíg megdöglök!
KLÁRI
Bejön, az infúziós készülékhez megy, nyugodt. Megjött a főorvos úr!… Kiviszi a készüléket.
BADARI
Hallja, Cziegler úr? Végre! Istenem, hogy megértük ezt is.
CZIEGLER
Visszacihelődik. Már nagyon hiányzott.
MÁRIA
Az én négy órám ettől se hosszabb, se rövidebb nem lesz.
Klári visszajön, összeszedi a tányérokat.
BADARI
Klárika, hát igaz?… És milyen?
KLÁRI
Remekül néz ki, le van sülve. Mintha nyaralt volna.
MÁRIA
Itthon is le szokott sülni.
KLÁRI
Mária, majd vidd ki a szennyes tányérokat.
KLÁRI
Persze. Az igazgató is kiment eléje, meg a minisztériumból valaki. Még senki se volt tőlünk Spanyolországban.
BADARI
És mit csinál? Operál ma még?
KLÁRI
Dehogy operál. Tanácskoznak…
KLÁRI
Tegye el a cigarettáját, Badari bácsi, kikapunk!
BADARI
És mikor jött meg?
KLÁRI
Most, egy órája… Gondolhatja, ebben a melegben…
Klári csak ránéz: „ez is jó vicc”.
F. TÓTH
Nézzék… Czieglerre. Már veszi be a nyugtatót!
Cziegler kortyol, legyint.
MÁRIA
Hozott valamit a Főnök? Ajándékot?
KLÁRI
Képzelje, Badari bácsi… hozott egy visceroscopiás tévékészüléket!… Felülteti Badarit, felrázza a párnáit.
KLÁRI
Olyan tévét, amivel a műtéteket bemutatják a klinikákon. Az egyetemen is…
FAZEKAS
No, Cziegler úr, most ország-világ láthatja a belsejét, színesben. Most harmadszor is megoperálják!… És utólag maga is megnézheti, ha túléli.
CZIEGLER
Maga csak röhögjön. De én végzek magammal!
KLÁRI
Mária, siess egy kicsit! Félórája benn vagy. Kinyitja az ablakot. Ha végeztél, légy szíves, csukd be. És ne hordd azt a gumikesztyűt.
MÁRIA
Mi bajod van velem? Megjött a főorvos! És? Ne védjem a kezemet?
KLÁRI
Majd bekötözöm neked.
MÁRIA
Be tudom én magam kötni, ha annyira kell. Inkább a kulcsot keresd meg. Nálad volt utoljára.
MÁRIA
Hát az ügyelet kulcsa!
KLÁRI
Itt van a zsebemben.
MÁRIA
Mért nem akasztod a helyére?
KLÁRI
Nyugodj meg… Az asztalra dobja kulcsot, és kifelé megy. Most majd kitakaríthatod az ügyeletet.
MÁRIA
Most fölényeskedik! Ő alszik az ügyeleten, nem én.
F. TÓTH
Fazekashoz. És maga?
MÁRIA
Végignéz a szobán, becsukja az ablakot. Tiszta a fedélzet, mehet a hajó. Kimegy.
FAZEKAS
Hol az a pálinka?
CZIEGLER
Itt van. Átadja Fazekasnak.
FAZEKAS
Húz belőle, Badarinak nyújtja. Maga is.
BADARI
Nem, nem lehet! Hát árt nekem!
BADARI
Nem baj? Gondolja?
F. TÓTH
Adja már ide nekem is… A főnök! Majd jön a főnök!… A főnök majd megvizsgálja. A főnök ajándéka! Úgy seggbe rúgom azt a főnököt, hogy elszáll!
CZIEGLER
Itt fekszünk kiterítve, föltárt hassal hetek óta, ő meg tanácskozik!
FAZEKAS
Majd fogok járni ennek a nőnek a fagyos feneke után!… Csak nem képzelik?
CZIEGLER
Fazekas őt is itatja. Beolvasok neki, annyi szent! Kétszer operálni!
FAZEKAS
Látták, hogy odavan? Megjött! A Nagy Balfácán!
BADARI
De hát ő az egyetlen ember, aki segít rajtunk!
FAZEKAS
Hát maga miért nem gyógyul öt hónapja?
FAZEKAS
Ez a Klári majdnem elájult, ahogy beszélt róla, látták?
F. TÓTH
Mit madonnázik akkor? Megint iszik. Jól teszi, ha lefekteti, és kész.
BADARI
Nézzék! A Lajos megfordult!
CZIEGLER
Mi az? Jobban van? Csak nem fog itt meggyógyulni?
FAZEKAS
Olyan nagy baj lenne? Ha valaki? Legalább egy? Egyetlenegy?
F. TÓTH
Csak erőt adott a pálinka… Iszik megint.
FAZEKAS
Jaj… jaj… – Nevetve, kimerülten. – tudják, kit szeret ez a nő?
CZIEGLER
Tudjuk… – Keserves arccal, ő is mórikás. – magát.
FAZEKAS
Nem, nem! A szekrényhez megy, kivesz egy egyujjas férfi-bőrkesztyűt, felmutatja. Ezt! Uraim, ezt! Ilyen nő után mászkálok én, hát nem vagyok hülye? Ezt őrzi hat éve. Csuklik, majdnem sír. Volt egy krapek, egy technikus vagy mi a franc… Azt mondja Mária, szép srác volt… csak síelt… Tudják, mi az? Fölállni két lécre és lecsúszni. Mutatja, dülöngve. És pleccs, neki a fának… Értik? Csak ez a kesztyű maradt meg belőle… Nevet, talán könnyezik is, hadonászik. Nézzék meg! Fölmutatja. Mint egy emberi kéz!
CZIEGLER
Marhaság! Péter, hát örülj neki, hogy találtál egy ilyet!
FAZEKAS
Lö-pá! Kisasszony! Emlék!
CZIEGLER
Figyelsz, vagy csak a kesztyűddel vagy elfoglalva?
FAZEKAS
Nem tudta kikerülni a fát! Keservesen nevet. Ez a mafla, ez a hidegfenekű őrizgeti a kesztyűjét… Lö-pá!
CZIEGLER
Hát ne félj, hogy kiraknak innen.
FAZEKAS
Engem? Még sose raktak ki.
CZIEGLER
Játszod a beteget – mi meg itt döglünk meg.
FAZEKAS
Maga? Mit sajnáltatja magát… nem is a legrosszabb személyzettel… Elég csinos. Látom én magát!
CZIEGLER
Én? Badari úr, hát csak nem gondolja… Irtózatosan fáj…
BADARI
Mindnyájan szeretjük Klárikát.
FAZEKAS
Itt hagyom magának a hidegfenekű madonnát! Koccintsunk! Odaüti Cziegler ágyához az üveget. Magukra pedig ráhagyom a nagy elfaragót… Magukra hagyom, a kollektívára! Vége, befejeztük!
FAZEKAS
Mi vagyok én? Befejeztük! A bohócotok, a prófétátok?… Ezt! Csinálják nélkülem! Sietve öltözni kezd.
BADARI
Péter! Itthagy minket? Olyan jól megvoltunk itt. Nem rossz hely ez…
FAZEKAS
Ezt értik! Besüppedni a párnák közé, nyavalyogni… És várni! A főnökre vagy bárkire! Legyen az egy nővér… vagy masszőr… Csak jöjjön!
BADARI
Péter! Hát mi lesz magával? Hát állása sincs!
FAZEKAS
Azt hiszi, szükségem van nekem a maga segítségére?
BADARI
Ne gyerekeskedjen… Hova akar menni? A zűrbe? Azt mondja az Edit, eladta az ő lakását… Hát álljon már meg ezen a lejtőn! Nehogy börtönbe csukják!
FAZEKAS
Hogy én eladtam a lakását? Ide figyeljen, Badari úr! Visszamegy Badari ágyához. Nézze meg ezt az ágyat!
BADARI
Önkéntelenül megtapogatja. Igen…
FAZEKAS
Vaságy. Vasból van, nem?
FAZEKAS
Nahát. Azt hiszi, maga ebből még föl fog kelni? Mit pofázik bele az életembe? Én kimegyek, járok a napsütésben, de maga itt fog kimúlni!
Badari visszahúzódik, könnyes a szeme, a szeme sarkához nyúl.
CZIEGLER
Nemcsak maga, nyugodjon meg.
