Reggelre

Majd reggel elkezdem az életet addig befellegzett Most látom az összedőlt katedrálisokat a kiüresített istállókat az ágy szélén lógó szeretőket a lekopaszított rózsákat a kertben a holt betűk nyomdasorait isten szemöldökét a varjúrebbenésben a buszgumi kerékkacskaringóit a kávéscsészék álló tonnaköveit a lecsüngő telefonbakelit izzadt markolását a szomszéd házra tűzött nemzetiszín lobogót a röntgenre váró asszony ezüst fejét az arcom elé hulló rovátka diókat a Magyar Köztársaságot Most ezekkel nem tudok mit kezdeni Folyton forgatom őket agyam agyhártyalobjáig vörösborpára ködfüggönyéig cigarettacsonkjáig belső államhatalmáig – míg feltünedeznek a hajnal lovasistállói szétbontott hajú szeretői repedésig széttárt rózsafejei villogó regényei túlhízott varjúi a kertben kikeményített autógumijai a világos hó ismétlődő üvegrebbenései a kávé orrig szaladó párakockái a telefonkagyló hívó soklukú középen körbelőtt horpadt omegája a piros-fehér-zöld zászló festékszínei a ráktól megmenekült asszony idős mosolya a diók örvendező öregember bölcsessége s az egész Magyar Köztársaság Akkor meg fogom oldani.