Próféta

Embert ölök szavammal és támasztok vizen habot, sirálynyi rebbenést, te csak köszörüld élesre a kést, én megmetszem a fát és a harasztot, hogy nőjenek, mint égi rendelés, águkra gyűjtve sok gyümölcsüket, élükre pompát, kard és rémület között tanulják meg a cselvetést. Ember s állat közt mondom el szavam. Gyümölcs-virágos és haszontalan s a tüske-vérző, hosszú bokrokon és csipegetve, mint a parazsat, mert én vagyok a birka-áldozat, ki old vagy pusztít. Hát megfontolom.