Hívás

B. B.-nak, 1997. január 20-án, éjjel fél kettő

Elpattan már az ág,

mint a hegedühúr,

amikor a madár

róla égig nyomul.

Elpattan most az ág,

mint a hegedühúr,

a jégcsap kivirág-

zik, majd a mélybe hull.

A madár elrugasz-

kodik az ég felé,

mert honát e csupasz

világon nem lelé.

Elpattan maga a

madár is, mint a húr,

– várja az éjszaka

mélyén maga az Úr.

Ha az ég kútja vár

s hívnak a kék sasok,

azt mondja a madár:

Uram, én kész vagyok.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]