FAZEKAS
Mit akar? Talpra állni? Soha, Badari úr, soha! Nekem magyaráz! Mint egy hülyegyereknek? Ugráltat, mint a paprikajancsit, sokallja az életemet? Irigyli? Maga mért élt egyedül? Mert senki se viselte el! Én még mindig talpra álltam! Pofára eshetek… összetörhet a karom darabokra, erősebb, mint volt! Mert élek! De maga nem! És ez! Üti a vaságyat. Csak a jogos végállomás! Mindenki meghal, de legalább élt valamikor! De maga soha! Nem ez a vaságy a baj, az egész élete… Tudja, mi nincs magában?… Fantázia! Kimegy, közben odadob Badari ágyára két darab ötszázast.
BADARI
Maga beszél?… Csak mások életét tönkretenni? Hát én tartottam magukban a lelket! Egy szobában sincs ez a légkör – amit én tudok teremteni… a… a vicceimmel… a… a… lényemmel!… Az én kedélyemet… eddig még mindenütt szerették… Ha meggyógyulok, majd megnézhetik magukat! Átkérem magam egy másik szobába! Ahol értékelni tudják, hogy mi az, ha a humoromnál vagyok!
Csend.
Függöny
Egy nappal később, ugyanaz a szoba. Délután. Fazekas ágya üres. Szunnyadnak az emberek, az ablak kicsit nyitva, hallatszanak a békák.
CZIEGLER
Irtózatosan fáj… Csönd. Izeg-mozog. Megint rázendítenek a békák. Előbbre hajol az ágyban, hogy lássa alvó társait. Irtózatos ez a seb… Nem reagál rá senki. Cziegler nézi őket, aztán legyint. Igazuk van… Felül az ágyán, igazítja derekán a kötését. Jóízűen alszanak… Megint figyeli őket. Csönd. Keserves arccal csóválja a fejét. El kéne húzni a függönyt… a pofámba süt a nap. Egyik kezével megpróbálja eltakarni a rá eső fényt. Rám se bagóznak. Megdögölhetek tőlük… Visszaereszkedik a párnára. Csönd. Egy dolog volt, amit sose bírtam. Ha mellettem alszik valaki. Mormogva. Persze, ők tudnak aludni! Csönd. Békák!… Ezek bezzeg élnek. Be kéne csukni az ablakot… Lajos!… Vár, semmi válasz. Ő onnan egyszerűen behajthatná! Lajos! Csönd. Á, mindegy… Visszaereszkedik, arcát eltorzítja a fájdalom. Mi lehet ez? Sebláz? Nem is látok tisztán… Vissza fogok esni! Lajos! Alszik? Nézi Tóthot. Meddig alszik? Meglátja az éjjeliszekrényen levő csajkatetőt, azt lassan a szekrény széle felé tolja, közben figyel, a csajkatető nagy
csörömpöléssel leesik. Ő visszahúzza a kezét. Badari csöndes, F. Tóth nagy nehézkesen megfordul. Cziegler figyeli. F. Tóth megfordul, de nem ébred föl. Piszokság!… Utánanyúl a gyeplőnek, nagy nehezen eléri, fölhúzza magát vele. Kikel az ágyból, lassan F. Tóth ágyához megy. Megrázva F. Tóthot. Lajos, alszik?
F. TÓTH
Fölriad. Mi az?… Ki az?
F. TÓTH
Hát mi az istent csinálnék? Látja, nem?
CZIEGLER
Meddig akar aludni?
F. TÓTH
Hagyjon, legalább nem gondolkodom! Befordul.
CZIEGLER
Nem lehet ennyit aludni. Legyöngül!
F. TÓTH
Akkor legyöngülök.
CZIEGLER
Mit gondol, vegyek be még egy fájdalomcsillapítót?
F. TÓTH
Legalább alszik. Aludjon maga is.
F. TÓTH
Mit akar? Mért nem hagy aludni?
CZIEGLER
Nem halt meg ez a Badari?
CZIEGLER
Nem mozog a melle.
F. TÓTH
Kinek a melle? Hol?
CZIEGLER
Ott… Úgy mutat Badarira, mint egy bogárra. Le van esve az álla.
F. TÓTH
Nem így alszik mindig?
CZIEGLER
Én nem figyeltem.
F. TÓTH
Azt mondja, nem lélegzik már? Nézi ő is.
F. TÓTH
Ne hülyéskedjen… Várjon… Itt van egy tollpihe. Tartsa az orra alá. Kezébe adja a párnából kiszedett tollat. Na, fogja már!
CZIEGLER
Csak nem halt meg? Badarihoz közelít.
F. TÓTH
Nem volna kellemes. Na?
CZIEGLER
Tartom. Nem tudom megállapítani.
CZIEGLER
Nem vacakolok, csak pont idefúj a szél… Be kéne csukni az ablakot.
F. Tóth erőlködve belöki az ablakszárnyat.
Na, becsukta?
BADARI
Fölriad. Ki az?… Mit csinálnak?…
BADARI
Mért nem hagynak aludni?… Hát tudják, hogy milyen keveset alszom! Mi az?
CZIEGLER
Semmi… Csak itt volt az állán ez a tollpihe. Le akartam venni.
CZIEGLER
Igen. Kijön, úgy látszik, a párnából. Rongyosak… csupa rongy.
F. TÓTH
Jó, jelentjük majd, csak aludjon.
Cziegler visszahúzódik. Badari visszaesik a könnyű álomba. Hallgatnak.
F. TÓTH
Hogy maga mennyi bajt csinál!
F. TÓTH
Feküdjön már le! Hát nem volt maga ilyen rosszul!
CZIEGLER
Visszacammog a helyére. Hagyja!… Úgy fáj, hogy elmondani se tudom. Végzek magammal…
CZIEGLER
Nem ismer maga engem, Lajos.
CZIEGLER
Beveszem a másik bódítót.
CZIEGLER
Beveszi az orvosságot, fekszik. Beszélgessünk… Fönn van?
CZIEGLER
Beszéljünk valami másról.
CZIEGLER
Miről? Miről akar beszélgetni?
CZIEGLER
Megint elalszik?
F. TÓTH
Én? Dehogy… Beszélgessünk… Szóval… Álmossággal küszködve. Egyedül van?
CZIEGLER
Érti maga ezt. Kell értenie.
CZIEGLER
Nem tudok átváltani, Lajos… Pénzem van… de futok.
CZIEGLER
Mit csináljak?… Olvassak el néhány könyvet? Azelőtt szerettem olvasni… jó ponyvákat… Agatha Christie-t, Wallace-t, P. Howardot… Ismeri, nem?
CZIEGLER
Unom. Nem tudok odafigyelni. Érti?… Elterelődik a figyelmem.
CZIEGLER
Ez a Péter hova mehetett?… Azt hiszem, ennek nincs senkije. Az utcán bolyong, vagy első dolga felkeresni egy madonnát, és bosszút állni azért a kis hidegfenekű nőért… Mit gondol, van valakije?
CZIEGLER
Ez a Klári is… Őrizgeti a hogyishívjákját a hideg paplan közt. Biztos a falnak fordul, hogy ne essen kísértésbe. Ezek a legveszélyesebbek… Aztán elszabadul a pokol, mi, Lajos?
F. TÓTH
El. Hirtelen fölnevet.
CZIEGLER
Akarja, aztán ő van megsértve! Az ilyentől reggel mindig bocsánatot kell kérni. Nevet.
F. TÓTH
Aha… Álmosan nevet.
CZIEGLER
Madonnák! Maga találkozott már ilyennel? Nem mondom, ezekben örökké marad valami érthetetlen… Francia nő volt – Catherine-nak hívták… Kár, hogy nem vettem el… Bódult.
CZIEGLER
Kinek mi jut? Mint egy szerencsejáték… biológiai rulett… Mi?… Rossz számok jönnek ki nekem… A múltam… Ez a seb sem enyhül semmit…
BORBÉLY
Orvosi táskával, halkan belép. Jó napot kívánok! Jó helyen járok? Azt mondták, a huszonkettesben várnak az urak. Megjöttem.
CZIEGLER
Az oldalához nyúl. Fáj…
CZIEGLER
Tudja, hogy temettük el a nagyanyámat?
CZIEGLER
Persze. Nem tudja… Régen meg tudtak halni… Mi a szobában rettegtünk. Ő meg nem.
CZIEGLER
Figyelmeztetett: „Te, ne felejtsd el, hogy a Benőék is ott legyenek. Árpád is vigye a koporsómat. Sógorok”… Meg tudott halni.
CZIEGLER
Én nem tudok. Bódult a gyógyszerektől.
CZIEGLER
Meg kell halnom?
CZIEGLER
Nem bírom tovább… Szeret maga engem?
