Déli harangszó
…A zene egy csapásra visz át minket abba a lelkiállapotba, amelyben az volt, aki a zenét írta. Ez az állapot őt bizonyos cselekedetekre ösztönözte, épp ezért az Ő számára ennek az állapotnak megvolt az értelme, az én számomra azonban nincs. A zene épp ezért csak fölzaklat, de nem végez el semmit. Ha célja van – ha katonáknak játszanak indulót, ha tánchoz muzsikálnak, ha misén szól az orgona –, a zene célt ér. De itt? Itt csak izgalom van, de hogy mit kell tennem ebben az izgalomban, az nincs…
(Gyurkovics: Kreutzer szonáta)
Kalap
| Egyetlen változás: a hajamon. |
| Vagy ha megnő, meghagyom. |
|
| Nagyon szellős a kis fejem, |
| van Beethovennek mutatok – |
|
| Szeretem ám a kisfejeket, |
| szabad és tisztességeset, |
| sokan kérdik: mi lesz velem? |
| Ezt kérdik. (Kétszáznegyvenen) |
|
| Hajam: az állásfoglalásom. |
| (Eleinte büszkén levágtam, |
| hogy mindenki szabadnak lásson, |
| és megnövesztettem, ha kell, |
|
| Most egy kalapot keresek, |
| mely megmondja, hogy mennyire |
| értek egyet, vagy semmire |
|
|
Cantata aquilarum
|
Dubrovay Lászlónak ajánlom
| Még visszaperdül egy-egy szélmalom, |
| még visszacsendül végtelen dalom, |
| én is itt jártam iskolába menvén |
| a Duna és a Tisza medre mentén, |
| Kárpátiában, hogy a magyarokra |
| mindig úgy néztek föl, mint a sasokra, |
| kik sorsukat a fényességbe tárják, |
| ha szárnyukkal az eget áthasítják. |
|
| Tátong az ég – föl, föl, a szegletig, |
| ahol maga az Úristen lakik, |
| kérdőre vonni, rázni köntösét, |
| tépni-szaggatni, míg sötét szemét |
| erre az elszánt tájra rávetíti, |
| a magyarokra selymét ráteríti |
| és kinyitja az erdők kapuit, |
| hogy aki belép, jó helyen lakik. |
|
| Én is itt jártam, itt voltam gyerek |
| a halhatatlan kék dombok felett, |
| feledhetetlen iskolába járván |
| Magyarország kies kálváriáján, |
| soha szebb tájon, soha komiszabb |
| testvérek között, hol a dudva, bab |
| csak nőtt, de mindig jött egy balga kertész, |
| ki megenyhíti földünk drága terhét. |
|
| Ó, iskola! Az ország iskolája! |
| Balaton, Sopron, kökényfényű Mátra, |
| belétek jártunk mint örök diákok, |
| kerestük az elpazarolt országot, |
| simogattatok füvek, fenyvesek, |
| begyógyítottatok minden sebet, |
| hogy hozzátok örökké visszatérjünk, |
| ha elkopik is útakon a térdünk. |
|
| Én is itt jártam. Mégis köszönöm, |
| veletek voltam minden vérkörön, |
| a nagy sasok nagy egeket nyitottak |
| a vándorló s nagy szívű magyaroknak, |
| még visszaperdül egy-egy szélmalom, |
| lapátjukat forgatja a dalom, |
| hogy élet legyen még a Duna mentén, |
| nektek hagyom a kardom és a mentém! |
|
| Kárpátiában, hol az iskolában |
| mindenki tudja mennyit ér magában, |
| az Isten is, ha szemét ránk vetíti, |
| segít az iskolakaput kinyitni; |
| erdők, tavak, rét, dombok, hómező |
| kiáltja föl Hozzád: ez ő, ez Ő! |
| Megmérkőzik a nagy szárnyú sasokkal: |
| nevüket zengi mindegyik hegyoldal. |
|
|
| Itt nyomorított meg tatár, török, |
| évszázadokra kerékbe törött, |
| leszúrt, fölnégyelt, rabigába hajtott, |
| a puszta földön éltünk, mint a barmok, |
| vályogba bújva és vályogba verte |
| a lelkünket is az Istenek keserve, |
| freccsent a vér és fölserkent az ujjbegy, |
| magyaroknak is alig maradtunk meg! |
|
| Hová lettek a régi kitörések? |
| Lett kitolása hőseink szemének, |
