Tánc II.
W. M.-nek ajánlva
A bál arany ruhái közt forogtam |
mint lassú tánc és tündöklő idom |
nő asszony lány bohócka fruska voltam |
egy égbe röpülő majálison. |
|
Ez a boldogság ezt éreztem, ez: |
Mindig forogni, mindig táncba szállni |
hol minden mozdulat olyan nemes, |
Isten se tudna szebbet kitalálni. |
|
Forog a tánc és forog fenn a csillár |
forog a mélyen lebbenő ruha |
Az éterig röpülve megszűnik már |
személyünk különleges bábuja. |
|
A tánc vagyunk – a világegyetemben |
karol valaki s én is karolom |
egy soha el nem múló szerelemben |
mint arany füstben táncoló ikon! |
|
|
|