CZIEGLER
Engem senki se szeretett nagyon. Csak kicsit.
BORBÉLY
A szeretet egyforma.
CZIEGLER
Rosszul mondja. Van nagy szeretet. Én nem ismerem.
CZIEGLER
Mikor? Letelik az egész élet! Kifutok az időből! Nem szeretnek engem eléggé… Ki is szeretne? Nem tudtam magam odaadni. Visszatartottam magamat. Féltem, főhadnagy úr.
CZIEGLER
Könnyű ezt mondani. Tétován nevet. Oldalról.
CZIEGLER
Belém soroznak. A sebéhez nyúl. Nincs menekülés. Kísérnek az őrök. Lelőhetnek. Odafelé a németek kísértek… Ez a seb… egy lövés! Főhadnagy úr! Hirtelen föltérdel, megragadja a Borbély köpenyét. Pedig nem is találtak el… Ugye, főhadnagy úr?
Borbély hátrahúzódik kicsit.
Maga jó… Milyen jó… Megsimogatja a Borbély arcát, mint az eszelősök. Ugye, nem oszt be a halálosztagba? Ugye, nem köttet ki? Annyira hideg van… – Összeteszi a kezét. – csak egy bakancsot, egyetlen rongyos bakancsot, főhadnagy úr! Halkan, leroskadva. Mindig ezen az oldalon féltem, hogy belém soroznak! Hangosan. Tarara! Itt! Mutatja a sebét. Csönd. Visszaül, törökülésbe. Hosszú úton jöttem haza Oroszországból, csak trappoltam, trappoltam… Nevet. Nem mentem egyetemre, mikor visszajöttem, még mehettem volna…
Borbély készülődik, kinyitja a táskáját, előveszi a borotvát, feni hosszan. Kikészíti a szappant, pamacsot vesz elő, a sámlira teszi.
CZIEGLER
Nem érdekelt az egyetem… Élni akartam. Hirtelen, mohón… Sokat… Beleszerettem nőkbe, aztán otthagytam őket. Nem akartam, hogy elvigyék mellőlem… Az anyámat és a két húgomat így vitték el. Apám akkor már nem élt, hálisten… De ez a három nő… elment… Elballagott. Érdekes… Nevet. Ezek is nők voltak. Baromi! Baromi, kérem!… Hallgat. Pénzt akartam, sok pénzt, amikor visszajöttem… Nevetséges. Valami anyagi elégtételt. Volt is akkor ilyen szó… Nagyon tagoltan. Jó-vá-té-tel! Igen! Fölmutat az ujjával, mint a részeg. Nem lehet. Nem sikerült a pénzemmel se… Utolértek… Ide soroztak… Kiáltva. Nem sikerült megmenekülnöm!
Csönd, Borbély elejti a kis tálat, csörömpöl.
Figyel?… Ki maga? Figyel egyáltalán?
BORBÉLY
Kérem… Engem hívattak a huszonkettesbe.
BORBÉLY
Kérem… Egy Cziegler nevű úrhoz hívattak. Egyes ágy.
CZIEGLER
Igen. Értem. Hozzám jött. Hát még élek!
BORBÉLY
Hogy megborotváljam… Ijedten fölmutatja a borotvát meg a pamacsot, mint egy játéküzletben.
Hallatszik a békák kvakkolása.
CZIEGLER
Borotva… – Kifulladva. – mit akar? Hogy sima legyen az arcom a koporsóban? Kiabál. Még nem haltam meg! Mit akarnak?
Borbély ijedten összenyalábolja a táskát, holmiját, kimegy, bevágódik az ajtó.
F. TÓTH
Hát nem lehet itt aludni?
A békák hangja hallatszik, hosszan. Utána csönd.
CZIEGLER
Egészen csendesen. Ne haragudjatok… Elszunnyad.
BADARI
Az a fontos, hogy meggyógyulunk! A szokásosnál is lassabban beszél, mintegy félálomban. Valami jót érzek a levegőben… Péter, csukja be már rendesen azt az ablakot!… Nem bírom hallgatni!… Szólni kell a gondnoknak…
F. Tóth becsukja az ablakot, a békák hangja elhal.
Na… Rágyújt. A lábamban érzek valamit… Erőt… Ha jönne a masszőr… Gyerekek, csak nem a masszőr volt megint? Elengedtétek a masszőrt? Hát ez lehetetlen!… Hát nekem halálosan fontos a masszőr!
MÁRIA
Flegmán, szerszámaival bejön. Na, megint itt vagyok. Ne féljenek… Nekilát a munkának.
MÁRIA
Csak felületesen… Dolgozik.
MÁRIA
Fazekas ágyára mutat. Elment?
BADARI
Elengedik a masszőrt!… Az én masszőrömet!… Nekem…
KLÁRI
Sietve jön be, kezében trikó. Készülődjenek!… Te most takarítasz?… Hol van Péter?… A trikót a szekrénybe teszi.
BADARI
Felöltözött és elment. Tegnap délután.
KLÁRI
És írást se hagyott? Hát még… ki se írtuk! És maga megint cigarettázik! Hányszor mondtam, Badari bácsi, ne cigarettázzon vizit előtt! Én titokban megengedem, és maga visszaél vele. Itt nem lehet cigarettázni, csak kinn a folyosón.
F. TÓTH
Ő nem tud kimenni.
KLÁRI
Telebüdösíti a szobát! Le se számol! Azt se tudom, mit mondjak a főorvos úrnak!
MÁRIA
Mi lenne, ha mindenki igazat mondana?
KLÁRI
Mi lenne, ha mindenki bent cigarettázna? Egyszerűen kimegy! Egy szót se üzent? Semmit nem mondott?
BADARI
Ne sajnálja. Nem magához való.
KLÁRI
Most hol találom? Én is milyen hülye vagyok! Gyógyszert se visz! Siettében belerúg az infúziós készülékbe, az fölborul, nagyot zuhan, kapkodva szedi össze az üvegdarabkákat. Itt hagyják ezt a nyavalyát… Hát mért nem viszed a helyére, ha már itt vacakolsz?
MÁRIA
Az infúzió nem fér be az én négy órámba…
KLÁRI
Még be kell adnom egy csomó injekciót, és ilyenekkel hátráltatnak!… Hát a pizsamát is elvitte?… Nekem le kell számolnom!… Nem értik?
Klári legyint, kifelé megy. Badari kapálózva eléri Fazekas fiókját, kihúzza, fényképet nyújt Klári felé.
BADARI
A fényképe itt maradt.
KLÁRI
Átveszi, nézi egy pillanatra, aztán eldobja. Mit csináljak vele? Kimegy.
BADARI
Most már kapkodhat.
F. TÓTH
Előbb kellett volna gondolkozni.
Nyílik az ajtó, Mária odamegy.
MÁRIA
Mit akar? Nem lehet bejönni!
Az ajtóban István áll.
MÁRIA
Se egy, se kettő! Ez egy kórházi szoba.
MÁRIA
Itt halálos betegek vannak. Pihenniük kell. Nincs látogatás! Hátranéz, tanácstalan. Most teszik rendbe magukat.
ISTVÁN
Csak bejön, kezében csomag, másikban ruha, akasztón, Ibi jön vele.
ISTVÁN
Akkor is! Nézd, Lajos! Kit hoztam neked?
Ibi lassan, zavartan jön.
Na, mit szólsz? Mit ígértem? Kicsit megtolja Ibit, hogy menjen már az ágyhoz.
F. Tóth lassan felül, nézi Ibit.
IBI
Be. Csönd. Hogy vagy?
IBI
Leteszi az éjjeliszekrényre a virágot. Nem süt nagyon a nap?
F. TÓTH
Az lenne a legkevesebb. Mi van?
IBI
Mi lenne? Semmi különös… Fölvágtak?
IBI
A virágra mutat. Hoztam…
IBI
Á… Nem számít. Ilyenkor…
F. TÓTH
Otthon?
Ibi megrántja a vállát.
Takarítasz?
IBI
Takarítok. Fáj?
F. Tóth grimaszt vág.
Hol fáj?
IBI
Fogsz tudni még… dolgozni? Vagy abbahagyod?
F. TÓTH
Nem. Nem hagyom abba.
IBI
Kimostam a nadrágodat. Kiveszi a szatyorból, fölmutatja.
IBI
Hogy legyen miben járnod! Le kell vágatnod a hajadat.
ISTVÁN
Az ám, Badari úr! Itt van a betét! Dezső úr azt üzeni, saját maga választotta! Átnyújtja.