| fülünk levágva laffogott utánunk, |
| vakon-süketen kellett hazajárnunk, |
| vérző kengyelt húzott a ló utánunk, |
| hová lett Gézánk és Árpád királyunk? |
| Magunk szaladtunk be a halál-nyílba, |
| hová lett Európa, hová a hun Attila? |
|
| Dölyfünk hová? A magyar ősiség? |
| Ki tépte ki a magyarok szivét? |
| Hunyadi Mátyás s apja, János kellett, |
| hogy föltartóztassuk a történelmet, |
| csak ölni évre, csak rémülni évre, |
| míg nőhetett Európában a béke: |
| várak, termek, kecses kolostorok, |
| míg itthon mindenik kő elkopott, |
|
| egyetlen fal, egyetlen iskolánk sincs, |
| a kertjeinkben nem nyílott a jácint, |
| fölívelő templomtornyok helyett |
| asszonyok szőttek szakadt selymeket, |
| vékony gyerekek, horpasz-testű nők |
| fonnyadoztak az oszlopok előtt, |
| mi lettünk Európa maradéka: |
| bogárszemű fiúk, sok vézna Éva… |
|
| de föltámadtunk, ahogy annyiszor már, |
| épült csőszkunyhó nádjából az oltár, |
| hol prédikátorok elébe álltak |
| a romlásnak s magyarul prédikáltak |
| hitet, betűt, puritán álmot, Erdélyt, |
| hol véres iskolákban sem feledték, |
| – ha sasok szárnya is összetört itt lenn –, |
| hogy egy a nyelv, a nép, és egy az Isten! |
|
|
| Zárva Keletre Nyugatra nyitva |
| ez a magyarság keserű titka |
| kérdi a gyermek mért ne lehetne |
| zárva Nyugatra nyitva Keletre? |
|
| Keleten éltem mint a madárnyom |
| nagyokat lépve mint a sasálom |
| nagyokra szállva lebbenő sasszárny |
| Keleti álmom mért nem akarnám? |
|
| Sztyeppe folyóköz végtelen egyre |
| mért ne szállhatnánk vissza Keletre? |
| mégis a szárnyam Nyugatra fordul |
| pörgök és forgok néha bolondul |
|
| Mért fele-szárnyon kétfele szállnom |
| Keletre-Nyugatra rebben az álmom |
| mind mindkét szivem csak befelé fáj |
| mért szaggat-szárnyal kétfele égtáj? |
|
| Egyszerre szállni Nyugatra-Keletre |
| mint a kemény sasok fejedelme |
| mért ne lehetne jöjjön akármi |
| mindig a szélben fölfele szállni |
|
| magyarul élni megveszekedve |
| szállva Nyugatra szállva Keletre |
| bárha szakadva bárha elégve |
| mindig az isteni láng közelébe? |
|
|
| Addig csak járjuk ezt az iskolát |
| mit Ady Illyés és Radnóti járt |
| tavat-csatát-dombot-kolostort |
| még Zsámbékot is ami összeomlott |
| Ez a haza A tájban a haza |
| Tájban az ember Európa maga |
| Emberben a szó és nyelvben a táj |
| magunkkal emelve mi gyáva mi fáj |
| föl-föl az égig a távoli zúgás |
| emel föl az égbe a vakhit a túlzás |
| hogy hős a magyar bizonyítja az ezred |
| lebukva ezerszer csak újra kezded |
| kitárul a puszta a város a sátor |
| magyarok szélbe rohanó igazától |
| hol Európa koronája ragyog |
| oda ragadnak föl a sasok! |
|
|
Gyarmat
| A katonáknak nincs cipőjük, |
| de van fejük és fegyverük, |
| fekete vér csorog erükben |
| és szívük, mint a fegyver üt. |
|
| Köröskörül izgága dzsungel, |
| hatalmas, csüngő díszletek, |
| a tikkadt tigris tiszteleg. |
|
| Súlyos kezével, mit alig tud |
| rumbára táncolt éjszakáin |
| keresztül is les és figyel, |
|
| dundi fejét forgatja, szőrös |
| s a dzsungelekben silbakol. |
|
| szívében távoli szabadság |
|
| De jönnek elgyötört derékkal |
| kezükben meztelen a fegyver |
| s így lépnek mindig közelebb. |
|
|
Kávéházi ballada
| Piszkok szemetek gyilkosok |
| kik járnak lassú tűhegyen |
| kevergetik a mélyre szűrt |
