Avató vers
(A balatonfüredi Eötvös Loránd Általános Iskola keresztelőjén)
Ing az inga, Eötvös Loránd |
arany kezével ezt kutatja, |
mi van a földben és alatta, |
az egész ember arany műszer, |
tele napfénnyel és derűvel, |
hogy kicsap belőle a láng – |
így indul el Eötvös Loránd. |
|
Milyen földre lép, milyen mezőre, |
ahogy a láng kicsap belőle, |
hogy minden népnek megmutassa, |
|
Azt mutatja meg a műszer: |
a hazai föld tele van tűzzel, |
tele van izzó robbanással, |
és elnyomott kiáltozással, |
egymás testébe kapaszkodva |
él a mélyben millió ember |
kibírhatatlan türelemmel! |
|
Eötvös Loránd, azt is vizsgáltad, |
amibe belehal ez a század, |
úgy néztél, ahogy más a mélybe, |
mi tartja össze és mi éget, |
őrület, terror, hőmérséklet? |
s ha kicsap belőle a láng, |
mit csináljunk Eötvös Loránd? |
|
Te, ki negyvennyolcban születtél, |
felszínek s rétegek fölött, |
és megnyílik a rög alatti, |
taníts minket hazát akarni |
műszerrel és politikával, |
ki egyidős vagy a szabadsággal! |
|
az inga ing: jelzi – miattunk, |
a legmegalázóbb bugyorba, |
arccal a föld felé fektetve, |
beletaposva, nem temetve, |
ha egyszer föltámad a láng, |
mit csináljunk, Eötvös Loránd? |
|
Taníts meg minket higgadásra, |
pontos, műszeres számadásra, |
ne haragra, bosszúállásra, |
taníts meg minket arany tudásra, |
arany ingára – ing az inga – |
hazává lenni ezt a tájat, |
|
|
|