Tavasz

Itt a nap, itt a nap, ezüst boglyát rakva rak, jön a szél, az égi villa, összedobja, széthajítja a sugarakat. A tavasz, a tavasz, a magas, a sugaras, arany füvet hint a rétre dúsan, azt eszi ebédre rózsaszín malac. Répa nő a földeken, a levélen gyöngyösen áll a harmat és az égen fekete sas száll kevélyen messze, messze fenn. Ballag így, ballag úgy, nézi, merre van a kút, ballag erre birkapásztor, botjával megdöfi párszor a lemaradót. Mint a teknő, áll a völgy, minden vizet abba tölt az eső, hogy jól kimossa, amit megfogott a rozsda s régi, téli föld.