Mátra

Nagy hullámokban ver a táj, áttetsző vizű tenger, kitölti a hegy vázait ahogy magasra lebben és földet ér és partot ér az üvegedényekben. Üvegesen hullámzik a hegyek között a pára, de oly puhán rakódik a szinek magaslatára, alig remeg a csarnok és alig remeg a váza: az üvegházak tetején a rézszínű tetők fölött hullámokban kavarodik és gomolyog és hömpölyög, mint étel gőze, lomha füst, a nagy kék tálakban a köd.