Poli-história

Megéltem több mint ezer év történetét és veretét, átbukdácsoltam lányokon kiket elém tárt a vadon, virágot fogtam kétmarokra, figyeltem, hogy pereg a rokka és kúsztam át a falakon, de nem hittem, hogy hajadon reméli tőlem odaát a kígyók hosszú vonalát ölelni le, mint szörnyű húst, hiába, örökké tanulsz. Csodálkoztam, hogy muzsikát csinált a kertben két barát, kolostorban minek zene? Elég az Isten kebele. Az állatkertben a majom azt mondta, hogy a rokonom, csodáltam, hogy beszélni tud, de kárörvendtem: ő hiúbb. Láttam, az úton ballag át egy kis kabát s egy nagy kabát, üresen, mint uras fejek, lám, vannak még miniszterek. Miniszterek. S kísértetek, jártak az ablakunk felett a háztetőn, hol macska él és nyávog, mint a sanda kéj.