Ébredés

Zenére ébredsz, bongó muzsika bizsergeti a tested, mint a kék megrebbenő szél a hajósokét és vékony takaróval fedi a tagjaidat a fátyolos ütem, ringatózol a végtelen vizen. Hajón pihensz, a lassú ébredés fölveri sátrát süppedő szívedben, majd egyre szebben és értelmesebben tekintetedbe gyűlik össze és az árva lencsén át a nagy világba ocsudik fel, mint sárgafényű lámpa. Megrázkódik a test a zátonyon, az elmúlás vize se hidegebb, ahogy betódul a merev, kerek erek csapdáin át a monoton hangszereken és magának utat keres a fokozatos öntudat. Egy fény rivall fejedbe, mint a kürt, idegeid felszöknek a higany hirtelenségével mindannyian mint vad kígyófejek és az elült zene helyébe ajkadon a szó lerakódik, mint partokon a só.