Badari megfogja.
És azt üzeni, gyógyuljon meg, hogy kipróbálhassa… Nevet.
ISTVÁN
Nézze meg! A legpuhább bőrrel van bevonva!
ISTVÁN
Ne törődjön vele. Dezső úr fizeti. Nézze meg ezt: rugalmas parafa!… Mutatja. Fölveszi a láb alakját, de ellenáll a nyomásnak…
BADARI
Nem fogadhatom el…
ISTVÁN
Hártyavékony bőr, azt hiszem, kecske, csak vékonyítva… És nem izzad! Fő az, hogy nem izzaszt! Dezső úrnak is ilyen van… Ideilleszkedik a talpához… Badari talpához helyezi. Na, ja! Most kemény. De ha jár benne!… Tartást ad, erőt, majd meglátja! Más lesz a hangulata, lelkiállapota…
MÁRIA
Vegyük elő a cipőt is!
Előveszik Badari cipőjét, abba belepróbálják, ráhúzzák Badari lábára. István a sámlit hozza, Badari ráteszi a lábát. F. Tóthék beszélgetnek.
F. TÓTH
Piros szandálban vagy? Már ilyen cipőkben jársz?
IBI
Nem szép? Azt hittem, tetszeni fog. Az üzletben azt mondták, sokkal jobb benne a lábam.
IBI
Mi nem feltűnő máma? Nem rossz ez a takaró? Hogy tudsz így aludni? Te, én nem tudok aludni, mióta nem vagy otthon! Csak forgolódom.
F. TÓTH
Anyádék nem alszanak ott?
IBI
Mért aludnának ott?… Tudod, hogy csak nyúznak, hogy hova mászkálok megint?
István Czieglerhez lép, finoman fölrázza.
ISTVÁN
Cziegler úr… Cziegler úr… Nézze, mit hoztam! Mutatja a ruhát. Dezső úr azt üzeni, megcsináltatta, hordja egészséggel.
CZIEGLER
Köszönöm. Egészség, az van.
ISTVÁN
És üzeni, nem tudott ma bejönni, de a ruhát mindenképp el akarta küldeni… Nem próbálja fel?
CZIEGLER
Dehogy próbálom.
ISTVÁN
Ide fölakasztom, hogy lássa. A szekrényre akasztja.
MÁRIA
Szereti magát a sógora…
ISTVÁN
De még mennyire!… Annyira aggódik Cziegler úrért, hogy ne legyen rosszabbul!… Nincs rosszabbul?
CZIEGLER
Nem. Jobban vagyok. Csókoltatom.
IBI
Te Pista! A másik ajándékot is add oda!
ISTVÁN
Remek! Jó, hogy szólsz!… Küldött magának még valamit!… Nézze! Hasmelegítő! Azt mondta, ő is használta. Meleg vizet kell beleereszteni. Felmutatja a kék gumitömlőt.
A tömlőbe vizet eresztenek, viszik Czieglernek, hogy kipróbálják, az elküldi őket. Ibi és F. Tóth ezalatt beszélgetnek.
IBI
Majdnem egykorúak vagyunk.
F. TÓTH
Biztos összeszűrted vele a levet! És mért nem jöttél be?
IBI
Úgy megijesztettek az orvosok… Hogy műtét után ne látogassalak… Próbáltam érdeklődni telefonon, de olyan nyegle választ adtak, hogy lecsaptam a kagylót.
F. TÓTH
Ez a ruha se rossz.
IBI
Mit akarsz?… Ha látnád, mikben járnak, mióta nem vagy kint! Ebben jobban tudok mozogni a boltban… Minden baj… Be se kellett volna jönnöm!
F. TÓTH
Nem nagyon siettél.
IBI
Ezért rángatsz be, hogy piszkálj? Azt nagyon érted! Ezért nem kellett volna hanyatt-homlok rohannom!
F. TÓTH
Hanyatt-homlok!… Be van festve a körmöd… Tegeződsz…
IBI
Ezért hívattál? Nincs egy perc időm a boltban, ellógok, azt se tudom, mi van veled, csak telnek a napok, érdeklődni se merek… te meg sértegetsz! Ahelyett hogy örülnél, hogy bejöttem. Várhatod, hogy még egyszer rohanok! Istvánhoz. Pista, azt mondtad, gyorsan visszaviszel… F. Tóthhoz. Gyógyulj meg! Indul.
ISTVÁN
Megyünk? Na, gyógyuljanak meg mindnyájan, azt üzeni a Dezső úr! És hogy föl a fejjel! Kimennek.
BADARI
Én nem értem… behívatja ide, és veszekszik vele.
F. TÓTH
Figyelte, hogy tegezi már? Biztosan összeszűrték a levet!
BADARI
De akkor is! Itt előttünk sértegeti!
F. TÓTH
Mért? Nem látták, hogy néz ki?
MÁRIA
Hát, aki ide bekerül, annak számítani kell rá…
F. TÓTH
Kiabál. Mire?… Azt mondja meg, mire kell számítani?
BADARI
Hát ő maga kérte meg! Én például…
Kitárul az ajtó, kezdődik a vizit. A Főorvos finom, légies, tűnődő. Magára vonja a figyelmet. Kisdoktor sürög-forog, készséges, főnöke arcára tapad, lesi a gondolatait érdekből, érdeklődéssel. Klári, jegyzettömbbel a kezében, teljes odaadással kíséri őket. Gyorsan jönnek, közben összedugott fejjel mormolnak, a Főorvos időnként fölkapja a fejét: „ne mondd!” – kicserélik sürgős gondolataikat, észre se veszik, hogy betódulnak a szobába.
KISDOKTOR
Gondolható… Ödémás tünetek léptek föl nála…
FŐORVOS
Ne mondd! És akkor se szállították kórházba?
KISDOKTOR
Tudod, milyen makacs volt… A végsőkig otthon akart maradni… Hát ide se szívesen járt be…
FŐORVOS
Na de így exitálni! Elpusztulni!
KISDOKTOR
Nem bírta tovább… A lányát is kórházba kellett szállítani, idegösszeroppanást kapott…
FŐORVOS
Ne mondd! A betegek felé fordul. Az én betegeim!…
Kisdoktor bemutatná őket.
Nem kell! Ismerem a fölállást!… Cziegler–Badari–Bársony–F. Tóth, igaz?… Jó csapat!
KISDOKTOR
Nem egészen… Megbocsáss. Cziegler, az stimmel, de Badarit odébb kellett fektetnünk, mert…
BADARI
Közelebb az ablak.
KISDOKTOR
Kényszeredetten mosolyog, jelzi, hogy Cziegler nem bírta Badarit. Igen, egy kis csere… szóval, az van…
FŐORVOS
Idegösszeroppanást, a lánya is… Hihetetlen!
KISDOKTOR
De! Én se hittem el. Az ablakkilincsre… Én voltam az ügyeletes…
FŐORVOS
Ne mondd! Az ablakkilincsre!… Odapillant. De onnan le se ér a láb!
KISDOKTOR
Nem tudom. Így találtam. Nem aludtam két napig.
FŐORVOS
Elhiszem. Szerencsétlen…
A levegőbe bámulnak.
Jó kolléga volt, talpig ember… Csóválja a fejét. Búcsúlevél?
KISDOKTOR
Egy sor. „Csak a betegek éltettek – az orvosi hivatás.”
FŐORVOS
Sírfeliratnak is beillik… Vannak meglepetések. Klárihoz. Maga is ismerte?
KLÁRI
Nagyszerű ember volt! Mindennap maga ellenőrizte a betegek vérnyomását.
FŐORVOS
Igen. A vérnyomás volt a vesszőparipája… A kettes ágyra mutatva. Apropó, vérnyomás… Ide akkor Bársony került. Hol van? Üres az ágya… Mért?
KISDOKTOR
Igen. Még akkor… mielőtt elmentél… Biztos emlékszel… Csak annyi dolgod volt, vízum, készültél az előadásra… Nehéz út volt…
FŐORVOS
Igen… Valami európai keveredik ott Afrikával. Forróság… valami elementáris…
FŐORVOS
Na, nem pusztán a táj… Benn a vérben… S ragyognak azok a fehér templomok, szinte, mit mondjak, égnek a fehérségtől…
FŐORVOS
Arab. Vagyis mór. Az épületeik… mint valami ihletett, színes mértan. Más, mélyebb a logikájuk… Ugye, maga a sakk. És akár hiszed, akár nem, ott tudtam meg, hogy a betűszámtan… Tudod, mi a betűszámtan…
KISDOKTOR
Betűszámtan? Most hirtelen…
KISDOKTOR
Persze, az algebra!… Zavartan nevet. Igen!
