Avató vers

(A balatonfüredi Eötvös Loránd Általános Iskola keresztelőjén)
Ing az inga, Eötvös Loránd
elindul még toronyiránt,
arany kezével ezt kutatja,
mi van a földben és alatta,
az egész ember arany műszer,
tele napfénnyel és derűvel,
hogy kicsap belőle a láng –
így indul el Eötvös Loránd.
Hova indul Eötvös Loránd
vakmerően, toronyiránt?
Milyen földre lép, milyen mezőre,
buktatóra, sírgödörbe,
vagy az égig emelkedőre,
ahogy a láng kicsap belőle,
hogy minden népnek megmutassa,
mi van a földben alatta?
Azt mutatja meg a műszer:
a hazai föld tele van tűzzel,
tele van izzó robbanással,
és elnyomott kiáltozással,
réteg a rétegre omolva,
egymás testébe kapaszkodva
él a mélyben millió ember
kibírhatatlan türelemmel!
Eötvös Loránd, azt is vizsgáltad,
amibe belehal ez a század,
a folyadékok felszínébe
úgy néztél, ahogy más a mélybe,
mi tartja össze és mi éget,
őrület, terror, hőmérséklet?
s ha kicsap belőle a láng,
mit csináljunk Eötvös Loránd?
Te, ki negyvennyolcban születtél,
fizikailag törvénykeztél
felszínek s rétegek fölött,
akinek megszólal a rög,
és megnyílik a rög alatti,
taníts minket hazát akarni
műszerrel és politikával,
ki egyidős vagy a szabadsággal!
Háborog a föld alattunk:
az inga ing: jelzi – miattunk,
mi vagyunk oda alányomva
a legmegalázóbb bugyorba,
arccal a föld felé fektetve,
beletaposva, nem temetve,
ha egyszer föltámad a láng,
mit csináljunk, Eötvös Loránd?
Taníts meg minket higgadásra,
pontos, műszeres számadásra,
ne haragra, bosszúállásra,
taníts meg minket arany tudásra,
arany ingára – ing az inga –
arany rezgése megtanítja
hazává lenni ezt a tájat,
örökös földi iskoládat!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]