Goya Quinta del sordo

Nagy szőke nők lobognak bennem állva,
egészségtelen, gyúlékony szeszek,
égő testemhez nyúlni sem merek,
kinyújtom kezem messzire a tájba.
Illeszkedem a múltak mértanába,
a kék esők, a fémes, nagy szelek,
terek közé, ahol lehűlhetek,
mint kinn a kertek éjsötét virága.
Sistergő, égő testemet dobálom
az őszutó párnáin és az ágyon.
Sötét véremben úsznak, mint a holtak
olajos arcai és hánytorognak
a gyulladt szájak, égő fogsorok
menádjai s én égek, lobogok.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]