Műhely

Belőled élek köznapi világ, hozzád kötöznek gyökérrel a fák, szél építi a beteges sarat és kék virágokat nyit az agyag. A föld csinálja az embereket, bőre alól jön zegzugos meleg, teremti százszor a gondolatot, hozzá térnek meg gyöngék és nagyok. Az út belé van vágva, mint a kés, harsány a nap, ha küszöbére lép, egymáshoz illeszkednek a kövek, kirakják az emberi kerteket. Hegyek és tavak dolgoznak velem. Táplál a só és nyugtat a verem. Szerszámokat és díszt hasít a fém magán. Így élünk a világ meg én.