Vadcsapás

Egy futó lettem, mint a nyúl akiben nincsen értelem szaladok lankadatlanul és fölbukom és elesem nem értek én az egészből semmit sem csak a pillanat óvatlan tűzgyűrűje fogja körül a halántékomat Csak vadcsapás, bagzás, ívás patakból borból hirtelen a futó nyúlfejembe nincsen egy szikra értelem Szőrpamacs vagyok, vad gazok lyukak között bukdácsoló nem érzem amit érezek érzéketlen sújt arcomra a hó. Nem állok meg. A vadcsapáson nincsen hozzátartozóm A fölfoghatatlan világban csak a fejemet kapkodom. Még egyszer összefogni az erdő, a társ vagy az út szagát! s őrültség nélkül őrületben a csillagokba futni át. A vegetatív szaladásnak ideiglenes bajnoka lettem. Nem hiszek se az érthetőben, se az érthetetlenben.