Tánc II.

W. M.-nek ajánlva

 
A bál arany ruhái közt forogtam
mint lassú tánc és tündöklő idom
nő asszony lány bohócka fruska voltam
egy égbe röpülő majálison.
Ez a boldogság ezt éreztem, ez:
Mindig forogni, mindig táncba szállni
hol minden mozdulat olyan nemes,
Isten se tudna szebbet kitalálni.
Forog a tánc és forog fenn a csillár
forog a mélyen lebbenő ruha
Az éterig röpülve megszűnik már
személyünk különleges bábuja.
A tánc vagyunk – a világegyetemben
karol valaki s én is karolom
egy soha el nem múló szerelemben
mint arany füstben táncoló ikon!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]