Specialista

Aki a magányt megtanulta, annak a magány lett az útja, bolyonghat százarcú tömegben marad egyedül és egyetlen. Arcát sütheti a nap hossza, ő bordakosarának foglya, rovarok közt nagyszárnyú lepkék közt élettani egyedüllét. Megtanulta, mi az, magában, megtanulta anyja hasában, sejtként, peteként, vegyanyagként tudja, mi veszi körül falként, szívta magába, mint az éthert a fejlődő egyedüllétet, vizsgázva és belekábulva aki a magányt megtanulta. Nyílhatnak elé női térdek a magányt látja, mint a mérget, velük is sajátmagát nemzi feledni nem tud, csak szeretni, kiált, de nem jön hang a száján, gyönyörűen marad és árván, vergődik, viselkedik, vágyik, de csak maga marad halálig. Él ő is, mint a többi ember, nem különb és alávalóbb sem, nyakkendőt köt, fürdőruhát vesz, főkönyvelő lehet vagy vátesz, családban él vagy kutyamódra, kűszködve vagy belenyugodva, fekhet homokon, hegygerincen, magában marad, mint az Isten.