Goya Quinta del sordo
| Nagy szőke nők lobognak bennem állva, |
| egészségtelen, gyúlékony szeszek, |
| égő testemhez nyúlni sem merek, |
| kinyújtom kezem messzire a tájba. |
|
| Illeszkedem a múltak mértanába, |
| a kék esők, a fémes, nagy szelek, |
| terek közé, ahol lehűlhetek, |
| mint kinn a kertek éjsötét virága. |
|
| Sistergő, égő testemet dobálom |
| az őszutó párnáin és az ágyon. |
| Sötét véremben úsznak, mint a holtak |
|
| olajos arcai és hánytorognak |
| a gyulladt szájak, égő fogsorok |
| menádjai s én égek, lobogok. |
|
|
|