FŐORVOS
Biztos tanultál algebrát a gimnáziumban… Szóval maga az elnevezés is egy arab számtantudóstól, vagyis két arab számtantudóstól származik: Algebr Valmukabala és Mohamed Ibn Musa Alkvarismi…
KISDOKTOR
Ne mondd! Vagyis…
FŐORVOS
Az ágy felé fordul. Szóval meghalt… Szegény… És miben?
KISDOKTOR
A szíve nem bírta… a cor hiperaktivizálódott…
A Főorvos a fejét csóválja.
FAZEKAS
Háttal jön be, nagy lendülettel, kezében csomagolópapírba burkolt, spárgával átkötött kép, másik kezében aktatáska, kicsit zilált, de jó ruha rajta, nyakkendője kilóg a ruha alól. Hát én nem bírok kint maradni, gyerekek… Szembefordul, zavarba jön. Jó estét… Jobban néz ki, Badari úr!
BADARI
Ugye? Sugárzó arccal, mutatva, hogy most rendbe jön minden, ha itt a főorvos.
CZIEGLER
Megtaszítja az ágy végénél álló Fazekast a lábával, figyelmezteti. A főorvos!
FAZEKAS
Könnyed akar lenni. Csak… leugrottam…
BADARI
Nem. Ő fekszik itt.
KISDOKTOR
Szóval, itt feküdt… általában…
KLÁRI
Fazekashoz megy, kitör belőle a méltatlankodás. Nem jelenti be a távozását, a címét sem adta meg! Én meg itt keresem! Beszél, mintha csak ketten lennének. A holmikkal se tudok elszámolni! És hol kerestem volna? A legkönnyebb szedni a sátorfáját és eltűnni! Mit képzel? Nem írta alá az űrlapot! Mehettem volna maga után… ki tudja, hová? Észreveszi magát, hogy túlzottan közvetlen, visszahúzódik.
FŐORVOS
Na de ki ez az ember, Klári?
FŐORVOS
Péter… Ide tartozik?
FŐORVOS
Na de akkor mért nem fekteti le?
KLÁRI
Igen… Majd le fogom fektetni… Int Fazekasnak, hogy vetkőzzék.
BADARI
Művészember… Olyan… aki más helyett meghal.
KISDOKTOR
Appendicitis. Elhúzódó, krónikus állapot lehetett régről, fájlalta az egész hasüreget. Semmi tipikus tünet, se láz, se hányinger… Semmi tipikus.
BADARI
Ez is seb azért, tessék megnézni… mutassa meg, Péter, hadd lássa a főorvos úr is, még azt hiszi, valami suskus… tessék megvizsgálni…
Fazekas kényszeredetten leveti a zakóját, letolja a nadrágját, a csomagot az ágy alá teszi, cipőit lehúzza.
BADARI
Feküdjön ide… ez még a maga ágya, ehhez joga van, tessék már megnézni…
Főorvos kényszeredetten odamegy Fazekashoz, Fazekas hanyatt fekszik. Főorvos vizsgálja.
BADARI
Na, kérem, itt van… – Követi a fejével az összes mozgást. – na… Csúnya! Azt mondta a doktor úr, a huszonnegyedik órában kapták el, és ha összenövések vannak… önnek nem kell magyaráznom – már rég a vadludakhoz csatlakozott volna, a délre húzódó vadludakhoz!
Fazekas pizsamakabátot vesz föl.
BADARI
Csak így mondjuk. Megmurdelt volna… szóval tetszik érteni…
BADARI
Szóval, bele a nullás lisztbe… De idejében megoperálták.
KISDOKTOR
Klárihoz. Hazaküldtük?
BADARI
Hát nincs is otthona… Zűr zűr hátán… de ő nem tehet róla.
KISDOKTOR
A Főorvos tekintetére. Ki fogom írni… holnap…
FŐORVOS
Írjuk ki. Gyógyult, kijár. Írjunk egy papírt. Még ma írjuk ki. Fejcsóválva megy a szoba végébe, F. Tóthhoz. Á, a mi farmotorosunk!
F. TÓTH
Nagyok a fájdalmaim. De ez mellékes. Nem tudok ülni.
FŐORVOS
Kisdoktorhoz. Tudod, mire jöttem rá a tanulmányút alatt? Az angolok sokkal radikálisabbak! Hányadik napja? F. Tóthot vizsgálja, ide-oda forgatja, miközben beszél.
FŐORVOS
Itt rossz? Érez valamit? Energikusan. Azt hiszem, igazuk van… Mi túlságosan tekintettel vagyunk a kázus pszichés reakcióira. Ők a második napon aktivizálják, és sokkal pregnánsabb a gyógyulás… Felülteti F. Tóthot. Frekventáltabb impulzusok jobb mobilizációt jelentenek, az eredeti mobilizációt nem szabad elveszíteni… Majd írok annak a kollégának… Mi is volt a helyzet? A beteg lábát hajlítgatva, reflexet vizsgál.
KISDOKTOR
Az volt a személyes indikációd, hogy inferiorálisabban járjunk el, prognosztikus szempontból, persze ez…
FŐORVOS
Fáj. Fejét csóválja. Valamiért valamit.
F. TÓTH
És haza akarok menni!
FŐORVOS
Haza, haza… Hát majd az is eljön. Még egy kicsit szenvedni kell.
F. TÓTH
Keserű, de nem vádló, inkább megállapít. Már szenvedtem.
FŐORVOS
Nostra Culpa… Olyan ágyakat használnak, az egyik dél-afrikai kolléga mutatta be, melyek nem egyszerűen légpárnásak, de ellenállásuk is van. Érted? Kényelem, de egyúttal segíti a megfelelő humorális impulziót. Már beszéltem Marótival, rendeljünk ilyen ágyakat, mindenképpen keresztül akarom ezt hajtani… Majd írok egy jelentést is…
F. TÓTH
És bűnrosszak a levesek, főorvos úr. Ehetetlenek. Ugye, Cziegler úr? Cziegler felé hajol, az legyint.
FŐORVOS
Igen… Mit adnak itt, hogy mindenki panaszkodik?
KLÁRI
Talán a B–2-esen vannak, ott hígabb…
FŐORVOS
Írja föl. Ne nekem jöjjenek…
F. TÓTH
És grízt kapok mindig.
F. TÓTH
Pirított grízt. Fullaszt! És gondolkodni kéne azért! Töm.
FŐORVOS
Mért kap ő grízt?
KISDOKTOR
A gríz nem rossz…
KISDOKTOR
Tejbegrízt nem kap?
F. TÓTH
Nem. Pirított grízt.
BADARI
Én nyolc évig ettem grízt, továbbszolgáló voltam. Na, nem fegyverrel, irodán.
F. TÓTH
Nem mertek neki fegyvert adni.
BADARI
Hurutra voltam hajlamos, segédszolgálatos lettem, de ott benn minden héten kétszer gríz volt… Megszoktam. Én is panaszkodhattam volna… Húsz éve egyedül. Özvegyen. Se asszony, se gyerek… Csak helytállás egy munkakörben. Pedig az üzemben is minden kedden gríz van…
FŐORVOS
Klári! Arra gondoltam, magának el kellene végeznie a diétás tanfolyamot is.
KLÁRI
Figyelmesen bólint. Nagyon szívesen. Szeretek tanulni, és ha segíthetek a főorvos úrnak…
FŐORVOS
Nekem? Főleg a betegeknek.
F. TÓTH
És rossz a W. C.-lehúzó. Csak egy csonk van, nem lehet elérni. Csak ha felmászik az ember.
FŐORVOS
Meg kell hosszabbítani.
MÁRIA
Öt napja szóltam a vizeseknek.
FŐORVOS
Órájára pillant. Siessünk… Még van egy műtét. Továbblép Badarihoz.
F. TÓTH
És elveszett a cipőm! Nem tudok hazamenni!
BADARI
Nem is az ő cipője veszett el, az enyém!
F. TÓTH
Az enyém is elveszett!
FŐORVOS
Elveszett a cipője?
KLÁRI
Én nem tudok róla. Majd megnézem.
BADARI
Az én jobb cipőm veszett el, tessék megnyugodni. Az övé itt van a szekrényben. Én meg nem megyek haza ezen a héten. Igaz?
BADARI
De főorvos úr, tessék a szemembe nézni! Én katona voltam! Meggyógyulok én még?
Nagy csend.
