Saját anyag

Kedves égi barátom, Galsai Pongrác, régi-jó klasszikus író, ki ott fenn a mennyei Mandzsúriában és Iniuriában honolsz, és túl vagy minden betegségen és hipochondrián, még a sajátodén is, jelentem nehéz szívvel, a magyar népség-lakosság a legkedélytelenebb nép a világon. Legszomorúbb. Legelesettebb. Legmagahagyóbb, legletargikusabb. Most, 1995-ben.

Nem magam találom ki, nem én akarlak riogatni hajdani néped rossz emlékével téged, ki magad is nagy tanulmányokat folytattál a hipochondria tárgyköréből, kárhoztatván satnya néperőnket és depressziós magamagunkat. Te tudtad, a depresszió melegágya nem csupán saját bensőnk, hanem közvetlen környezetünk. Nos, egy 1995. februáriusi svájci Gallup Intézet-béli felmérés bizonyítja megfelelő vizsgálódási és kísérleti adatokkal, hogy a magyar nép-lakosság jelenleg a legdepressziósabb a világon. Mármint ami a jövőt illeti. Még a letoprongyolódott ukrán és orosz emberek, a románok, az elcsigázott szlovákok, agyonvérzett bosnyákok és szerbek is többet várnak 1996-tól, mint mi. A legtöbb lendület a mohó brazilokban és avantgard puerto-ricóiakban van, a hastömött nyugatiak – maga Svájc vagy az új halk világbirodalom, Németország – a középen helyezkednek el: annyit várnak a következő évtől, amennyit remélhetnek s amennyi bejön. Szenvedélytelen egyszerűséggel néznek a jövőbe. De míg az agyongyötört szovjetunióbéli népek 23-24%-os reménykedéssel és bizakodással néznek holnapjuk elé, mi mindössze 7, azaz hetes százalékos várandósággal, illetve rémlátással tekintünk az európai egyesülés biztató horizontja felé.

Természetesen ezt az adatot nem hagyták annyiban kutatóink. Orvosok, szociológusok, politológusok és mendemondológusok, gyaloghuszárok és gyászvitézek, álszent optimisták és vegyszerészek is kutatták, mi lehet az oka eme kétségtelen és kétségbeejtő hanyatlásnak. A kedély ekkora megromlásának. A kilátástalanság eme tragikus tünetének.

A vizsgálatok eredménye arra a tényre koncentrálódott, hogy eme nép-depressziónak oka nem csupán, s talán vagy egyáltalán nem alkati tulajdonságokban, adottságokban rejlik. Nem vele-született, magyar-génikus betegség vagy lelki hajlam talaján, valamely magyar diszpozícióban keletkezik. Nem. Eme nagy magyar kedélybetegségnek külső oka van. Szívós nyomozás során kiderítették, hogy magát a depressziót, a kedélytelenséget, apátiát olyan kórokozók okozzák, melynek telepei közvetlen környezetünkben vannak, közvetlen környezetünket mérgezik. Sőt. Maga a depresszió sem elsődleges nép-betegség, hanem egy meghatározott más folyamat, történetesen súlyos embertani allergia okozza. Allergiások vagyunk. Ebből kifolyólag magunkon kiütnek olyan tünetek, melyek elcsúfítják magyaros arcunkat, bepettyezik, pörsenések, varak maradnak a fertőzés nyomában, hajunk hullandó, gyomrunk remeg, tüdőnk zihál, szédülünk és szédelgünk, s főként hányingerünk van, állandóan le akarjuk okádni a világot.

Valami fontos és fontoskodó bizottság, mely az előkelő Biokulturális Vizsgálócentrum nevet viseli és az Országos Temetőképző Főiskola alszerve, máris nekilátott az okok kiderítésének. Nem tudom, hogyan kerül ez a fontos szerv – mármint a Biokulturális Centrum – a temetők hatáskörébe, egyelőre annak is örülünk, hogy – lehet – gyökerénél akarják kezelni a bajt.

Eme Biokulturális Centrum azt állapította meg, hogy az egész világot – és magunkat is – leokádni késztető allergiát bizonyos heves pollenek, hímporok, virágporok okozzák, melyek a magyar talajban vannak berétegezve. Magyar földterületen. Ezután a legkomolyabb ásatások, rétegföltárások indultak meg, hogy a virágporok és spórák rétegenkénti vizsgálatát úgynevezett pollenanalízissel elvégezzék. Hónapokig, sőt évekig tartó vizsgálódásokra számíthatunk, annyit a Biokulturális Centrum kutatói azonban már most meg tudtak állapítani: saját anyag, saját virágpor-pollen, hímpor fertezi a magyar néplakosságot, amiből az allergia keletkezik, melynek nyomán – érthetően – depressziós tünetek lépnek föl. Hú, de kemény! Hú, de nehéz.

Tudniillik, rögtön fölmerült az a súlyos kérdés, mi az a saját anyag? Mit tekintsünk a magyar földszerkezetben, rétegződésben saját anyagnak? Ami olyan erőteljes hatással van – ha nem is közvetlenül nemzetünkre, de népünkre, hogy pörsenéses, depressziós, hányingeres allergiába esik?

Megvallom, Grácikám, nem tudom, mit kell cselekedni. Természetesen, rögvest az orvoslás, a gyógyítás, esetleg bizonyos megelőzés feladatain kell törnünk a fejünket, ha népügyileg életben akarunk maradni. Hiszen nem volna rossz, ha fönnmaradnánk. S ha megelőznénk népünk egészségének s életkedélyének romlását. Mit távolítsunk el a magyar talajból? Mi az a saját anyag tulajdonképpen, amit ki kell iktatnunk saját környezetünkből, abból a talajból, amin ezerszáz éve élünk? Mi az, ami önfertőz, ha szabad így mondanunk.

Kérlek, Grácikám, a Biokulturális Centrum külföldi kutatókat is fölkérő „Idegen Test” vizsgáló albizottsága állítólag arra a következtetésre jutott, hogy allergiát csak a kifejezetten magyar pollenek, hímporok okozzák. Ez persze, valóságos tragédia, gondolhatod. Az „Idegen Test” vizsgáló albizottság azt javasolja, hogy magát a saját rétegalapanyagot, az eredeti magyar hímporokat kell kiirtani, hogy az allergia alábbhagyjon, a depresszió visszahúzódjon, s helyébe valamilyen életkedv, akár külső ágens révén, de vállalkozói energia, piaci erőtelj lépjen. Mert ez a depresszió a mélybe rántja az országot.

Gondolhatod, édes égi barátom, milyen súlyos döntések előtt állunk. Meg akarnánk maradni, ez nyilvánvaló. Ehhez saját pollen-anyagunkat kell – állítólag kiirtani. Hogy ne legyünk betegek. Rögvest összeállítottunk egy mindenféle népcsoportból álló küldöttséget a népjóléti miniszterhez indítani. Mire a küldöttség a minisztériumba ért, a miniszter lemondott. Ő sem bírta saját gyermeklakosságunk elsatnyításának a programját. Talán az új nemzetbiztonsági miniszterhez kell fordulnunk, állítólag ő bátrabban és csintalanabbul sajátpollen védő. Mindenesetre, Grácikám, ha eszedbe jut akárki a régi kommunisták, reform-kommunisták, új-szocdemek, vagy akár az ál- vagy fél-liberális fél-vezetők közül, aki nem a magyart akarja kiiktatni a magyar közül, értesíts. Várom üzenetedet. Még az ördög is érdekel.