Hajónk

Nemzetünk a Dunán sok fényes éjszakán suhan a vizen alá nem is gondolhatunk rá hogy ezer év után várja a nemzethalál – nem gondoltuk hogy ez a sok egybegyűlt magyar kun vitéz vagy sebesült zsidó mokány keresztény és pogány elmerülhet vagy már el is merült. * Álmaink a Dunán egyik a másik után úsznak a vizen alá lantokat pengetünk hova tünt nemzetünk kapkodunk – uram bocsá’ lehet hogy sok volt a gaz meg a hamis gondoltuk révedve jut is marad is néhány halász ki a mélyben kotorász s nem öli meg közben a víz Suhanunk a Dunán merészen vagy bután örvények fölé s alá remeg a szívünk meg a szánk de holnapután hajózunk újra tovább törik a szél meg a deszkapadozat szemünket kilopják a madarak Hajónk a Dunán ennyi év után összetörve is megmarad!