Fotógéppuska-sorozat
| Az őrületnek szép szemhéja van |
| Isten el szokta hagyni híveit |
| Gombok a csuklón megbicsaklanak |
| és kidagad a fül alatt az ér |
| a haj megperdül mint szoknyán a lány |
| ha vursliban a kék szarvasra ül fel |
| fehér az ingmell hová a golyó |
| mint sóska-pötty bármikor becsapódik |
| Üvölt a vers a szájban mint a vad |
| akit fogak kelepcéjébe fogtak |
| a hang nem tud kiszabadulni |
| évmilliókra szabott börtönéből? |
| Nevess nevess az egekig recsegve |
| s bugyborékolva le a gégetorkon |
| az őrületnek szép szemhéja van |
| s Isten el szokta hagyni híveit |
|
| Vitorla-mellényt csináltam magamnak |
| hogy elérjek az ismeretlen partra: |
| mindig azt kérdezték hogy kell-e Lelle? |
| hol végül is megölhetem magam |
| mint a homokban játszó gyerekembert |
| ki agyagból csinálta meg magát. |
|
|
| Azelőtt szájba lőtték emberek |
| magukat hogy bemenjen a golyó |
| a szájpadlásig és szétvesse a |
| szép csontokon nyugvó agykoponyát |
| Most itt a látvány itt Isten maga |
| aki el szokta hagyni híveit |
| ilyen közelről nem láttam soha |
| de szorítom míg erőmből telik |
| Ej, nem bírom! Ej, ő nem bír velem? |
| Bandzsítva nézek bandzsító szemébe! |
| Csak ne ilyen közel! Engedjetek! |
| Holnap délután föladom magam! |
| De onnan is? Alulról fölbukik |
| mint elkerülhetetlen viziszörny? |
| Ne még, ne még! Ne nyelj el engemet! |
| Tudod, gyerek vagyok. Megint gyerek. |
| Partedlimet leettem sóskaszósszal. |
|
|
|