Igazak

Csak az igazak maradnak meg. Nincs kiválasztva, hogy szerkesztőségben, könyvtárban vagy faluszélen, de mozog a föld s ők megmaradnak. Az igazaknak fényes sapkájuk van, vörös vándorbot szorul a kezükben, mentéjükön csillog a csillag, amit az ég rájuk vetett. Éjszaka, nappal, délben, délután, időtlenül a világ kupolája alatt, az izzó levegő harmata hullhat, az ő betűjük megmarad. Százezer év ha leomlik a hegyről, szálka, recsegve gerenda ha megdől, tágul az ég nagy sátra, akár a vékonyodó, fujt labda burája, ég ha bepattan, menny ha kicsattan, mint üveg szélben, ponyva viharban, rossz vakolatra, csonka falakra írt betü ferde, mértani rajza megmarad, egy-egy szó ü-je, á-ja, mint a palánkon a szív, az az ábra, mit figurázva, de rajzol a gyermek azoknak, akik látnak s szeretnek.