Furulyaszó

Hej, felettes szándék fújja furulyámat, hangközönként elmondani torkom a világnak. Nehéz tudományom, sok fullasztott évem akadozik, riadozik jól fogott gégémben. Alig emelem fel, alig eresztem le, már fekete hollók szállnak oktalan szívemre. Tele szerelemmel, csordultig a csókkal ereszd meg keserves hangod, játszódjon a sóhaj, föl-le, föl-le, fújjad hegyek vonulását, szöcskék dévaj szökellését és a nád zugását, de ne eredj soha boldog muzsikásnak! Ne fújj dalt, ne játssz dalt hej, csak a halálnak!