FŐORVOS
Hát… persze… Magát most…
KISDOKTOR
Kimossuk. Rendbe tesszük, ne féljen… Csak türelem!
BADARI
De kimegyek még? Ugyanis kaptam egy lúdtalpbetétet.
BADARI
Itt volt ennek a Czieglernek a sógora. Küldött egy lúdtalpbetétet.
FŐORVOS
Minek? Hát nem is jár… Jár ő?
KISDOKTOR
Egyáltalán nem.
FŐORVOS
Ráér! Minek a betét? Legyint.
BADARI
Azt mondja az ő sógora, hogy beszélt egy pécsi professzorral, tudniillik ők Baranyába járnak le, és onnan hozták föl ezt a pécsi professzort… s ez a pécsi professzor… valami díja is van ennek a pécsi professzornak… azt mondta Dezsőnek, az ő sógorának, hogy a lúdtalp…
FŐORVOS
Egyáltalán van magának lúdtalpa?
BADARI
Mutatja. Van. Tessék.
FŐORVOS
Nem biztos. Nézessük meg az ortopéddal.
FŐORVOS
Ja, persze… Majd ha esetleg fölkel…
BADARI
Meg tetszik engedni, hogy elmondjam, amit a pécsi professzor mondott az ő sógorának?
FŐORVOS
Az ágyra támaszkodik. Hogyne.
BADARI
Azt mondta a pécsi professzor, hogy a lúdtalp befolyásolja a testhelyzet függőlegességét, vagyis a függőleges testhelyzetet…
FŐORVOS
De maga vízszintesen van…
BADARI
De függőlegesen éltem!
F. TÓTH
Kétszer ki akarták végezni.
BADARI
Nem baj. Én szeretem őket. Sok baja van neki. Azért ilyen… Például itt van a felesége… Azt tetszett mondani a feleségének, hogy ne látogassa…
BADARI
Hogy megterheli az idegrendszerét.
FŐORVOS
Klári, én nem értem magát! Én mondtam, hogy ne látogassák?
KLÁRI
Nem. Csak azért mondtam, hogy megnyugtassam. Tudom, hogy a főorvos úr nem szereti, ha első napokban látogatják a labilis idegrendszerű, friss műtéteseket…
BADARI
Szóval ezért ő – F. Tóthra mutat –, a Lajos, elküldte az ő – Czieglerre mutat – sógorának a hivatali sofőrjét – mivel ő is sofőr… szóval elküldte az ő sógorának a sofőrjét…
BADARI
Nem. Az más! A feleségéhez!
FŐORVOS
Czieglerre. Az ő feleségéhez?
BADARI
Nem… Neki nincs felesége… A saját feleségéhez.
BADARI
Czieglerre mutat. Ő azt mondja, állítólag nem mert elvenni senkit, nehogy elvigyék. De ez mellékes…
BADARI
Szóval, elküldte a sofőrt, hogy hozza be a feleségét, mert az állítólagos főorvosi tilalom távol tartja már két hete, és ugye, fiatalok, szép is az asszony…
FŐORVOS
És kit hozott be?
BADARI
A feleségét behozta az ő – Czieglerre mutat – sógora sofőrje mint kolléga… Mutatja.
BADARI
És ezért dühös mindenkire, rám is, mert tetszett nekünk az asszony. És összevesztek… Igaz, Cziegler úr?…
Cziegler legyint.
Világos?
BADARI
És ez a sofőr hozta be a lúdtalpbetétet.
BADARI
Namármost… Az a bizonyos pécsi professzor…
A főorvos az ágy szélére támaszkodik, kezébe hajtja a fejét.
… mesélte… már nem tudom, ő maga volt-e ortopéd, vagy egy ortopéd kollégájától hallotta, hogy a gerinc befolyásolja a szervek állapotát, hasnyálmirigy, gyomor!… Fölmutat. Lép!… Viszont a gerinc állapotát befolyásolja a lúdtalp.
BADARI
Hogy hordjak-e lúdtalpbetétet?
FŐORVOS
Hordjon. Mindenképpen. Továbblép.
BADARI
Hogy a függőleges testhelyzet… Tessék vigyázni, ez az ő fényképe!
A főorvos rálép a fényképre.
BADARI
Klárika eldobta, nem kell neki.
FŐORVOS
Fölveszi a képet, nézi, egyezteti Fazekassal, aztán a Kisdoktorhoz. Hát mi lesz vele?
FŐORVOS
Menjen haza! Klári, mi folyik itt?
MÁRIA
Csak a Klárinak hozta be azt a képet.
BADARI
A madonnát. Azt hozta be. Nekünk is mindig mesélte. Arc – ami sugárzik.
FŐORVOS
Nézi a képet. Sugárzik?
Fazekas kezében a csomag.
BADARI
Nem. Az a saját képe! Ami a csomagban van!
KLÁRI
Én nem tehetek róla… Jó, hogy itt van a főorvos úr!
FAZEKAS
Csak… képekkel foglalkozom… Madonnák… Régi nők… Ha a főorvos urat is érdekli, szállítok egy-kettőt, vagy a kollégáknak is…
FŐORVOS
Kérlek, ez fantasztikus! Áll a kórteremben, félig felöltözve, egy képpel a kezében! És mi ez a kép? Bocsásson meg, mit akart ezzel…
FAZEKAS
Hangulatot akartam.
FŐORVOS
Itt? Ahol halomra halnak az emberek, maga hangulatot akar?
Fazekas véletlenül beletapos az üres képkeretbe.
MÁRIA
Ebben… nincs is kép!
FAZEKAS
Nem kaptam madonnát.
KISDOKTOR
Sietve közbevág. Majd megírom a zárójelentést…
FŐORVOS
Fiatalember! Menjen haza! Írjuk meg a papírt… Körülnéz, hova tegye a fényképet, majd lerakja az ágyra. Sietve megindul, Cziegler ágyánál feltartott kézzel elmegy. Tudom, fáj! Hallom… Spanyolországig hallottam!
CZIEGLER
De kérem, nagyon fáj!… Nem mondanám…
FŐORVOS
Nagy seb? Kétszeres seb? Én nem tehetek róla, hogy ilyen a szervezete. A seb fáj.
CZIEGLER
Én nem hibáztatom, csak… ez a seb…
FŐORVOS
Nagy seb. Nahát!… Jó, hogy azt nem mondja, hogy kivégeztem!… Hát mi vagyok én? Sintér?
KISDOKTOR
Ne izgasd föl magad…
FŐORVOS
Na de te tudod legjobban, mit tettem érte…
KISDOKTOR
Mondtam én is neki. Visszafogottan fintorog, legyint.
FŐORVOS
És most széltében-hosszában azt híreszteli, hogy elfaragtam.
CZIEGLER
Nem… én csak a fájdalom ellen…
FŐORVOS
Tudod, hogy néztek rám Spanyolországban? Hát ismersz! Nem adok sokat magamra, de… de… mint egy virtuózra… egy Jeduhi… Jedehi… nézd, most ki se tudom mondani!
KISDOKTOR
Ne izgasd föl magad, nem szabad!… Vén szamár!
FŐORVOS
Egy Jeduhi… na Mehunu… Mehini…
FŐORVOS
És már a repülőtéren hallom, hogy a Cziegler átkoz ám az új módszerért…
CZIEGLER
Én nem átkozom a főorvos urat, csak a sebet…
F. TÓTH
Badarira mutat. Neki sokkal nagyobb sebe van, és nem fáj.
FŐORVOS
De uraim, nem a fájdalom számít! Maga az élet! Hát hiába nem fáj neki, ha… ha… a… szervezet… ugye… kiküszöböli…
KISDOKTOR
Hát épp ezt magyaráztam én is!
FŐORVOS
A szervezet maga! Az végzi ki, vagy végzi el a gyógyulást!
Kintről nagy kiáltás, kb. a második szobából hisztérikus férfihang: „Jáj!”
CZIEGLER
Én végzek magammal!
FŐORVOS
De miért? Én nem értem! Seb. Fáj. Nagyon fáj. Ez maga az élet!
Kiabálás, kintről megint hallatszik: „Jaj!”
„Jaj” – nagy kiáltás, nyávogó és nevetséges is, de irritáló.
FŐORVOS
Nézzétek meg, ki a csoda ez a nyivákoló ember?
Kintről: „Jáj, jáj…” – Klári, Kisdoktor kisiet, a Főorvos is indul.
BADARI
És bejár ide valaki.
FAZEKAS
Vállat von. Én nem tudom.
