Egy alma
vörös hegyek közt termett alma, |
jutalmul, ráadásul kapna, |
hogy megtette, amit tehet, |
a szikrázó tájon úgy állhat |
fújtatva, lassan szőrösen |
mint paradicsomban az állat. |
Fölértem s elrontottam én |
gyermekeim szétszórtam és |
magamban állok, mint a gyermek. |
Egy alma kellene, egy alma |
a harapásra, dühre, bajra, |
gyógyíthatatlan, szétesett fák |
|
|
|