Elmaradt köszöntő

(Kassák Lajosnak) Igy, harminchárom szőke tallért fizettem sok-sok versedért, sok sohse hangzó, mindig mulasztó, szertejáró rímedért.   Köteted, mint egy   alvajárót,   hazatalálót,   tetten ért. Igy, harminchárom verssel fizetnék neked, ősz költő sok babért. Lehetsz nyugodt és nyugodatlan, kioltott, avagy olthatatlan, mindent megadtál hosszú élten a borért, vízért, asztalért. Igy, harminchárom életet adnék azért e furcsa életért. Sokat szaladtál, elmaradtál, jól megihattál, jól megehettél a szomjadért, az éhedért. Igy, harminchárom napsugárba fonnám fonódó fejedet s mielőtt mennél szertejárva patakba, tűzbe, hű virágba, megfognám sok-sok pillanatra aggul remeklő, bölcsen verekvő, violaszinű kezedet.