BADARI
Nem tudja! Most megjátssza magát! Ja, maga itt se volt… Bejár ide valaki.
BADARI
Bejön. Oda áll. Oda, az ágy elé. Ahol a főorvos úr áll.
BADARI
Én nem tudom. Oda áll.
BADARI
Mint Ön. Éppen olyan. Nem csinál semmit.
BADARI
Eleinte azt hittük, hogy az új főorvos.
FŐORVOS
Milyen új főorvos?
BADARI
F. Tóthhoz. Lajos, igaz?
F. TÓTH
Azt hittük, az új főorvos.
BADARI
Azt mondják, új főorvos jön… Máriára mutat. Ő mondta.
MÁRIA
Én nem azt mondtam!… Csak azt mondtam, hogy jön egy fiatalabb orvos, egy másik főorvos, volt arról szó, még a télen… talán maga a főorvos úr mondta, hogy ki tudja, Mária, ki fog engem helyettesíteni… egy nyugdíj, egy külföldi út, olyan bizonytalan…
FŐORVOS
Bizonytalan? Én mondtam?
F. TÓTH
Azt mondták a büfében, holnap jön be végleg.
FŐORVOS
Kifelé tart. Hát… Itt nincs levegő… Nem értem… Az ajtó félfának támaszkodik, a szívéhez kap.
MÁRIA
Összeesik!
A főorvos megroggyan, Mária odaszalad, átnyalábolja.
Vizet! Valaki!
MÁRIA
Segítség! Nem bírom!
MÁRIA
Nem bírom! Rám rogy! Rám fekszik!
BADARI
Ne hagyják már… itt… Fazekasnak. Hát ő a… főorvos!
FAZEKAS
Várjon! Segít Máriának.
F. TÓTH
Olyan jó színben volt.
MÁRIA
Vizet… Vizet az arcába!
BADARI
Nyúl a pohárért. Engem ő operált… Félek, hogy nem találom el! Kilöttyinti a vizet.
FAZEKAS
Várjon! Ne hülyéskedjünk! Ablakot!
BADARI
Fazekasnak. Jó, hogy maga visszajött!
MÁRIA
Tartsa, Péter! Hozom a vödröt! Szalad. Tudtam, már az arcán láttam, hogy rosszul lesz!
CZIEGLER
Szódabikarbónát!… Savas, látom az arcán! Én is el szoktam ájulni… Itt van a fiókomban!
BADARI
Igaza van. A szódabikarbóna feloldja a savi túltengést… a lúgos kötés helyet cserél…
CZIEGLER
Ne azt!
Megszólal a rádió hangosan: „Csókolj, csókolj, úgy, mint rég…”
Zárja el a rádiót!
F. TÓTH
Tegye a padlóra. Lépjen rá!
BADARI
Ne vacakoljunk!… Egy komoly beteg van köztünk!
FAZEKAS
Jöjjön már valaki! Még itt hal meg a kezünk közt!
MÁRIA
Rálép a rádióra, az elhallgat, szalad vissza a főorvoshoz. Csak nem lesz valami baja?
Az üres ágyra támogatják.
BADARI
Ki kell gombolni az ingét!
CZIEGLER
Mária, dörzsölje legalább a mellét!
MÁRIA
Jó, jó, én is tudom!
F. TÓTH
Szabályosan a két karját! Vagy pofozza!
Fazekas ütögeti a főorvos arcát.
BADARI
Ne olyan erősen! Csak paskolja.
F. TÓTH
Na, majd én életre keltem… Légszomja van! Odamegy.
KLÁRI
Berohan. Istenem, mi van? Összeesett?
BADARI
Repülősó kellene! Repülősó! Cziegler úr, emlékszik még a repülősóra?
CZIEGLER
Mi nem használtuk… Szalmiákszesz.
BADARI
Repülősó! Szegény anyám, emlékszem, ahogy mindig elhanyatlott…
KLÁRI
Szóljanak már a doktor úrnak! Élesztgeti a főorvost.
CZIEGLER
Hát ezt nem érdemelte meg szegény!
KISDOKTOR
Szalad be, Fazekassal összeütközik. Mi ez? Ő is?
KISDOKTOR
Adrenalint hozzon! Pulzust mér. Meg vérnyomásmérőt!
MÁRIA
Badarira mutat. Miatta lett rosszul!
MÁRIA
Azzal a végtelen beszéddel! Agyonbeszélte! Láttam, hogy alig áll a lábán!
BADARI
Én? Hát el se mondtam neki mindent! A békákat direkt el se mondtam!
Klári jön vissza, fecskendővel, vérnyomásmérővel.
KISDOKTOR
A fene egye meg! Szegény feje! Beadja az injekciót.
KLÁRI
Olyan komoly? Vérnyomást mér.
BADARI
Czieglerre. Hát őmiatta lett rosszul! Hogy rágalmazta!
CZIEGLER
Én? Hát hozzá se szóltam!
KISDOKTOR
Csend legyen már!
Nézik a műszert.
Huh!… Ennyi baj!
BADARI
Pihennie kell. Teljes mozdulatlanság!
KISDOKTOR
Igaza van… Csak nyugodtan, főorvos úr, nem lesz semmi baj! Rohannom kell a műtőbe! Tegyen egy nitromint tablettát a nyelve alá. Klárival együtt kimegy.
MÁRIA
Utánuk kiált. Majd én vigyázok rá. Sámlit hoz, leül a főorvos mellé.
Nagy csönd. Összevissza állnak. F. Tóth lefekszik, befordul, a falnak. Hosszú csönd.
BADARI
Cziegler úr! Cziegler úr! Hát ez betegebb, mint mi vagyunk!
CZIEGLER
Lehet… Visszacihelődik, beveszi az orvosságot.
BADARI
Mit csinál? Ilyen korán beveszi az altatót? Akkor én is.
Badari követi a példáját.
FAZEKAS
F. Tóthhoz. Maga mért fekszik vissza? Menjen ki! A felesége itt várja a másodikon.
FAZEKAS
Nem megy ki hozzá?
F. TÓTH
Dehogy megyek! Kis ribi! Csak a fenekét ugráltatja.
FAZEKAS
Maga bolond! Hát ennyire fogalma sincs a nőkről?
F. TÓTH
Magának van fogalma! Maga minden nőt lefektet.
FAZEKAS
De ki fekteti le a maga feleségét?
F. TÓTH
Hát én is ezt kérdem!
FAZEKAS
Nem fekteti le senki. Most mért ilyen hülye?
F. TÓTH
Én egyáltalán nem vagyok hülye!
FAZEKAS
Dehogynem hülye! Tudja, milyen hülye maga?
Kimennek, Fazekas támogatja F. Tóthot. Csönd. A békakuruttyolás hallatszik tompán.
MÁRIA
A békák! Meg a nők! A szunnyadó betegeknek. Itt lebegünk élet és halál közt, ők meg veszekednek… Mi lenne, ha én is veszekednék? Ugyan! Négy óra az egész.
BORBÉLY
Orvosi táskájával a hóna alatt jön be, egyenesen Máriához megy. Na?
MÁRIA
Csiszolják. Föláll, lassan, egymáshoz közel, szemben állnak.
BORBÉLY
Mondtam. Én a földön alszom.
MÁRIA
Nem tudom, mikor rakják le.
MÁRIA
De ki kell mennem a gangra.
BORBÉLY
Az is valami, hogy szóba állnak magával. Nézzen meg engem.
MÁRIA
Ne adjon neki addig pénzt.
BORBÉLY
Röstellem. Végigcsurog az egész.
BORBÉLY
Persze. Maga ajánlotta.
BORBÉLY
Fölül ki van nyitva. Lóg… A tető felé mutat.
MÁRIA
Támassza alá… Maga is alá tudja támasztani!
MÁRIA
Hogy tud így aludni?
BORBÉLY
Gondolhatja… Egész éjjel csak meredek a sötétbe.
BORBÉLY
Akkor meg hulla vagyok egész nap.
BORBÉLY
Á… Remeg a kezem. Bevágok.
BORBÉLY
Még rosszabb… Hajnalban újra kezdhetem.
MÁRIA
Nem kaptam tömítőt.
MÁRIA
Hogy kétszerre elég legyen. Pótlás is kéne.
BORBÉLY
A főorvos felé. A főorvos?
A békák elhallgatnak.
BORBÉLY
Visszafordul. Bekente a hátát?
BORBÉLY
Legyint. Most meg… éjjel is.
MÁRIA
Nem volt a fürdőben?
BORBÉLY
Homokosok járnak oda.