| úgy néznek mint kik semmiről |
| arcodba néznek nagyra tárt |
| nem veszed észre míg szemed |
| hogy ne keresd a lényeget |
| – csak ők csak ők már mindenütt |
| szabadságát a pénz a pénz |
| csak ők csak ők kevergetik |
| csak nehogy más is szép legyen |
| csak ne legyen csak ne legyen |
| más senki más csak ők csak ők |
| mert ez az ő harangszavuk |
|
Mozaik
| Itt folyton meg kell halni |
| itt mikor magyar akarsz lenni |
|
| hurcolnak végig bele-ontva |
|
| Itt folyton meg kell halni |
|
| hogy szívünk be ne törjön |
|
| négy-öt magyar összehajolt |
|
|
Cukrász
| Ja aki cukrász aki cukrász |
| annak felépül hamar a húsz ház |
| annak kevés egy emberöltő |
| csak aki cukrász aki cukrász |
| annak hamar felépül húsz ház… |
|
| Tortára festhet egeret bút-bát |
| a tetejére kerül a dús máz |
| csokoládéban kezével kurkász |
| édességeket vonalaz húz rá |
| szekrényben tarthat sok drága puskát |
|
| Én csak uborkákat savanyítok |
| s hozzá mint a kutya vonyítok |
| ecetezek csak átkok és szitkok |
| közt büdösségeket bonyolítok |
| és közben mint a kutya vonyítok |
|
| Foglalkozásom szagos nyílt titok |
| nem is vehettem soha vityillót |
| sem csak uborkákat savanyítok |
| én csak ecethez sóhoz konyítok |
| nevem alá csókát kanyarítok |
|
| Büdös a ház is bő lében úszkál |
| tökök káposzták sárga fuszulykák |
| ebből nem épül sohase dús ház |
| de aki cukrász ja aki cukrász |
| annak fölépül hamar a húsz ház! |
|
|
Általános leszerelés
| se Cziffra György se Ránki |
|
| – lélegzel majd amíg tudsz – |
|
| hogy egyszer fölrobbanjon |
|
|
Borkínálat
| ha pincér mondja ha vigéc |
| közölni akarja azt az egyben |
| tulajdonképp közölhetetlen |
| eszmét hogy legyen valaki |
| vörös – száraz – és asztali. |
|
|
| vörös – a vörös nedvesebb |
| robban – kirobban hogyha kell |
| nem a borban de általában |
| a domboldalon a politikában |
|
| az asztal meghitt ünnepélyes |
| vízszintese többezer éves |
| azon tálalják föl a búsan |
| leölt disznó ízét a húsban |
|
| A vörös pedig azt jelenti |
| hogy összeférhetetlen ennyi |
| elem – bár Lenin hirdeti. |
| foglal helyet – ravatalon. |
| A vörös nem ismeri a száraz |
| Krisztus-eszméket győzhetetlen. |
|
| Idd csak azt ami ihatatlan |
| ebben a kocsma-alkonyatban |
| hogy egyszer még összejöhet |
| hogy vörös legyen az a bor |
|
|
Nyugat
| Nyugat, Nyugat, te ármányközi kép, |
| hová beszorult magyar ifjúságunk, |
| vágtatunk, de mint ló ha lép, |
| óvatosan egy-egy halottra hágunk: |
|
| Adyt elmondtuk sokszor verlaine-esnek, |
| kihez csak annyiban hasonlított, |
| kényszerhálójában a ferde szexnek, |
|
| ami egyébként nem baj és legyen, |
| hisz ki-ki úgy hordja, ahogy tudja, botját, |
| egye fene, még ha Babitsra mondják, |
| nevettünk volna eme közhelyen – |
|
| de itt valami elfeledtetett! |
| Isten magyar volt – nem tudom, mióta, |
| aki nem érti ezt a közhelyet, |
| az nyilván dekadens vagy idióta. |
|
| Uraim! Egyszer vegyük tudomásul: |
| keletiek s nyugatiak vagyunk, |
| sánta patánkkal úgy be- s kirúgunk, |
| hogy József nádor maga belesántul! |
|
|
Ország
| Csak megalázó helyzetekben |
| alakul ki a szív a jellem |
| és így majd egyszer összefog |
|
| ha a bajokban áll szügyig |
| addig dalol – jól szól a nóta – |
|
| Kossuthokért Széchenyikért |
| és ki tudja hogy még kikért |
