Ólomkristályok

Akárha zengne hosszú alkonyat, ólomkristályok kényesen zenélnek, mint vékony hangszerek, elejtett kések bocsátják ki a pengő hangokat. Hol szürke szól, hol fehér, fekete, vörös mereng mint gyáva oboa s a rozsdabarna, mint lepkék sora merül a karcsú tál öbleibe. A vastag üveg muzsikál magában mint középkori szerzetes s a tálban renaissance rózsák hervadása kél, mint melegfényű, tompahúrú nyárban valami ősz, sőt a bágyadt szobában hozzájuk ér a hidegujjú tél.