Gyarmat

A katonáknak nincs cipőjük, de van fejük és fegyverük, fekete vér csorog erükben és szívük, mint a fegyver üt. Köröskörül izgága dzsungel, hatalmas, csüngő díszletek, ahol a növekvő halálnak a tikkadt tigris tiszteleg. Súlyos kezével, mit alig tud a fejéig emelni fel, rumbára táncolt éjszakáin keresztül is les és figyel, ki, a fekete katonákra, vékony, mezítelen nyakuk ingerlő gyűrűje a mámor ködén át is eszébe jut, dundi fejét forgatja, szőrös szemét befödte alkohol, a felhőkarcolók tövében s a dzsungelekben silbakol. Liánok kötik össze őt a városok huzalaival, szívében távoli szabadság és hollywoodi nő rivall. De jönnek elgyötört derékkal félénk fekete emberek, kezükben meztelen a fegyver s így lépnek mindig közelebb.