| ellengősen és fellengősen |
| dalolja hogy magyar erősen |
|
| Egyszer egy ember kellene |
| hogy összeférjünk mint a baj |
|
| Sebezhetetlen Nem Zsilinszky |
| és nem is a zsidó Radnóti |
|
| Nem is Mátyás nem is szent István |
| kit Segesvár halálba visz |
|
| Hanem egyként egy magyar nemzet |
| összeállhatna mint a selymet |
| szövik száz szálból együvé |
| rabok tovább nem leszünkké |
|
| Petőfiből Mátyás királyból |
| Zsilinszky Áchim Andrisából |
| Kossuth dühödt Széchenyijéből |
| Radnóti sártépett verséből |
|
| egy olyan ország születik |
| amely összeáll mint a jellem |
|
|
Gyönyörű
| a sárga nyár is égre száll |
|
| a szél kiáltja szerteszét: |
|
| – de gyönyörű az őszi ég – |
| a szél süvítne még: ne még! |
| amit gyűjtött a sárga nyár |
| a szél süvítve vitte szét |
| se ősz se tél se ősz se nyár! |
|
|
Egy cenzúrásra
| A cenzúrát nem kell kitalálni |
| a cenzúrát nem kell cenzúrázni |
|
|
Belülről nem mondod amit kell |
| az agyagra azt mondod nikkel |
| és úgy gyártod az aranyat |
| hogy az már a sárba ragad. |
|
| ezt nem kell tovább cenzúrálni |
| nem kell semmit se kitalálni |
| se a tegnapnak gazsulálni |
|
| Tudod magad is honnan jöttél |
| hogy egyszer embernek születtél |
|
|
Kannibál
| Én halhatatlanságban élek, |
| mégis elkezdem ezt az évet. |
|
| Csupa napfény, eső és hó lesz, |
| sokszor bedöglünk, sokszor jó lesz. |
|
| Siettetem, hogy véget érjen: |
| sokasodjon rajtunk az érem. |
|
| Tele legyünk magunkkal s egy s más |
| dísszel, mit honorál az egyház. |
|
| De visszafogom, hogy beérjen |
| mellünkön a sok érdemérem. |
|
| Folyton sietni, folyton csak minden |
| percet megélni mit ád az Isten? |
|
| ezt az évet is, mint a vályut, |
|
| hogy megtölthessük, mint a moslék |
| lötyög bennük a még nagyobb lét: |
|
| hogy önmagunkat ehessük meg, |
| fölfaljuk növő sok sebünket, |
|
| önmagunkból táplálkozunk, |
| ez a vérünk, ez a húsunk, |
|
| sajátmagunknak kannibáljai |
| vagyunk, a Zoltán, a Miki, |
|
| csak 1 év van, egyetlen év, |
|
| el kell fogyasztani magunkat, |
| mint az éj megeszi a holdat, |
|
| nincs család, nincs történelem, |
|
| kitalálhattok jobb eszméket, |
| magam eszem meg az egészet, |
|
| miket csak szeretne a század |
|
| magamat, mint a jó barom, |
|
| csak önmagamat habzsolom, |
|
| saját magammal fölemésztem |
|
| mint csámcsogó disznó az ólban, |
| testdörgölőzve, elhagyottan, |
| a halhatatlanság jegyében, |
| kérem, vagy nem is kérem szépen, |
|
|
Nemzethalál
| Egy porckorong. Gyomorszáj. |
|
| Mi kiálltuk a hetvenhétszer |
| Mi megfizettünk magunkért |
|
| ahogy szuronyra tűzték föl |
|
| öregkorunkra delizsánszba |
|
|
Fa
| Sokszor hülyének tettetem magam |
| ahogy Magyarországon annyian |
|
| (Ágáltak ötven-hatvan évesek |
| barmok okosak szívhűdésesek |
|
| Csoportosultak mint fában a szú |
| hogy csak ők percegnek magyarul |
|
| Ették a fát a bükköt meg a tölgyet |
| a fa kevesebb a lyuk egyre több lett |
|
| Folyton a fáért – keresztül-kasul |
| fúrták az anyagot magyarul |
|
| Jóformán alig volt fa – csupa járat |
|
| Titokzatos szú-összeesküvés |
| volt az erdő – lakóhelynek kevés: |
|
| „mi megfúrtuk hogy megfúrták a megfúrt |
| fák megfúrt kérgeiben az egyensúlyt” |
|
| Büszkék voltak: mi legalább fúrunk |
| saját fánkat is szétszedi a szúnk |
|
