Ezüst
(Latinovits)
Halántékod vert ezüstje
holló-hajjal vert ezüstre
heje-huja-hülye hajjal
égbeveszett diadallal
elveszített diadallal
kínzó kerékkel kopogva
halálbavonó vonattal
legázolva szép fürtödet
homlokodon füled megett
kerekére fölcsigázva
magad kálváriájára
Saját inkivizíciódat
temagad irányítottad
magad húztad föl a csizmát
tűzbe állva be nyakigláb
körmöd te magad égetted
vasfogókkal csipegetted
ahogy csipegeti a tyúk
magyar ugaron az ocsút
ahogy este a Fiastyúk
megeszi az égi borút
sötétségét elfogyasztja
csillag közzé változtatja
hogy a fejed fényes legyen
valamelyik égi jelen
onnan ragyogjon az űrbe
halántékod vert ezüstje.
Talpig inkvizícióba
vontad magad magyarodva
halántékká magasodva
hova nem ér föl a horda
kis zsugások bámulhatják
a fejedbe vert koronát
nyomorékok kan-bárisnyák
szerepeid eljátszhatják
raccsolgató férfi-kofák
szép arcod kiárusítják
nyúl-asszonyok és fél-fiúk
mutatják hogy hol a tejút
ott van fönn a Latinovits
világít a homloka is
beleszikrázik az űrbe
halántéka vert ezüstje
ó ha egyszer visszajönne
megint mindent összetörne
vert ezüst halántékára
fokhagymával koronázva.
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]