BORBÉLY
Hétfő, szerda, péntek… Amikor ráérek.
MÁRIA
Pedig a víz jót tesz.
BORBÉLY
Kiszívja az erőmet.
MÁRIA
Legyöngíti. Én is így voltam. Tartsa melegen.
MÁRIA
Nekem használt. Bebugyolálom.
BORBÉLY
Én nem bugyolálhatom be… Mit szólnának?
MÁRIA
A kezét mutatja. Úgy védem, ahogy tudom.
BORBÉLY
Én nem vehetek föl.
BORBÉLY
Akkor meg siklik.
MÁRIA
Maga is meg van áldva…
BORBÉLY
Még megyek a hatosba… Legyint, lassan kimegy.
MÁRIA
Hirtelen a főorvoshoz fordul. Tényleg, ez is!… Ennek a felesége se tudja, mi van! Hogy itt fekszik a férje, kiterítve… Nyugodtan rádiózik, vagy diskurál… fogalma sincs, mi a baj… Telefonálok. Keresgélés közben megtalálja Fazekas fényképét, nézegeti, majd zsebre teszi. Itt szokta hordani a noteszát… A főorvos zsebeit kutatva rátalál a hátsó nadrágzsebben. Na, ez az… A nevénél nincs… Persze, itt elöl: „A saját számom”. Mint egy gimnazista.
Mária nézi a noteszt, lassan kimegy. Fazekas siet be mellette, Mária vállat von. Fazekas keresni kezdi a cipőjét, megtalálja Cziegler ágya alatt. Leül a sámlira. Fölhúzza a cipőt, a papucsot bevágja a szekrény aljába. Klári jön be, meglátja Fazekast, elbizonytalanodik. A főorvoshoz megy, gyógyszert ad neki, Fazekas a szekrényhez megy.
Suttogva beszélnek, visszafojtottan, tárgyilagos hangon.
FAZEKAS
Megengedi? Köszönöm! Ápolja csak a betegét.
Klári téblábol, gyógyszert keres a tálcán.
Főorvosok, kesztyűk – ezek kellenek magának. Kiveszi a kesztyűt, odadobja Klárinak.
KLÁRI
És ezt a vacakot is vigye! Lábával meglöki a képkeretet.
KLÁRI
Itt volt a mosdónál…
FAZEKAS
Itt volt!… Kupleráj! Csak nem az igazi.
KLÁRI
Badarira. Ő keni magát vele.
Fazekas elveszi Badari éjjeliszekrényéről a hajolajat, a tükörhöz megy, bekeni magát, fésülködik.
KLÁRI
Őt is kikészítette.
FAZEKAS
Ő készített ki engem! De legalább volt benne valami szeretet.
KLÁRI
Maga aztán tudja, mi a szeretet!
FAZEKAS
Nem! Az a maga szakmája! Szolgálat a betegek körül, mint egy kolostorban… Beszélgetni éjszaka kettőig… a kiszemelt betegekkel – ártatlanul… Hátha akad egy jó balek! És végre lefektetik… Leporolja a nadrágszárát. De én fair vagyok!
KLÁRI
Ennyire fáj magának, hogy nem sorolhat be a madonnái közé? Pár hétre.
FAZEKAS
Pár hét? Azt hiszi, hogy maga kell nekem? Azt hiszi, hogy van valami különbség maga és a többi nő között? Egy ennyi? Fricskáz egyet, az aktatáskájába csomagol. Ehetek mindent?
KLÁRI
Diétáznia kell. Itt vannak a gyógyszerei.
FAZEKAS
Végre kapok magától valamit. Elveszi a gyógyszert, elteszi.
Cziegler átfordul az ágyon, nyög.
KLÁRI
Azt hitte, hogy én is elájulok! Megvetően. Mindent föltenni egy lapra… lebegni, úszni… a semmiben! És reggel fölébredni, maga mellett! A nagy semmiben! Köszönöm! Nem megmondták, hogy nem maradhat itt?
FAZEKAS
Még egy röntgenre kell menni.
Fazekas kimegy. Klári áll egy darabig. A mosdó fölötti tükörben megnézi egy pillanatra az arcát, felveszi a hajolajat, és határozott léptekkel kimegy. Hosszú csönd. A szoba kicsit sötétebb lesz, a délután elmúltával homályosabbra vált, de jól látni a színteret.
CZIEGLER
Fájdalmasan felnyög. Irtózatosan fáj… Ennyire… Szétszakad… Belemarkol a paplanba, nyög. Istenem… A sírás határán. Átnéz a szomszéd ágyra, a mellette fekvő főorvostól még jobban megijed. Utánanyúl a gyeplőnek, fölhúzza magát, lassan kikel az ágyból. Nem bírom már, nem bírom… Meghajolva, sziszegve lép, lassan elvánszorog az ablakig. Hirtelen fölnyúl az ablakkilincshez, kinyitja az ablakot, kapaszkodik föl a fütőtestre.
BADARI
Megmozdul a keze. Eddig úgy lógott, mint valami halotté. Cziegler… Fátyolosan. Cziegler Béla!… Aztán iszonyatos nehezen, de sietve kimászik az ágyból, átöleli Cziegler lábát, visszatartja. Cziegler Badari nyakába kapaszkodik.
CZIEGLER
Maga rohadt alak! Hát mit akar?
Támaszkodnak, Cziegler lemászik, Badari lerogy, összekapaszkodnak, most Cziegler Badarit támogatja.
BADARI
Egészen erőtlenül. Nem szabad… Nem szabad…
Csúszik lefelé, Cziegler alig tudja megtámasztani, az ágy felé vonszolja.
BADARI
Régen nem jártam… majd… odáig… Az ágy felé mutat. Nem elkeseredni… Minden elrendeződik.
CZIEGLER
Na, feküdjön le…
BADARI
Cziegler segítségével lassan bemászik az ágyba. Jaj… – Végignyúlik. – megvallom, én optimista vagyok… Talán el se tudtam volna menni az ablakig, ha nem vagyok optimista… És egy kis felelősség… Nagyon nehezen, kedvesen beszél Czieglerhez. A gyárban becsülnek, mert felelősségérzetem van… Huh…
CZIEGLER
Ne beszéljen… Tudja, hogy utáltam azokat a dög, büdös cigarettákat? A csámcsogását, az okvetetlenkedését?… A cigarettát!… Tréfásan. Csak fújta, fújta a pofámba a füstöt…
Nevetnek.
BADARI
Nehezen. Ha kikerülök, abbahagyom…
BADARI
Fullad. Majd… Nem tudom…
CZIEGLER
Rosszul van? Csönget.
A csengő élesen felvijjog.
BADARI
Vissza kell küldeni a gyárba a kimutatásokat, amiket itt csináltam… Itt… – Nehezen – vannak az éjjeliszekrényben, fönt… A felső polcon, a fényképek alatt… Alul kell még egy vonalat húzni… hogy addig tart…
CZIEGLER
Péter majd kiviszi!
BADARI
Milyen jó, hogy egy szobába kerültünk! Maga, F. Tóth… Péter… Klári…
Cziegler csönget.
Klárika!
KLÁRI
Bejön. Mi van megint? Mit akarnak?
CZIEGLER
Siessen!… Rámutat tehetetlenül Badarira.
KLÁRI
Odasiet Badari ágyához. Mi van, Badari bácsi?
BADARI
Klárika… Ez a Péter… ez tetszik nekem… Van benne valami igazi… fantázia… Fulladozva nevet.
CZIEGLER
Hozzon már valamit!
KLÁRI
Persze… Szólok a főorvos úrnak… Akkor jön rá, hogy a főorvos ott fekszik. Mindjárt… Ügyetlenül, botladozva hátrál. Várjon csak… Ne féljen, segítünk mindjárt! Kimegy. Csönd.
BADARI
Körülnéz, az éjjeliszekrényen meglátja a lúdtalpbetétet, magához veszi. Lúdtalpbetét! Ebben majd… kiegyenesedem… Milyen jók maguk! A sógora… maga… Finom emberek… Jó család… Örülök, hogy találkoztunk…
Hosszú csönd.
Nyissa már ki az ablakot…
Cziegler az ablakhoz megy.
BADARI
Úgy látszik, elfogyott a levegő…
Cziegler kinyitja az ablakot.
Köszönöm…
A békák kvakkolnak.
Békák! Milyen jó hangjuk van! Hogy mondta? Valami élet… Csönd.
Kiugrani? Hova gondolt? Most minden elrendeződik… Jó, hogy maga megmenekült…
Vége
|