Sinka

Immár húsz esztendő múltán nagy-nagy költő Sinka István Már vagy húsz esztendő előtt a feje az egekbe nőtt Sehol jászol sehol paraszt Sinka István költő maradt Lehúnyta a szeme pírját nevét öles betűkkel írják Rakéták szállnak az égre Sinkát egyikük se érte Fuvarosok motorosok robognak – ő elöl lobog Vándor léptét kék időbe örökkévalóba mérte Pedig ő csak fuvolázott hol birka volt hol juhász volt Zagyva hírekkel cicázott a halállal koronázott Nagy lyuk van az idő pírján azon átbúj Sinka István és az ég fövére fekszik fekszik ahogy neki tetszik.