Lakás

A hártyavékony üvegek mögött megannyi tárgy a sárga vitrinekben lebeg. Az óra mutatója rebben és méri az időt, ami örök. Sovány szobám falán dörömbölök, hogy láthassam a suhanó ecsetben a duzzadt fényt s a napsütötte ebben piros nyelvvel csaholó örömöt. Mozog a lét, mint tenyérben a kocka, vagy hálóingen guruló napocska, sőt súlyos kövek között moccanó gyík. Hurkolja rám, lecsüngő zsinegére a bú a vak szobában, évről-évre a mozdulat tehetetlen csomóit.