Absztrakció
Az Isten absztrakt – én is az vagyok, |
a létezésünk megragadhatatlan, |
ő is van, én is, ő is lehet, én is, |
míg vergődünk egy bizonyos alakban. |
|
Aztán majd ő lesz – végérvényesen |
a játéktér, a kűzdelem, a forma, |
míg én értetlen bekeveredem |
egy tovaszálló és hamunyi porba. |
|
|
|