Tihanyi hegedűs

Este a gyertya nagyobbat lobban és a sarokban ő hegedül. A pap fia, vak és jól kell hallania. Lehet, hogy… ámde a víz fölött tetszik a húr, tükörre simul és elfogy a szőlőkarók között. A vonót kitapogatja akár az apja, aki lát, de ez a kéz tudománya, vibrál a gyertya világa, szedi a muzsikát. Nincs híre, már neve sincs, szerelme és szeme sincs, játssza és játssza a dalt, könny hull a szemüregekből s visszhangzik a régi hegyekből a szél, a virág, a bazalt.