Évek és üvegek

Én törhetetlen üvegek közt élek, sebesülékeny testem, mint a gyík a vaksi élek előtt áthasít. Megrendülnek, ahogy hozzájuk érek. A világ széthull. Idegek kötése a bomló hangulat elvének enged, elhagyva a legádázabb szerelmet, a feszes kapcsolatok gúzsát. És e nagy romlás kése szívembe hasít. Gyűjtögetem a kezembe a békét, a széjjelhullott évek törmelékét, az összetört kancsók szilánkjait.