| Ez a dolgunk – és ez is valami |
| a percegést hajnalig hallani |
|
| inkább lyuk legyen egész Magyarország |
| mint hogy erdőnket elorozzák!) |
|
| Egy lyuk a táj: lyukakból nem lehet |
|
| Kell egy kis erdő ami van ha van |
| hamis egységes délceg lyuktalan – |
|
| inkább hülyének tettetem magam. |
|
|
Hajónk
| nem gondoltuk hogy ez a sok egybegyűlt |
| magyar kun vitéz vagy sebesült |
| elmerülhet vagy már el is merült. |
|
| lehet hogy sok volt a gaz meg a hamis |
| gondoltuk révedve jut is marad is |
| s nem öli meg közben a víz |
|
| remeg a szívünk meg a szánk |
|
| törik a szél meg a deszkapadozat |
| szemünket kilopják a madarak |
|
|
Himnusz
| Folyton tülekszünk folyton meghalunk |
| egykettőre véget akarunk érni |
| miközben azt se tudjuk kik vagyunk |
| hősnek kiszemelt vagy csak alku-férfi |
|
| Politizálunk gyorsan és vitézül |
| Petőfi módra – halni akarunk |
| magunkat hirdetve emberiségül |
| miközben azt se tudjuk kik vagyunk |
|
| Élünk lihegve élünk össze – vissza |
| ki abban hisz ami nincs neki |
| míg megeszi eszét a vaksötét – |
|
| de az igazi a valódi tiszta |
| a pillanat halálos érdekét. |
|
|
Országolás
| Erők között. Fekete és fehér |
| arcok között: kapa és kalapács |
| között van ország? bánya és a sás |
| között az élet az égig felér. |
|
| Megtervezik a földi birodalmat |
| agyagból gyúrva az angyalfejek, |
| a munkás szíve üt és a parasztnak |
| nyitják a fák a nagy gyümölcsöket. |
|
| Izmukból húr, fejükből gondolat |
| táplálkozik, mint rögből a falat, |
| erő kerül, mint méh körül a méz: |
|
| legyek üllő kovács pörölyén, akkor |
| megválok ezer-mérföldnyi salaktól |
| s szemem kaszások kék egére néz. |
|
|
Parancs
| Parancsszavak ha hangzanak |
| csak az lehet ilyen kemény, |
| mindenből kizárult remény. |
|
| elhagytad magad, hogy a hó |
| Mert nincs tovább. Fogoly maradsz |
|
|
Hazánk
| – nem kérdeztük hogy öltek-e? – |
|
| Nem kérdeztük Nagy Imre hol |
| fekszik hol rejti a bokor |
| mert nem is rejtette sehol |
|
| szerelmemmel bolyongva együtt |
| találtunk kis nyúlcsontokat |
| melyekkel – meg se ásva gödrét |
| Losonczyt Malétert Nagy Imrét |
| s arccal előre földbe lökték |
| reájuk kis meszet se hintve |
| így feküdtek csak eleinte |
|
| és míg fölöttük szállt a hinta |
| s mi lábunkat lóbáztuk mint a |
| gyerekek ők kátránypapírba |
| voltak alul becsavarintva |
|
| hogy a Nagy bácsi hova lett? |
| azt mondja meg a rendőr bácsi |
| ő meg csak azt felelte: ácsi! |
| az egész bandát leintette |
|
| téve intett a hallgatásra |
| Ne kérdezzük nem válaszolhat |
| hogy hova lettek a halottak |
| hogy Nagy Imre hova lett dugva? |
| Be a kozmoszba be a mennybe |
| vagy állattemetői szennybe |
| Nagy bácsit nem felelheti |
| hogy itt meg itt lehet hogy elszállt |
| nem állítottak neki fejfát |
| talán földbe talán a mennybe |
| ment vele egész regimentje… |
|
| Mi is csak éltünk gyereket |
| biciklit vettünk nekik kesztyűt |
| és minden évben újra kezdtük |
| mi márciusban kérem szépen |
| mint árva gyerek a mesében |
| hintáztunk velük krinolint |
| s a forradalmat elfeledtük |
| hintalovat vettünk meg kesztyűt |
| hogy legalább a gyilkosokkal |
| abban fogjunk kezet hahóval |
| köszöntöttünk a sárga napra |
| így élt az apraja a Nadja |
| kinek oly szexis haja van |
| Nem is tudtuk hogy öltek-e? |
|
|
|