Madár

Zúg a madár a táj felett, szétbontja vastag levegőjét, ahogy a pára áramába belevágja keserű csőrét. Bedobja izmai csomóját az elébe torlódó égbe ez a nyers gumi, zúgó labda, húsok s csontok repülőgépe. Ahogy a tóba hull a kő és széttöri a vizek arcát, a nedves égbe úgy zuhan be s rácsobban, mint a vízi sajkák. Verődik, lebben, zúg, hasít s rugaszkodik e fényes állat, elébe száll lehelletével a félig értett elmúlásnak. Mint elhajított kézigránát bukik, csapódik, sistereg, saját szíve áldozatául szétrobban a mezők felett.