Anyácskám

Gyógyíts meg, édes kis anyám, ki odaát is gondolsz rám, ki izzadt tenyeredbe rejtve nyújtottad gyógyszereid: „vedd be! És üss pofon, ha nem használ!” Anyám, édes kicsiny anyám, te vagy az egyetlen talán, aki aggódsz kicsinyedért, hatvanhatéves fiadért, nyújtsd mégegyszer a tenyered, és ígérem, hogy jó leszek, nem töröm össze az edényt, se a szívedben a reményt, ha felnövök, ha nagy leszek, mindig veled ebédelek!