Juhász Gyula

Olyan vagy mint egy sebesült hajó, mely sebeivel a végtelenbe tart, miközben messze tájat, arcot old el kötelein a búgó, szürke part, búgása mély és szürkesége jó hely, hol hűs szél gyötri lassan az avart, hajód mellett a víz gyöngén sikolt fel, igazi líra, csöndes és zavart. Pereg a víz s te viszed a hajódat oda, ahol örökké zúg a Holnap, túl emberen, személyen és gyulán, dadog a szél a szerzetesi csöndben, utad mögött a víz marad törötten, szent fecsegés boruló délután.