Operett

A franciák, a franciák, nekik nincs gondjuk semmi, csak tűzön át, csak véren át mindig előbbre menni, ha puska szól, ha orgona, ha hegedű, ha gránát, a harcmező lépéseit is négyesükre járják, ez elegáns, az etikett, a háború idill s a spanyol falon túl leveti a ruháját Brigitta, már nem apáca, hajdani középkori kelengyét már elcserélt ő valami középkorú kegyeltért. A francia, a francia mindig marad magának, a szakálla, a mosolya csak franciául állhat, Algírba is, Tuniszba is elküldte csaknem állig begombolt zubbonyú, kecses watteau-i katonáit, fehér cipő, lágy kézelő és párizsi igazság, a puska is csak úgy elő- kelő, ha jól kitartják, fehér cipő, az ing hasad és szerteszáll a parfőm, mely összefogta a hajat egy véres, lankatag főn.