Váltóláz

Én megszoktam hogy összeomlik a lelkem mint egy áruház amelyet kedden este hatkor az áram váltóláza ráz minden elég – és elég minden hamuvá válik éjszaka cipő edény kanapé sportszár lavór – s maga az éjszaka hamu hamu – eladhatatlan – a szürke tárgyak tömege hiába tölti meg a polcot nincs senki aki megvegye: reggelre marad csak egy bábu élettelen az arca máz de fölvidámul megmelegszik – kit Isten mindkét karja ráz.