Goya Quinta del sordo
Nagy szőke nők lobognak bennem állva, |
egészségtelen, gyúlékony szeszek, |
égő testemhez nyúlni sem merek, |
kinyújtom kezem messzire a tájba. |
|
Illeszkedem a múltak mértanába, |
a kék esők, a fémes, nagy szelek, |
terek közé, ahol lehűlhetek, |
mint kinn a kertek éjsötét virága. |
|
Sistergő, égő testemet dobálom |
az őszutó párnáin és az ágyon. |
Sötét véremben úsznak, mint a holtak |
|
olajos arcai és hánytorognak |
a gyulladt szájak, égő fogsorok |
menádjai s én égek, lobogok. |
|
|
|