Hazánk
– nem kérdeztük hogy öltek-e? – |
|
Nem kérdeztük Nagy Imre hol |
fekszik hol rejti a bokor |
mert nem is rejtette sehol |
|
szerelmemmel bolyongva együtt |
találtunk kis nyúlcsontokat |
melyekkel – meg se ásva gödrét |
Losonczyt Malétert Nagy Imrét |
s arccal előre földbe lökték |
reájuk kis meszet se hintve |
így feküdtek csak eleinte |
|
és míg fölöttük szállt a hinta |
s mi lábunkat lóbáztuk mint a |
gyerekek ők kátránypapírba |
voltak alul becsavarintva |
|
hogy a Nagy bácsi hova lett? |
azt mondja meg a rendőr bácsi |
ő meg csak azt felelte: ácsi! |
az egész bandát leintette |
|
téve intett a hallgatásra |
Ne kérdezzük nem válaszolhat |
hogy hova lettek a halottak |
hogy Nagy Imre hova lett dugva? |
Be a kozmoszba be a mennybe |
vagy állattemetői szennybe |
Nagy bácsit nem felelheti |
hogy itt meg itt lehet hogy elszállt |
nem állítottak neki fejfát |
talán földbe talán a mennybe |
ment vele egész regimentje… |
|
Mi is csak éltünk gyereket |
biciklit vettünk nekik kesztyűt |
és minden évben újra kezdtük |
mi márciusban kérem szépen |
mint árva gyerek a mesében |
hintáztunk velük krinolint |
s a forradalmat elfeledtük |
hintalovat vettünk meg kesztyűt |
hogy legalább a gyilkosokkal |
abban fogjunk kezet hahóval |
köszöntöttünk a sárga napra |
így élt az apraja a Nadja |
kinek oly szexis haja van |
Nem is tudtuk hogy öltek-e? |
|
|
|