Szabó Lőrinc temetésén

(1957)
A tücsök ősszel meghal
nem húzza muzsikáját
az ember a halott bogártól
nem húzza el a száját
nem fintorog barátja
ha földet harapott
mikor a hosszú temetésen
fölállnak a papok
és búcsuztatják lassan
a szétszórt menetet
mikor az első sorban bukdos
a nagyranőtt gyerek
próbálják összetartani
de futnak a hadak
mint őrült hírtől megzavart
fekete bogarak
Hogy lássák még az arcát
még hátha fölfedi
a szél a szemfedőt szeméről
vagy bika ökleli
szivét szarvára tűzi
és fölágaskodik
még maga is a koporsóból
talán viaskodik
a szenvedélytől torzult
ajak még szólni fog
még nő a haja körme és
szájában ott a fog
– szemüvege betörve
kezén nincs jaj a toll
s a délceg hősi agyvelőbe
a féreg behatol
ruhája sáros piszkos
orcája torz vidor
zsebkendőt nem tettek zsebébe
minek ha nincsen orr
dobhártyáján hiába
csak nyű meg hangya jár
de nem csiklandja fel a legjobb
barát sem a bogár
szemében megfagyott a könny
torkában a sikoly
keresztbe áll mint hosszú szálka
s lóg a cipőzsinór –
próbálják összetartani
de fut ki merre lát
keresztül síron holtakon
árkon és bokron át
néha Weöres Sanyi megáll
és butykost vesz elő
de kiragadja most kezéből
egy dundi barna nő
a Kis Juhász Ferenc nevet
hogy mennyi verset írt
Vidor fut irodalmi arccal
elhagyják mind a sírt
Fodor töröli tömpe orrát
és közben verset ír
Illyést találta legbelülről
elfordul s egyre sír
Csanádi fut a fákon át
neje is véle fut
kérdés hogy a hír mekkora
elérik a kaput?
És Németh László félre áll
mint már megannyiszor
Jaj Rónaynak fáj a lába
eléri a bitor
gaz látomás s költő legyen
belőle is? Soha!
Inkább mint Kálnoky Laci
fordító mostoha
futnak az összes népiek
Csoóri F. Nagy Simon
ördögpilleként szállnak a
deres majálison
Vas Pista futás közben is
egy régi könyvet árul
és Toldalagi Palika
szól a gyermekkoráról
Kassák fölkapja lábait
mint vágtató bogár
és feje fölött elrepül
a nikkel szamovár
És Jékely meg Áprily
mint könnyű két madár
röpül s a tilalmas kertből
az Ábel füstje száll
Sík Sándor el nem jöhetett
verset kell írnia
készülni kell tíz-húsz szonettre
s litániáira
Szalad Weöres Sanyi előtt
jó gáláns Füst Milán
a Szellemek nagy utcájából
egy kandúr paripán
Futnak az újabb hallgatók
a csalódottak is
Benjámin Kónya Kuczka és
a többi csak Babits
áll ott a sír szájában
és tiszteleg nagyon
siratja szétesett fiát
a néma roncsokon
*
A pap példabeszédét
mondja akár a skálát
a tücsök ősszel meghal
nem húzza muzsikáját.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]