Nyugat
| Nyugat, Nyugat, te ármányközi kép, |
| hová beszorult magyar ifjúságunk, |
| vágtatunk, de mint ló ha lép, |
| óvatosan egy-egy halottra hágunk: |
|
| Adyt elmondtuk sokszor verlaine-esnek, |
| kihez csak annyiban hasonlított, |
| kényszerhálójában a ferde szexnek, |
|
| ami egyébként nem baj és legyen, |
| hisz ki-ki úgy hordja, ahogy tudja, botját, |
| egye fene, még ha Babitsra mondják, |
| nevettünk volna eme közhelyen – |
|
| de itt valami elfeledtetett! |
| Isten magyar volt – nem tudom, mióta, |
| aki nem érti ezt a közhelyet, |
| az nyilván dekadens vagy idióta. |
|
| Uraim! Egyszer vegyük tudomásul: |
| keletiek s nyugatiak vagyunk, |
| sánta patánkkal úgy be- s kirúgunk, |
| hogy József nádor maga belesántul! |
|
|
|